Bertók Róbert szövetségi kapitány a tavalyi év szeptemberétől tölti be pozícióját. Az elmúlt időszak eseményeiről, és a jövőbeli tervekről kérdeztük őt riportunkban.
- Hogyan értékeli az elmúlt időszakot?
- Az elmúlt időszak számtalan bizonytalan tényezőt teremtett számunkra, hiszen nehéz volt előre tervezni. A COVID miatti korlátozások hatással voltak ránk is, de azt gondolom, hogy sikerült viszonylag jól áthidalnunk ezt az időszakot. A legnagyobb versenyeink, mint például a magyar bajnokságok, a Bocskai emlékverseny, a Bornemissza emlékverseny, az Énekes emlékverseny, vagy a magyar Kupa, mind-mind megrendezésre kerültek olyan időszakokban is, amikor kockázatos volt versenyt szervezni. Nemzetközi szinten is jó színvonalú, és biztonságos lebonyolítások történtek a versenyek során.
- Mi volt a helyzet nemzetközi viszonylatban?
- Aki figyelte, az láthatta, hogy számos versenyt vagy nem rendeztek meg, vagy másik időpontra tűzték ki az adott tornát. Az idei évben legalább háromszor változott a nemzetközi versenynaptár, és még most is vannak kérdőjelek. A női világbajnokság időpontja és helyszíne még most sem dőlt el. Mi a lehető leggyorsabban reagáltunk az változásokra, és minden olyan lehetőséget megragadunk, amely a versenyzőink eredményességét segíthetik. Idén indultunk már a Belgrad Winner versenyen, az Usti nad Labem-i tornán, az U22-es EB-n, és a Junior EB-n is. Számos edzőtáborozáson vagyunk túl, ahol csehekkel, szlovákokkal, németekkel, románokkal, és algériaiakkal tréningeztünk. Az év hátralévő részében még emeljük a fordulatot, és további számos nagyszabású tornán veszünk majd részt.
- Ha jól tudom, a serdülők számára kevesebb lehetőség nyílt a közelmúltban.
- Igen, de szerencsére a COVID helyzet javulásával az ő szerepeltetésük is új dimenzióba kerül. Elkezdődött a serdülő keret felmérése. Az első komolyabb megmérettetés számukra az Utánpótlás Magyar Kupa volt. A héten a lányok már táborban lesznek, és a fiú keret is felmérésen vesz részt majd a táborban, valamint egy szerbiai versenyen is, hogy kellően ráhangolódjanak az augusztusi serdülő Európa-bajnokságra. Számukra idén még egy Budapest bajnokság és egy Magyar bajnokság is megrendezésre kerül a több kisebb verseny mellett. Ebben a korosztályban még nem alakult ki a végleges korosztályos edzői stáb.
- Mi a terv a junior és az ifjúsági mezőnnyel?
- Szerencsére fantasztikus tehetségeink vannak minden korosztályban. Mind a junioroknál, mind az ifjúságiaknál vannak olyan képességű versenyzőink, akik ha komolyan veszik az ökölvívást, a későbbiek során kijuthatnak majd egy olimpiára. Korábban megrendezésre került az ifjúsági világbajnokság, és most ért véget a junior Európa-bajnokság. Mindkét tornán sikerült érmeket szereznie a magyar versenyzőknek. Hatalmas eredmény, hogy a junior Európa-bajnokságról a két bronzérem mellett, hosszú idő után végre egy aranyérmet is sikerült szereznünk. A junior kerettel idén részt veszünk a lengyel sziléziai tornán, és az Olimpiai reménységek tornáján is. Az ifjúsági korosztály is komoly tapasztalatot szerezhet idén hiszen ott leszünk velük a szerbiai Golden Glove tornán, a Silezia Openen, és az ifjúsági Európa-bajnokságon is. Mindemellett természetesen megrendezésre kerülnek majd a Magyar bajnokságok ezekben a súlycsoportokban is. Amennyiben időközben újabb versenyeket írnak ki, akkor szinte minden külföldi lehetőséget meg fogunk ragadni. Fontos, hogy a versenyzőink megszerezzék a ringbiztonságot és a megfelelő tapasztalatot, ami később a felnőtt mezőnyben már nélkülözhetetlen lesz.
