Carlos Ortegának van min elgondolkodnia (Fotó: jochapress.hu)
Vesztett első félidőt követően (13-15) döntetlen a rendes játékidőben (24-24), majd hosszabbítás végén egygólos (27-28) vereség a Füchse Berlintől. Ez az MVM Veszprém második helyének története a számok nyelvén, a Super Globe nevet viselő, nem hivatalos klubvilágbajnokság dohai döntőjében.
Sokan – közöttük e sorok elkövetője is – veszprémi végső sikert vártak a Füchse elleni fináléban. Csalódnunk kellett, több okból is. Első a vereség ténye. A Veszprém idény eleji formában játszott, a németek viszont hatalmas elánnal küzdöttek és egy messze az átlag fölött teljesítő kapusuk is volt, Stochl személyében.
A Veszprém társelnöke, Kálomista Gábor is kénytelen volt elismerni, hogy csapata nem érdemelt győzelmet, mert dekoncentráltan játszott. Szerinte illett volna megnyerni ezt a tornát, amelyen a győztes 400 ezer, a második pedig 250 ezer dollárt vehetett át. Bár a pénzből sosem elég, meggyőződésem. hogy Kálomista az elmaradt végső sikert jobban sajnálta, mint a két díjalap közötti különbséget.
De miért és mennyivel játszott gyengébben a Veszprém a vártnál, illetve az elvárhatónál? Látható volt a megelőző dohai meccseiken is, a brazilok és az ausztrálok ellen egyaránt, hogy Ortega-legénysége nincs kiemelkedő formában. A döntőbejutásuk azonban így sem forgott veszélyben, ahol nem kis meglepetésre a Barcelona helyett a Füchse Berlin várt rájuk. Volt, akikben az is megfordult, hogy esetleg a „Barca” el akarta kerülni a magyarokat, s ezért nem jutott el a fináléba.
A döntőben látottak azonban minden kétséget eloszlattak: a berliniek a sikeres nyári bevásárlást követően egy rendkívül ambiciózus együttest tudtak pályára küldeni, ahol például sokkal inkább megoszlottak a gólok, mint a Veszprémnél. Tehát több játékosra oszlottak a terhek és a lehetőségek.
A mélyebb elemzés természetesen a klub szakvezetésének és elsősorban azon belül is Ortega mesternek a joga, lehetősége és kötelessége. Egy dologban azonban nyíltan szembe kell menni vele. Túlontúl nyilvánvaló ugyanis, hogy honfitársának, Chemának aránytalanul több lehetőséget ad, mint a csapat vitán felül sokoldalúbb, a többieket jobb hatásfokkal mozgató irányítónak, Lékai Máténak. Amennyit Lékai ül a kispadon, az mindenképpen a luxus szóval illethető.
A későbbiekben az is gondot okozhat, hogy a csapat gerincét alkotó játékosok korátlaga semmiképpen sem ideális. Számosan járnak a harmincas éveik derekán. Már csak ezért is igyekeznie kell a Veszprémnek, hogy ebben a 2015/16-os szezonban tegyen meg mindent a Bajnokok Ligája megnyeréséért, mert újabb egy év múlva ez a jelenlegi gerinc nagy valószínűséggel már nem fogja tudni hozni a végső BL-győzelem kiharcolásához szükséges sorozatterhelést.
