A nemzet aranyai című dokumentumfilm sajtóvetítésén az eurosport.hu is képviseltette magát, és utána beszélgethettünk a háromszoros olimpiai bajnok, vb- és kétszeres Eb-aranyérmes Kásás Tamással, a sportág egyetemes történetének egyik legnagyobb klasszisával.
Kásás Tamás már rég lezárta magában a vízilabdás pályafutását, de a film miatt most kénytelen újra erről nyilatkozni.
Kézi züllés. – Marcell fiam, bevallom, vízilabdázik. Azaz: folyamatos, egy merő hencben tölti az életét.
73 éve született Esterházy Péter, tőle van a fenti idézet (A halacska csodálatos élete: Kicsi történetek). Akár Kásás Zoltán is írhatta volna, de az ő fiát Tamásnak hívják, így nem ő írta.
Kásás Tamás (b) (fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Csütörtökön mutatták be a sajtónak Zákonyi S. Tamás A nemzet aranyai című, a mozikban április 20-tól látható dokumentumfilmjét, amely a zsinórban három olimpiát nyerő férfi vízilabda-válogatott történetét meséli el.
A filmben szereplő olimpiai bajnok játékosok közül sokan megjelentek a vetítést követő médiaeseményen. A legnagyobb érdeklődést Kásás Tamás és Kiss Gergő asztalánál tapasztaltuk, előbbivel (és Gergely Istvánnal) mi is tudtunk interjút készíteni.
Mivel az uszodákban sajnos jó ideje nem találkozhatunk vele, jelentjük, a 46 éves Kásás Tamás nagyszerű formában van, nagy türelemmel viselte a hatalmas médiaáradatot, és egy csomót lehetett vele viccelődni is. A filmről, a vízilabda utáni életéről és Benedek Tiborról beszélgettünk.
Kása, hogy látod, jót tett nektek, illetve a filmnek a távolság, hogy eltelt tíz év a londoni olimpia óta, ahol még többen szerepeltetek háromszoros olimpiai bajnokként és a film elkészülte között?
Ezt még nem fogalmaztam meg magamban. Tényleg sok idő elteltével vettük elő, és poroltuk le a témát.
A sok sikertelenséget, ami ért titeket.
Igen (nevet – T.M.). Tamás régóta tervezte ezt a filmet, valahogy most jött el a pillanat, hogy megcsinálja és befejezze. Örülök, mert ennek a korszaknak a lezárása lehet ez a mozi. Sokkal egyszerűbb és könnyebb volt akkor, mint minden, ami utána jött. Sokkal egyértelműbb volt, hogy mi a célunk, és hogy annak eléréséért mit kell csinálnunk.
Talán sikerül lezárni, mert bár nagyon büszke vagyok arra, amit elértünk, és szeretem a srácokat, nagyon jó időszak és jó élet volt, én már korábban lezártam ezt magamban. Tamás lelkesedése viszont nagyon tetszett, becsülöm érte, és így az utókornak is megmarad ez a film.
Mind a 21 olimpiai bajnok játékos megszólal a filmben, ki többet, ki kevesebbet. Te az egyik legfőbb megszólaló vagy.
Direkt kértem (mosolyog – T.M.)
Társrendező úr. Bár sosem szerettél szerepelni, mert neked a medence jelentette a színpadot, sziporkázol A nemzet aranyaiban. Ezt a körítést, amiben most is ülünk, ki nem állhattad, de összeállni (ülni) a többiekkel azért csak jó volt megint, és úgy összerakni a kirakós darabjait, nem?
Persze, ez az a kettősség, amire az előbb céloztam. A fiúkkal kapcsolatban az az érzésem, mintha tegnapelőtt lett volna edzésünk, nem 2000-ben, és mintha tegnap hagytuk volna abba, nem pedig 2012-ben, mint többen. Nem változott semmi. Ha 20 év múlva találkozom Biros Petivel, sem lesz semmi feszkó.
Kár, hogy Peti túl komoly volt a filmben, mint egész pályafutása során (összenevetünk megint). Az ő poénjai, és a vele kapcsolatos sztorik sokat adtak hozzá az egészhez.
Neki ez az erőssége.
Talán az egyetlen ember vagy az egész brigádban, aki a visszavonulása után teljesen kiszállt a vízilabdából, és a nyilvánosságot is kerülted. Az utóbbi egy-két évben viszont nyitottabb lettél, előszeretettel használod a közösségi médiát a világ általad fontosnak tartott problémáinak megjelölésére, feltűntél podcastokban, ahol nem feltétlen a sport adta a fő témát. Neked 2012 után nyílt ki igazán a világ?
