„Még sok új cél és öröm lehetett volna előttem, mostantól ezeket más területeken keresem meg” – mondja a visszavonulását a napokban bejelentő 20 éves Horváth László. A Csíkszereda és az U20-as jégkorong-válogatott csatára a döntésének hátteréről és a jövőjéről beszélt.
Az elmúlt két évadban az Erste Liga egyik legerősebb csapatában, a Csíkszeredában szerepelt, decemberben a tagja volt a Kijevben divízió I/B csoportos világbajnokságot nyert U20-as jégkorong-válogatottnak, most júniusban pedig bejelentette a visszavonulását, és a Semmelweis Egyetem felé veszi az irányt. A mindössze 20 éves csatárt, Horváth Lászlót kérdeztük.
Hogyan született meg a döntése? Mennyit rágódott rajta?
Nehéz volt, sokat kellett mérlegelni, meg kellett vizsgálni a helyzetet a sport és a tanulás oldaláról egyaránt. Régóta elhatároztam, hogy mindkettőt profi szinten szeretném űzni, először a profi sportba akartam belekóstolni, miután ez megvolt, most az orvosi egyetem felé fordulok. Sokan tartják azt, hogy az iskola és a sport tökéletesen megfér, ami igaz is, de nem éppen ezen a pályán. Rengeteg olyan óra van, ahol fontos a jelenlét. Ha meg is próbálnám együtt a kettőt, valószínűleg hónapokon belül kiderülne, hogy sem a hoki, sem az egyetem nem megy az általam elvárt szinten.
Húszévesen furcsa lezártként értékelni egy pályafutást, de most mégis ez a helyzet. Elégedett?
Eljuthattam az Erste Liga egyik legjobb csapatába, ahol az első szezonban a nehézkes kezdés után emlékezetes befejezés következett, majd a második, csonka évadban is egészen az elődöntőig meneteltünk, és úgy érzem, nagyon sok lehetett volna még benne. A divízió I/B-s világbajnokságon pedig csapatkapitány-helyettesként élhettem át a feljutást. Nagyon elégedett vagyok, ha nem lennék, akkor valószínűleg még nehezebben, vagy egyáltalán nem is tudtam volna kiszállni. Így viszont képes voltam magam mögött hagyni az életemnek ezt a szakaszát, miközben tudom, hogy még sok új cél és öröm lehetett volna előttem. Mostantól ezeket más területeken keresem meg.
Mire lehetett volna még képes jégkorongozóként?
Nagyon nehéz kérdés, rengeteg tényezőtől függött volna ez. A mai játék több szempontból szerepjégkorong, ami azt jelenti, hogy különböző típusú játékosokat keresnek a csapatok. Nekem szerencsém volt, hiszen hasonló feladatköröm volt a klubomban és a válogatottban is. Sosem voltam az a nagy meccseket eldöntő, gólokat szóró csatár, inkább egy erős, határozott, karakter, aki például hasznos emberhátrányban, igazi harmadik-negyedik soros játékos. Egy-két sikeres szezon után lehet, hogy egy erős ligában, akár a KHL-ben, éppen egy ilyen típusú csatárra lett volna szükség. De hogy mi lehetett volna, azt így lehetetlen megmondani.
Teljesen eltávolodik a jégkorongtól?
A sporttól biztos nem fogok elszakadni, ahogyan a jégkorongtól sem, ennek az az oka, hogy egyszerűen imádom a sportágat. De most másik úton kell megalapoznom a jövőmet, aztán reméljük a későbbiekben sikerül összekapcsolni a kettőt.
Forrás, fotó: utanpotlassport.hu, Csíkszeredai Sportklub
