Megvolt hát a nagy meccs. A rendezvény lényegében elérte célját, szépszámú publikum előtt játszott drámai meccset a két csapat. S mivel a nagyot küzdő csapatunk végül megnyerte a meccset, így talán azoknak sem lesz majd keserű a szájuk íze, akiknek végül nem adatott meg, hogy ott lehessen a lelátókon, pedig semmi rosszat nem tettek.
A fradihoki.hu tudósítása:
FTC Trio Trend – Újpesti TE 2-1 (0-1, 0-0, 1-0, 1-0) – hosszabbítás után
Kisstadion, 3600 néző, vezette: Haszonits, Kincses
Gólszerzőink: Ennaffati Omar, Kim Kautonnen
A szervezés katasztrófális volt, az eredeti kezdési időpontban, azaz 11 órakor a fradisták még nem mehettek be a kapukon. A kevés pénztár nem bírt az érkezőkkel, ráadásul a pénztárosoknak kellett a jegyekért rohangálniuk, amikor azok elfogytak, márpedig a nép szép számmal érkezett szinte folyamatosan a Kisstadionhoz. Ha pedig ez nem lett volna elég, öt-tíz perccel a nagy meccs kezdése előtt a rendőrök (vagy a szervezők) nemes egyszerűséggel lezárták a Stefánia utat, kirekesztve ezzel az érvényes jeggyel rendelkező vagy éppen a jegyre váró több száz fradistát. Igaz így legalább ennek a meccsnek az elejéről nem maradt le senki…
Láthatta tehát azt is, amikor a mérkőzés ötödik percében megszületett a meccs egyetlen találata. Az újpestiek rögtön gólra váltották első előnyüket, egy kipattanót pofozott a hálóba egykori játékosunk, Kiss Gábor. A mieink főleg a támadásokkal álltak hadilábon, Beau McLaughlin kiesésével kihúzták az első sorunk méregfogát. Az amerikai légiós ügyében egyébként fellebbezést nyújtott be klubunk, amit meg is tárgyalt az MJSZ elnöksége, ám végül maradt minden a régiben, azaz Beau a Magyar Kupa elődöntőjét is kénytelen lesz majd kihagyni.
Mindez persze nem mentség arra, hogy egy több mint másfél perces emberelőnyt is kihagytunk, ez ugyanis azt jelentette, hogy egyik támadósorunknak sem ment a játék. A harmad vége felé éledt fel egy kicsit a csapat, de csak helyzetekig jutott. Megérdemelt vendégelőnnyel fordultak a csapatok a második játékrészre, és mivel az gól nélkül végződött, kezdett szorítani az idő. Ebben a harmadban mi játszottunk többet emberhátrányban, záporoztak a lövések Budai Krisztián kapujára, de kapusunk állta a sarat.
Az utolsó játékrészben sem sikerült kihasználni az előnyöket, mégis, ahogy haladt az idő, mintha valami változást lehetett volna érzékelni. A mieink, ha jól nem játszottak, küzdöttek. Küzdöttek, mentek előre, ám az idő vészesen fogyott. Időt mégis az újpestiek kértek az 58.percben. Peregtek a másodpercek és Budai csak 22 másodperccel a vége előtt tudott lejönni, ami kevésnek ígérkezett. Újabb négy másodperc múlva viszont elszabadult a pokol. Ennaffati Omar lökete megzörgette a hálót, és a nézőtéren mintha bomba robbant volna.
Fantasztikus ünneplés vette kezdetét, a csapat meghálálta szépszámú fradista buzdítását, egész egyszerűen felemelő élmény volt a zöld-fehér boldogság. A hosszabbításban aztán akadt néhány nehéz pillanatunk, egész pontosan kétpercnyi, amíg Kim Kauttonen a kisbüntetését töltötte. Túléltük és 34 másodperc volt még hátra, amikor mi is megkaptuk az esélyt. Időt kért a szakvezetés, elmagyarázta a figurát és az Ennaffati-Kautonnen-Hoffmann-Jánosi négyesre bízta annak végrehajtását.
Nos, hogy pont a megbeszéltek szerint cselekedtek-e a fiúk, nem tudni, mindenesetre 17 másodperc kellett ahhoz, hogy másodszorra is hangrobbanás rázza meg a tribünt, Kim Kauttonen eldöntötte a találkozó sorsát. Ez volt tehát a három meccses UTE elleni széria második felvonása, a folytatásban két nap múlva a Magyar Kupa eldöntőjében találkoznak majd a felek, ott kiegyeznénk a mai eredménnyel.
XLsport –
Forrás: www.ftc.hu
