Hosszú Katinka lett a legjobb női versenyzője a dohai rövid pályás világbajnokságnak – és összességében is a legeredményesebb 8 éremmel (4-3-1).
Az össztermést a zárónapon egy ezüsttel (200m gyors) és egy bronzzal (50m hát) növelte, főszerepet vállalva abban is, hogy Magyarország végül az utolsó napon 4 elsőséget begyűjtő brazilok mögött 6 arannyal, 3 ezüsttel és 2 bronzzal a 2. helyen zárt az éremtáblázaton, minden idők legjobb szereplését produkálva a vb-k történetében.
Hosszú Katinka lubickolt a zárónapon: először önmagát is meglepve bronzérmes lett a számára legkevésbé fekvő műfajban, 50 háton, avagy sprintben is képes maradandó produkcióra (persze megdöntötte az országos csúcsot is 25.96-tal).
,,Tök jó az ötven, azt sem érzem, hogy úsztam – mondta lelkendezve. – Beérés után majdnem ráfordultam egy újabb hosszra, annyira hozzászoktam a százas-kétszázas számokhoz. Amúgy szerintem elég jól ment, a forduló nagyon sokat számított, ott hoztam igazán a többieken. Nagyon boldog vagyok, ötvenen vb-érmet nyerni az szerintem nagyon király!”
A nap végén pedig 200 gyorson harcolt egy óriásit a svéd Sarah Sjöströmmel és a holland Femke Heemskerkkel, és a nagy csatában – bár sokáig vezetett – végül 4 tizeddel a világrekordot elérő svéd kiválóság mögött ért célba, megdöntve az országos csúcsot itt is (1:51.18). Mindez azt jelentette, hogy nyolc éremmel zárta a vb-t (4-3-1) – az általa úszott számok szintjére pedig mi sem jellemzőbb, hogy a medáliát hozó versenyekben az 50 hát kivételével világcsúcs kellett a győzelemhez. Vagy Katinka úszta, vagy az őt legyőző vetélytárs.
,,Hihetetlenül boldog vagyok, hogy végül nyolc éremmel zártam! – áradozott Katinka. – Egyéni csúcsot úsztam kétszázon, nem nyertem ugyan, ám emiatt nem vagyok bánatos. Az tudható volt, hogy hármunk között dől majd el, Sarah ma nagyon jó volt, gratulálok neki. Talán az utolsó fordulónál nem delfineztem annyit, amennyit kellett volna, de nagyon nem emlékszem az egészre. Mentem, ahogy tudtam, különösebben fáradtnak sem éreztem magam – ellentétben a délelőttel -, ez ma ezüsthöz volt elég. Nagyon-nagyon jól sikerült ez az év, bár sokan gondolták azt, hogy 2013-at nem lehet felülmúlni. Nos, nem tudom, hogy melyik volt a jobb – de azt kívánom magamnak, hogy a következő kettő is legyen ilyen jó, és akkor maximálisan elégedett leszek!”
Ezek után egyértelmű volt, hogy a legjobb női versenyzőnek járó trófeát – akárcsak a 2012-es isztambuli világbajnokságon – Hosszú Katinka vehette át. A férfiaknál a négy aranyérmet szerző Chad Le Clos-é lett a dicsőség, mintegy visszaigazolva a FINA ev úszója választás végeredményét.
A döntők krónikájához tartozik még, hogy 200 gyorson Verrasztó Evelyn a 8. helyen zárt (1:55.07), amit így értékelt: ,,Leúsztam, mivel azonban én is kezdek beteg lenni, ennél jobbat aligha várhattam magamtól. Ez a verseny azért volt fontos, mert végre megint döntőket úsztam egy világbajnokságon, négyból négyet, ami jelzi, az új út, amint elindultam, jó. Biztos vagyok benne, hogy még jobb lesz a folytatás.”
A férfiaknál 1500 gyorson voltunk érdekeltek délután is, Gyurta Gergely ezúttal nem tudott hasonló bravúrral előrukkolni, mint egy éve, Herningben, amikor Eb-t nyert – más kérdés, hogy a bivalyerős mezőnyben ezúttal a legjobb eredményével sem lett volna esélye éremre. Ettől függetlenül a 11. helye (14:42.39) után igen őszinte vallomást tett: ,,Lehet, hogy nekem is jót tenne egy kis környezetváltozás. Már ezen gondolkodom egy ideje. Hiába volt 14:28-am év közben, ha nem akkor úszom a legjobban, amikor igazán kell. Más kérdés, hogy a dobogó még azzal is messze lett volna, meg a tavalyi eredményemmel is, amelyikkel nyertem az Európa-bajnokságon. Az a baj, hogy úgy érzem, nem fejlődtem kellőképpen, ez az évem nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Az olimpia pedig egyre közelebb van, én meg nem úgy képzelem, hogy megúszom az A-szintet, kikerülök Rióba, és akkor tök jó minden. Magasabb céljaim vannak, amihez elengedhetetlen az előrelépés. Most jön a karácsony, pihenhetek egy kicsit, átgondolhatom a dolgokat, aztán meglátjuk. Nekem is egy életem van, ezalatt akarom megvalósítani az álmaimat, ezt mindenkinek meg kell értenie.”
Magyarország egyébként egészen az utolsóelőtti versenyszámig vezette az éremtáblázatot, ám ekkor a brazil 4×100-as vegyesváltó az 1-es pályán úszva feltette a koronát a csapatuk vasárnapi teljesítményére, és a három 50 méteres győzelem után (női hát, férfi mell és férfi gyors) a napi negyedik aranyukkal elénk csusszantak az összesítésben. A brazilok 7-1-2-vel végeztek, mi 6-3-2-vel zártunk, ami óriási eredmény. Isztambulhoz (2012) képest is előreléptünk, pedig már ott is a magyarokon ámult mindenki, hiszen 3-4-3-mal a 3. helyen kötöttünk ki az Egyesült Államok és Kína mögött.
Most már másodikok vagyunk, megelőzve az összes nagyhatalmat, beleértve az amerikaiakat, az ausztrálokat és a kínaiakat is – azaz elmondható, hogy a magyar úszók immár állandósították a helyüket a világ élmezőnyében. Íme, az olimpiai ciklus első félidejének mérlege: 2013-ban a barcelonai vb-n az 5. (3-1-1), a herningi rövid pályás Európa-bajnokságon a 2. (5-3-2), 2014-ben a berlini nagypályás Európa-bajnokságon a 3. (5-4-5), majd most Dohában a 2. helyen (6-3-2) zárt válogatottunk az éremtáblázaton.
es már alig várjuk a folytatást jövő nyáron, Kazanyban.
Fotók:Szaka József