- A felnőttek esetében mi történt az elmúlt időszakban?
- A tavalyi évi felnőtt magyar bajnokságtól számítva, mára mondhatom, hogy teljes képet kaptam a keretben lévő, vagy az oda tartó versenyzőkkel kapcsolatban. Az egyik alapelvem az volt, hogy ne döntsön egy magyar bajnokság a felnőtt válogatottságról az elkövetkező évre vonatkoztatva. Ennek az elvemnek a helyessége gyorsan be is bizonyosodott. Több olyan súlycsoport is van, ahol borultak az eredeti erőviszonyok, hiszen sérülések, magánügyi problémák, hozzáállásbeli problémák, stb. vetette vissza pár versenyző teljesítményét, míg az OB-n a dobogó alsó fokán végzők közül többen is felküzdötték magukat a válogatott keretbe. Másik újításnak számító ötletem volt, hogy a versenyzők ösztöndíját, annak mértékét szintén ne egy évre, hanem rövidebb időszakokra állapítsuk meg. Ennek a hasznossága szintén bebizonyosodott rövid időn belül. A legújabb javaslatom a hetekben kerül az elnökség elé véleményezésre. Célom, hogy a jövőt építsük, és emeljük ki azokat a tehetségeket, akik mind szakmai, mind emberi/hozzáállásbeli értelemben megérdemlik a kiemelt támogatást. Ennek érdekében javaslatot teszek majd egy alap létrehozására, a korosztályos tehetségek számára is!
- Mennyire elégedett az egy olimpiai kvótával?
- Természetesen nem lehetek maradéktalanul elégedett egy kvótával. Gálos Roland bizonyította a júniusi kvalifikációs tornán Petr McGrail legyőzésével, hogy nem véletlenül szerzett kvótát, és komoly esélyekkel indul az olimpián. Nagyon sajnálom, hogy Fodor Milánnak és Pribojszki Katának nem sikerült a kvótaszerzés. Kata ráadásul hajszállal maradt alul a mérkőzéseken, nagyon közel állt a sikerhez. A világkvalifikáció eltörlésével tovaszálltak a további kvótaszerző esélyeink is. Sajnos az elmúlt években történtek folyományaként, a világranglistákon gyenge pozícióban voltak a magyar ökölvívók. A női válogatottunk például nem indult sem 2018-ban, sem 2019-ben a világbajnokságokon, pedig az ott esetlegesen szerzett pontok most kvótát értek volna, Katának például biztosan. Nem tudhatjuk, hogy a COVID helyzet mennyi ideig lesz visszatérő jelenség, de úgy kell építenünk a csapatunkat, hogy ilyen helyzetbe ne kerülhessünk még egyszer. Szűk három évünk van, hogy pótoljuk amit lehet, és biztosítsuk versenyzőink számára, hogy felverekedhessék magukat a világranglista előkelő helyeire. Bízom benne, hogy képesek lesznek rá, de az esélyt mindenképpen meg kell adnunk számukra.
- Mit vár Gálos Roland olimpiai szereplésétől?
- Roland nagyszerű ökölvívó, és bizonyította, hogy olyan versenyzőket is viszonylag simán le tud győzni, akik a világ élvonalához tartoznak. Az én szememben Roland is odatartozik, ezért bízom benne, hogy ő egy előzetesen nem várt kiváló eredményt fog elérni. Rolandnak kettő versenyzői állapotát ismerem. Ha ebből a pozitív állapotát viszi magával az olimpiára, akkor bármit elérhet majd kint. Mindent megtettem én is, és a szövetség is annak érdekében, hogy Roland a lehető legmegfelelőbb fizikai, és lelki állapotban legyen az olimpián. Javaslatomra a MÖSZ biztosította számára a Synlab programban való részvételt, a táplálékkiegészítőket, és a sportkórházi adatok felhasználását, külön Polar szettet is. Számára fontos lelki tényező a család, ezért hozzájárultam, hogy otthon készüljön az édesapjával, a családja közelségében. A felkészülése utolsó szakaszában biztosítottuk/biztosítjuk számára, a válogatott edzőpartnereket a saját edzőtermükben, hogy az utazások ne fárasszák őt. Meg merem kockáztatni, hogy a MÖSZ fennállása óta ilyen lehetőséget nem biztosítottak más versenyzőnek, főképpen vidéken. Mégis fontosnak tartottuk, hogy a siker érdekében ezt a segítséget is megadjuk Roland és édesapja számára. A válogatott versenyzőinknek és edzőiknek pedig ezúton is köszönöm, hogy igazi csapatszellemben segítik Roland felkészülését, le a kalappal előttük!
