A HM Motorsport tagjai felemás érzésekkel térhettek haza a hétvégén megrendezésre került tatabányai RTE futamról. Jedlócky Lászlóék be tudták fejezni a versenyt, de Törőcsik Zsófiék már nem értek célba. A lelkesedés azonban töretlen.
Jedlócky László: – Felemásan alakult számunkra a versenyzés. Nem voltunk annyira felkészülve mentálisan és fizikailag sem. Ez meglátszott az első napunk eredményén, így eleve hátrányos helyzetből tudtunk autózni vasárnap.
– Bár az autó felkészítése tökéletesnek tűnt, pénteken mégis felütötte fejét egy kis probléma. A programozás során derült ki, hogy három henger működik. Sikerült megoldani, de jobban örültünk volna, ha minden kedvezőbben kezdődik. Ennek ellenére sikerült a számunkra tökéletes beállításokat véghezvinni. A hajtás, futómű is olyan lett, amivel kellemesen lehetett versenyezni.
– A Rábaring nagyon fárasztónak bizonyult. Több mint tíz éve mentem ezen a pályán utoljára, így kicsit megfeledkeztem róla, hogy ennyire sok munkával jár a célba érés. A motorerő is egy kicsit jobban hiányzott a kigyorsításoknál. Magas fordulatszámon azonban tökéletes volt a hosszú ívű kanyarokban.
– A kategóriánk hihetetlen bővülést produkált az idei évben. A rendezvény hangulatát mindenképpen emelte, hogy olyan versenyzők is rajthoz álltak, akik eddig csak ORB futamokon indultak.
– A lányokra is nagyon büszkék vagyunk. Teljesítményükkel maximálisan elégedettek lehetünk. Férfiakat megszégyenítő módon terelgették a Subarut. A lelkesedésüket bárki megirigyelhetné. Sajnálatos módon nem tudták befejezni a versenyt a váltó meghibásodása miatt, de a következő versenyen reméljük, ez nem fordul elő és a célban ünnepelhetjük őket.
– Összességében nagyon jó versenyt tudhatunk magunk mögött. Úgy gondolom, hogy mi már soha nem leszünk bajnokok, így nekünk az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.
A következő megállónk pedig az ózdi futam lesz. A bükfürdői versenyt sajnos ki kell hagynunk, mert egy hét lenne a két verseny között, ezért úgy döntöttünk, hogy nem szereljük át az autókat idő szűkében, inkább nyugodtan felkészülünk a következő aszfaltos megmérettetésre.
Törőcsik Zsófia: – A pályabejárás gördülékenyen ment. Szerencsére Pannonhalmán lakom, ezért még szállásért sem kellett messzire menni. A kocsiban is nagyon jól éreztük magunkat, úgyhogy azt mondhatom, hogy abszolút pozitív volt szinte minden ezen a hétvégén.
– Nagyon élvezetes az autót vezetni, alig tudtam betelni vele. Sokkal többet tanultam róla, mint azt közvetlenül a teszt után gondoltam. Nagyon kellett az a pár kilométer, jobban tartottam volna ettől a hétvégétől, ha nem sikerül egy kicsit próbálgatnom előtte is. Így is izgultam, de olyan tempót autóztam aminél még abszolút kontrollt éreztem a kocsi felett. Sok versenyre van még szükség ahhoz, hogy igazán közel tudjak kerülni a határainkhoz, de nagyon jó érezni, amikor lépünk egy lépcsőt felfelé. Az alapbeállításokat természetesen rábíztam a csapatra, az apró finomításokkal ráérünk még foglalkozni, egyelőre az összkerék hajtást, és magát az autót kell megszokni.
– Sajnálatos módon a vasárnap délelőtti rugógyári gyorsasági szakaszon a váltónk kettes fokozata megadta magát, így a többi fokozatot használva végigmentünk még a pályán, de kénytelenek voltunk kiállni. Nagyon sajnáltam, de ez benne van ebben a sportágban.
