,,Amikor 1997-ben szövetségi kapitánynak választottak, egy szavazattal maradt le mögöttem Görgényi István és kettővel Gerendás György. Annak a voksolásnak az volt a furcsasága, hogy mögöttem kisebbségben voltak azok, akik bennem hittek, így kellett elkezdenem dolgozni. Eltelt egy-két év, mire már nem voltak kisebbségben a támogatóim. Remélem, most is kiderül majd, hogy azok látták jól, akik az elnökválasztáson engem támogattak, de ezúttal is el kell majd egy-két év” – mondta az új pólóelnök.
,,Négy évre kaptam megbízatást, de ha azt érzem, nem vagyok a feladatra alkalmas, jelezni fogom. Az engem megválasztók is jelezhetik, ha nem éreznek alkalmasnak – hamarabb is, mintsem négy év múlva. Nem ragasztom a hátsómat az elnöki székhez, igyekszem ezúttal is a kapitányi munkához hasonló alázattal dolgozni” – jelezte az edzőből lett vezető.
Arra a kérdésre, hogy határozott személyisége miatt elnökként számít-e konfliktusokra, azt válaszolta: ,,eltelt néhány nap, most már meg tudom mondani: igen, lesznek konfliktusok, amelyeket a válogatott élén sem kerülgettem, most sem fogom, de a saját személyemet háttérbe szorítva. Már most látszik, lesznek helyzetek, amelyeket konfliktusok nélkül nem fogunk tudni megoldani. Tiszta kereteket és eredményeket akarok minden fronton: aki emiatt tartott tőlem, az álljon a jó oldalra és rájön, a vitakészségem az ő érdekében is történik majd. Viszont nincs kivétel, nincs eltérés, a szabályokat mindenkinek be kell majd tartani – ahogy a válogatottnál is volt, nincsenek engedmények.”
Kemény elárulta, mi volt a döntő pillanat és ok, amiért végül elindult a választáson: ,,miután eldöntöttem a kispad elhagyását, nem a számos egyéb lehetőségemet mérlegeltem, mert közben egyre erősödött az igény a pólóelnöki szerepvállalásomra. Teljesen csak erre fókuszáltam: csináljam vagy ne csináljam.