- Mekkora stábbal mennek az olimpiára?
- Nos, stábról nem igen beszélhetek. A COVID helyzet nem könnyítette meg a szervezők dolgát, és ezért rendkívüli szigorítások mellett szervezik, és bonyolítják le a tokiói olimpiát. Ennek megfelelően egy versenyzővel egyetlen edző mehet az olimpiára. Életem első lehetősége lett volna, hogy olimpiára utazhassak, mégis úgy éreztem, hogy az egyetlen helyes döntés a részemről az lehet, ha ezt a lehetőséget átadom Roland edző-édesapja számára. Kettejük kapcsolata nem egy hétköznapi edző-versenyző kapcsolat, és azt gondolom, hogy most ebben a helyzetben Roland így tudja majd a legjobb teljesítményt nyújtani. Bízom benne, utólag kiderül, hogy életem egyik legjobb szakmai döntése volt ez.
- Milyen felnőtt versenyeken indul a csapat a közeljövőben?
- A következő nagy cél az október-novemberi felnőtt női és férfi VB lesz. Ezeket a világversenyeket megelőzően a csapat több nemzetközi edzőtáborban is részt fog venni, hogy minél több kesztyűzésre nyíljon lehetőségük a külföldiek ellen. Ezen kívül indulni szándékozunk a szlovéniai Maribor kupán, a sziléziai tornán, a boszniai Musztafa emléktornán, és a tamperei Tammer tornán is. A felnőtt világbajnokságra az itthoni válogató verseny a szeptemberi Budapest Bajnokságon lesz azokban a súlycsoportokban, ahol még maradtak kérdőjelek a számomra. Több olyan súlycsoport is van viszont, ahol – ha a versenyző hozzáállása nem változik, és egészséges lesz – már kialakult, hogy ki lesz az induló az adott súlycsoportban. Mint tudjuk új súlycsoportokban kerülnek megrendezésre a versenyek, amely számunkra is újabb lehetőségeket jelenthet.
- Milyennek érzi az ön által javasolt, és megválasztott korosztályos edzők munkáját?
- Szerencsére egy jól működő csapatot látok, de mint mindenben, így ebben is lehet és kell is fejlődnünk. A korosztályos edzők tekintetében sok szempontot is figyelembe vettem. Egyetlen egy változás hogy a serdülő korosztályban felkért Svasznek Jenő mester időközben egészségügyi okokra hivatkozva visszamondta a felkérését a válogatottnál, így helyére biztosan keresni fogok még valakit. Én a megválasztásomkor elmondtam, hogy csapatban gondolkodom, és aki képes lesz ebben a csapatban a csapat (azaz a magyar ökölvívás) érdekeit végig szem előtt tartani, az a csapat tagja marad. Aki erre nem lesz képes, az értelemszerűen nem lehet a csapat tagja. Egyelőre pozitív véleményem van az edzők munkájával kapcsolatban. Az első, és a legfontosabb kérésem az volt, hogy erősítsék a versenyzőinket, őszintén, szigorú elvek mentén, fegyelmezetten, de barátságos légkörben. Látható, hogy minden korosztályban kezd kialakulni egy olyan csapatszellem, amelyre szükségünk van a sikerhez. Amennyiben pedig esetleg nem vagyok elégedett egy korosztályos edző, vagy a mellettem dolgozó edző munkájával (szerencsére ritkán van ilyen), akkor egyből, köntörfalazás nélkül elmondom, és vázolom, hogy min kellene változtatni. Azt hiszem, ezt visszaigazolhatja mindenki, aki velem dolgozik.