– Bár csak a verseny végén akartam foglalkozni az eredményünkkel, mégsem hagyott nyugodni szombat este, hogy milyen időt futottunk. Utána jártunk egy picit, pontosat ugyan nem sikerült megtudni, de talán a licences kategória végére fértünk volna be. Az első versenyünkre nem is kell több, legalábbis mi csak és kizárólag az ismerkedésre helyeztük a hangsúlyt. Ha százalékban kellene kifejeznem, akkor 55-60%-osan autóztunk. Bőven hagytunk még a féktávokban és kanyarokban is. Ennek fényében pozitív a jövőkép.
– A váltó átnézése után átbeszéljük a teendőket. Nagyon várjuk a következő megmérettetést. Szívem szerint pár nap múlva indulnék is a következő versenyre, vagy tesztre, mindegy is, csak hagy autózzunk.
Eredeti tervünk idén az ORB – Rally2 versenyei voltak, de a jelenlegi bizonytalan helyzet miatt nem tudni még, hogy fog alakulni a 2012-es év. Akárhol is indulunk majd, köszönettel tartozunk a HM Motorsport versenyzőpárosának Jedlóczky Lászlónak és Komáromi Bélának, valamit a csapat segítőinek.
Trixi Abiwu: – Nagyon jól éreztük magunkat. en személy szerint olyan élményekkel gazdagodtam, amikkel korábban soha. Nagyon megkedveltem Zsófit, így az együtt működés határozottan jól megy.
– A felkészülést nehéz megállapítani, hogy elégnek bizonyult-e. Azt gondolom, jó pap holtig tanul. Minél többet tudunk együtt autózni, annál jobban fognak menni a dolgok. Zsófi nagyon ügyes, és úgy éreztem, hogy a teszt eleget adott neki ahhoz, hogy Tatabányán bátran és mégis nyugodtan tudjon versenyezni. Magam részéről úgy érzem sokat kell még tanulnom, de rengeteg segítséget kapok/kaptam pilótáktól, navigátoroktól. Igyekeztem minden információt a magam szájíze szerint feldolgozni, és megfogadni. Szerintem a legközelebbi verseny előtt már kevésbé fogok azon izgulni, hogy elrontok-e valamit.
– Zsófira nagyon büszke vagyok. Jó keze van, jó érzéke az autóhoz, nagyon gyorsan tanul és fejlődik. Szinte percről percre, de egyértelműen gyorsról gyorsra jobban megy neki minden. Tud ésszel menni, és hallgat rám. Tudta, hogy nem azért vagyunk ott a versenyen, hogy abszolút időt autózzunk, hanem sokkal inkább azért, hogy jól érezzük magunkat, és még több kilométer legyen bennünk. Összedolgozni kifejezetten könnyű. Legalábbis én úgy érzem, hogy sok szempontból annyira egy hullámhosszon üzemelünk, hogy rövid ismeretségünk ellenére lassan fél szavakból is megértjük egymást.
– Soha nem navigáltam korábban. Mindig is imádtam a rallyt, és az azt körülvevő légkört, versenyzők társaságát. Régóta álmodom róla, hogy egyszer ezt is megtanulom, és most úgy tűnik, hogy megadatott a lehetőség. Igyekszem Zsófinak azt visszaadni, amit kér tőlem, lehetőség szerint hiba nélkül. Legnehezebb részének azt találtam, hogy kiigazodjam a tennivalóimban. A hétvége után úgy érzem, hogy kezdem könnyebben átlátni a dolgokat.
– „Óriás szakértelmemmel” azt mondom, hogy jó az autó is. Nagyon erős, nem nehéz hozzászokni, és szinte észre sem venni a sebességet. Ami a legjobban tetszik benne az a nagy fék, amitől úgy megáll az autó, hogy szinte el sem hisszük. Szuper féktávokat lehet vele venni, és Zsófi egyre jobban érzi ennek az ízét.
– Több mindent latolgattunk az idei szezonnal kapcsolatban. Nagyon sokféle lehetőség van, és egyben nagyon kevés is az elmaradozó versenyek miatt. Eddigi tervek szerint másodosztályban szerettünk volna versenyezni, de úgy gondolom, hogy igazából nincs jelentősége. Mindegy, hol megyünk, csak menjünk, amennyit lehet. Jedlóczky Lászlóval és Komáromi Bélával vagyunk egy csapat. Logisztikailag a legjobb, ha ott versenyzünk ahol ők is. Így bárhol felbukkanhatunk.
