Évadzáró sajtótájékoztatót tartott az Alba Volán jégkorongcsapatának vezetősége, amelyen az elmúlt szezon értékelése mellett a jövő nehézségeiről, s a klub előtt álló lehetőségekről esett szó.
Két fronton is helyt kellett állnia a kék-fehér egyletnek az elmúlt bajnoki szezonban, s az a kezdetekkor is világosan látszott: Székesfehérváron sincsen kolbászból a kerítés. Pedig a körítés ismét tökéletesre sikeredett, hiszen ahogy azt már megszokhattuk egy-egy nagy bejelentés alkalmával, ezúttal is az impozáns Diófa vendéglőben fogadták az érdeklődőket az Alba Volán vezetői. A korábbi nyilatkozatokból, folyosói pletykákból szinte nyílt titok – titok? – volt, hogy a Volán nincsen könnyű helyzetben, már ami az anyagiakat illeti. A sikernek ára van, márpedig a fehérvári hokicsapat bizonyította fejlődését a magyarnál sokkal rangosabb és erősebb osztrák ligában, emellett itthon söpréssel lett zsinórban hatodik alkalommal bajnok. A szponzorok, a támogatók mégsem csaptak le a nagy lehetőségre, arra a lehetőségre, amit a Volán reklámértéke kínál – nem csak itthon, hanem külföldön is. Ez pedig nagyban befolyásolhatja a jövőt. De ne szaladjunk ennyire előre.
Tóth István, az Alba Volán Zrt. vezérigazgatója nem szokott a szakmával foglalkozni, ezúttal is inkább a körülményeket emelte ki: „Amikor az elmúlt évet befejeztük, látható volt, hogy a Volán kinőtte nem csak az OB I-et, de az Interligát is, így nagy kérdés elé kerültünk. Vagy maradunk az eddigi szinten, ám ebben az esetben nincsen szükség ilyen játékosokra és ilyen anyagi helyzetre, vagy még magasabb szintre lépünk, s elindulunk az osztrák ligában. Talán mondanom sem kell, előbbi egyértelműen visszalépés lett volna tőlünk, míg utóbbinál felmerült: mibe fog ez kerülni? Ma már tudjuk. Elég sokba… De csak arra vállalkoztunk, amire a keretünk adott volt, ám most már elárulhatom: az anyagi feltételrendszer biztosítása nem sikerült tökéletesre. Székesfehérvár legeredményesebb csapatsportágáról van szó, mi pedig azt hittük – kissé talán naivan -, hogy újabb és újabb szponzorok állnak a csapat mellé. Az EBEL-ben pénz játszott pénzzel, s amíg a többi gárdánál a jobbnál jobb légiósok húzták a csapat szekerét, nálunk a Palkovics-Ocskay duó. Más út viszont nem volt, ezért azt mondom, helyesen döntöttünk, mert hatalmasat fejlődött a csapat. Ám a tanulóévet mindenkinek meg kell fizetnie, s mi – megfizettük. Mindig hangsúlyoztam, hogy a szakmával nem akarok foglalkozni, de annyit elárulhatok: Ocskay Gábor már októberben jelezte, hogy szakmai téren változtatni kell, s ez a meglátás őt igazolta. December óta töretlen az Alba Volán fejlődése, de egy tévhitet el kell oszlatnunk. Korábban mindig azt hittük, hogy egyre közelebb vagyunk az európai él- avagy középmezőnyhöz, de a játékosaink nem tartottak ott, ahol az álmodozásaink. Vissza kell szállni a realitások talajára, akkor, amikor A csoportos világbajnokságról beszéltünk, nem voltak adottak a feltételek. Most viszont talán eljön a pillanat, mert 15-18 játékos is alkalmas nagyobb feladat megoldására."
Ocskay Gábor szakosztály-igazgató szerint eljutott a klub egy magas szintre, de most válaszút elé került: „Tavaly májusban kaptunk zöld utat az EBEL-re, s három hónap állt a rendelkezésünkre, hogy előteremtsünk 70-80 millió forintot. Ekkor még északi szomszédainkban, tehát Szlovákiában gondolkodtunk, hiszen Jan Jaskó is tavaly januárban vette át a csapat irányítását, ám ha október végén váltunk december helyett, akkor talán máshogy alakul a végjáték. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Jan Jaskó nem dolgozott jól, de a pedagógiai-pszichikai felkészítés nem volt kifogástalan. Ez a kapusteljesítményen látszódott meg leginkább.
Az indulásnál az alapszakasz hatodik helye irreális követelmény lett volna, de úgy voltunk vele, hogy majd a kisdöntőben megmutatjuk. Nem sikerült, pedig minden mérkőzésen győzelmi esélyeink voltak. Egy kérdés azonban nem oldódott meg: a névadó szponzoré. Most május közepén zárjuk a szezont, addig kell anyagilag kikerekednie a történetnek, de hiába jutottunk el egy nagyon magas szintre, "Y" előtt állunk.
El kell döntetnünk, hogy melyik utat válasszuk. Van egy olyan elképzelés, hogy a Divízió II-es csapatok bajnokságában indulhatnánk – Bukarest, Zágráb és a csíkszeredaiak már jelezték részvételüket -, de ez nem jó irány. Nem déli, hanem észak-nyugati irányba kell haladni. Ami nálam lökdösi a hintát, hogy minél előbbre jussunk, az a médiaszereplésünk. Nem kevesebb, mint 400 megjelenésünk volt – írott sajtóban – ebben az évben, s ez a háromszorosa az elmúlt esztendőkhöz képest. Továbbra is várjuk a szponzorokat, támogatókat, akik fantáziát látnak a csapatban, mert az anyagi támogatásukra feltétlenül szükségünk van. Úgy gondolom, hogy egymillió 200 ezer euró kell minimálisan ahhoz, hogy esélyünk legyen bejutni az EBEL-ben az első nyolcba, s egy névadó szponzortól 70 millió forintot várunk. Ha ez nem jön össze, akkor kétséges az irány…
Annak is örülök, hogy ilyen kevés légióssal értük el ezeket az eredményeket, mert jövőre változni fog az EBEL-szabályzat is, ami miatt különösen fontos, hogy bekerüljünk a legjobb nyolc közé. Egyrészt a nevezhető 22 játékos pontértéke 65-ről 60-ra csökken, másrészt 36 helyett 54 alapszakasz-mérkőzést vívunk, s az utolsó négy között nem lesz kisdöntő. A 9. és 10. helyezett befejezi a bajnokságot, míg a többiek közül az első a nyolcadikkal, a második a hetedikkel – és így tovább – játszik.
A jövőt továbbra is Ted Satorral képzeljük el, akivel szakmailag és emberileg is rendkívül elégedettek vagyunk. A vezetőedzőnk két éves szerződést és egy fejlődést hozó célirányt kért, s már neveket is mondott, hogy kikkel dolgozna szívesen a jövőben, s kikkel nem. Külön ki kell emelnem négy fiatal játékosunkat, akik a tízemeletes épület lépcsőházában óriásit léptek felfelé. Hetényi Zoli, Sofron István, Artyom Vaszjunyin és Kovács Csaba fejlődése iránymutató lehet, s bár még messze a tizedik emelet, jó úton járnak. S ez a követendő út, hiszen a magyar bajnokságban is van egy olyan elképzelés – amit eddig senki sem támadott -, hogy egy meccsen csak 5-6 külföldi játékos szerepelhet egyszerre. Márpedig akkor a saját nevelésű tehetségekre is nagy szükség lesz."
Andics Gábor
www.albavolanhockey.hu