- Mit ért szigorú elvek alatt?
- Az alapvető elvárásom a fegyelmezettség, a pontosság és az egyenesség. Szintén alapvető elvárás, hogy mindenki próbálja magából a 100%-ot kihozni minden egyes edzésen. Azok a versenyzők, akikkel együtt dolgozom már tudják, hogy egy perc késést is nehezen tolerálok, és szintén nem tudom elfogadni, ha valaki nem tesz meg mindent a későbbi sikeréért minden egyes edzésen. Ezzel együtt azt gondolom, nehéz, de nagyon jó hangulatú edzések és edzőtáborok állnak mögöttünk. Sokat beszélgetek a versenyzőkkel, és bízom benne, hogy sok hasznos információt tudok nekik átadni. Tudják, hogy bármilyen problémával fordulhatnak hozzám, és mindig, mindenkinek próbálok segíteni, bármiről is legyen szó. Számomra sokat jelent, hogy a versenyzők már nem nyűgként gondolnak az edzőtáborra, hanem olyan fejlődési színtérként, ahová vissza akarnak térni. Ezt természetesen abból szűröm le, amit a versenyzők közvetítenek felém. A fegyelem, és az építő kritika betartása mellett komoly figyelmet fordítok arra is, hogy pozitív visszajelzéseket adjak akkor, amikor egy versenyző megérdemli. Nagyon egyszerű az elvem ezen a téren, mindegy ki, melyik klubból, melyik edzőtől érkezik, a teljesítménye és a hozzáállása a mérvadó.
- Volt csalódása a versenyzőkkel kapcsolatban?
- Csalódásról nemigen beszélnék. Tudom, hogy a legtöbb versenyző tudja, és látja, hogy a saját jövőjét építi. Minden győzelem, és minden kudarc a versenyzőt érinti legerősebben. A ringben nyújtott teljesítmény lehet időnként elgondolkoztató, sőt akár elkeserítő is, de ez minden esetben javítható, ha a versenyző is javítani akar rajta. A ringen kívül tapasztaltak, mint pl. fegyelmezettség, hozzáállás, már tisztább képet ad egy versenyzőről. A versenyzőink közel 100%-ára mindenki büszke lehet, és én is az vagyok. Azok, akik pedig velem, vagy a klubedzőjükkel esetleg nem teljesen őszinték, igazából magukat csapják be, de ezt csak utólag fogják látni. Szerencsére ez viszont nem jellemző.
- Mit gondol, népszerű szövetségi kapitány Ön?
- Ami biztos, hogy mind az elnök úr, mind az elnökség támogat engem, a munkámat, valamint a kitűzött céljainkat. A szövetségi kapitányi pályázatomban foglalt terveket lassan, de biztosan, lépésről lépésre valósítom meg, amelyek hosszútávon hoznak majd eredményt. Nem az a célom, hogy népszerű legyek és látszólag mindenki szeressen. Az a célom, az a célunk, hogy fellendítsük a magyar ökölvívást. Ennek érdekében sok olyan döntést kell meghoznom nekem is, amelyek szokatlanok lehetnek a többségnek. Én mindenkinek a hívását fogadom, mindenkire szakítok időt, aki kér -legyen az versenyző, vagy edző -, de nemigen járok össze bulizgatni sem a közvetlen munkatársaimmal, sem az ökölvívásban dolgozókkal, mert nem ez a dolgom. Én őszintén mondom el a véleményemet, akkor is, ha ez nem biztos, hogy jólesik annak, akinek mondom. Nem szokásom ölelgetni és puszilgatni körbe embereket (nagyon kevés régi barátot leszámítva), de bárkivel is beszélek, az biztos lehet benne, hogy ha odébb áll, akkor is ugyan azt fogom mondani róla, mint neki. Sajnos elég sok ellenpéldát láttam erre is. Én hiszek a rendben, amelyre szükség van a kitűzött célok eléréséhez. Ehhez pedig tartanom kell magamat az elveimhez bármi áron. A saját elvünk nem lehet olyan, mint egy szellentés, amelyet az ember időnként elenged a szélben.