A felhajtást soha nem szerettem, sokkal inkább elvagyok magamban. Ettől még tudok nosztalgiázni, ha akarok. A vízilabda egy buborék volt, viszont az maga az élet, ahogy azóta élek. Akkor még azt hittük, hogy csak ez létezik, és ez így volt rendjén, csak arra fókuszáltunk, hogy abban jók legyünk, semmi más nem számított. Amikor ennek vége lett, fokozatosan lettem kíváncsi a körülöttem lévő világra, hogy van azért más is, mint a vízilabda. Ahogy mondod, talán nyitottabb is lettem, de leginkább azokban a témákban, amelyeknek nincs közük a vízilabdához. A nagyobb lélegzetű megkereséseket szívesebben vállalom el, amikor nem három percben kell összecsapni egy beszélgetést.
Most járunk 5 perc 2 másodpercnél, és hol van még a vége. Szívesen, Kása!
Köszi! Ennek látom inkább értelmét. Módjával. És akkor ezek után egy évig letudtam ezeket a beszélgetéseket, megint pihenhetek, majd megint előbukkanhatok a semmiből.
Születtek rólatok könyvek, Csurka Gergőtől négy is, ezek szolgálhattak a film alapjául. Te és Kiss Gergő is adtatok ki önéletrajzi kötetet. Sztancsik Tamás elkészítette a többrészes Keménylegények doksit, amely real time-ban, a világversenyek hangulatát mutatta be. Így is több újdonság szerepel a filmben, ami külön jó hír. Neked akadt olyan sztori, amit a forgatás közben hallottál először?
Nem hiszem, hogy volt olyan, amire rácsodálkoztam volna, de nem tudom objektíven értékelni a filmet, annyira benne voltam. Nekem ezért minden nyilvánvaló.
Ugorgyunk. A közvélemény Kásás Tamást a góljai és persze a külseje miatt szereti rajongással. Miközben te a védekezésben is felbecsülhetetlen szerepet játszottál. Csurka Gergő A nemzet aranyai c. könyvében is szerepel, és a filmbe is bekerült az a jelenet, amikor a 2000-es olimpia jugókkal vívott elődöntőjében lehalásztál a levegőből egy passzt. Gergő ezt egyetemes jelentőségű tettnek tartja, egyetértek vele. Te is örülsz, hogy például ez is hangsúlyt kapott?
Sok ilyen nüansznyi dolgot ki lehetne ragadni a többiektől is. Ha az embereknek a játékom jut eszükbe, akkor lehet, hogy elsősorban a gólok ugranak be, de én tényleg nagyon szerettem védekezni. Imádtam labdákat szerezni, és a legnagyobb erősségem inkább a játékintelligenciám volt, az, hogy tudtam vízilabdázni. Lőni sok mindenki tud, azt viszont, hogy hova és mikor, milyen ütemben érdemes passzolni, talán inkább egy érzés, amit tanítani se nagyon lehet. A saját játékomban inkább erre az aspektusra voltam büszke, tudni, mi a megfelelő lépés az adott pillanatban, miközben persze gólokat lőni is baromi jó érzés volt.
Ha felületesen is, de szóba kerül a filmben, hogy már 2001-ben komoly konfliktusotok adódott Kemény Dénessel. Te voltál az első, aki hasonló eseteket felidéztél a tíz évvel ezelőtt megjelent könyvedben. Beszéltetek a forgatás előtt arról, hogy ezeket nem kéne elhallgatni?
Dénes is tudta, hogy ez a film csak akkor lehet sikeres, ha őszinte, és nem csak öntömjénezésről van szó két és fél órán keresztül. Nem is lenne természetes, ha egy 15 éven át tartó közös munka során ne lennének problémák, törvényszerűen vannak hullámvölgyek. Mindenképpen bele kellett tenni a filmbe, különben nem lett volna autentikus. A lényeg, hogy ezeken mindig túl tudtunk lépni, és a végső sikereket nem befolyásolta soha.
Benedek Tibor úgy az egyik főszereplője ennek a filmnek, hogy a betegsége és a halála miatt vele nem lehetett annyit forgatni, mint veletek. Sok archív felvételt láthatunk vele, és többen is meséltek róla történeteket. Mit jelent neked a hiánya?
Megkerülhetetlen a személye. Inspiráló egyéniség volt, mindenkinek nagyon fontos. Összetartotta a brigádot, ha belenéztünk a szemébe, olyan elszántságot láthattunk, amitől mi is egyből készen álltunk. Pozitívan szeretnénk rá emlékezni, méltatni őt, azt, hogy mennyire fontos nekünk, és ez a filmben is megjelenik.
Az a Tibi, aki egy ’90-es évek eleji UTE-KSI meccs után kiszólt neked az öltözőből, hogy ‘figyelj, te játszottál ezen a meccsen?’.
Gőze nem volt, ki voltam akkor. Miért is lett volna? De ez egy tök vicces történet.
(eurosport.hu / Takács Márton)
Post Views: 1
