Több százan vettek részt március 31-én, vasárnap Dorogon, a városi sportcsarnokban a szumózók országos korosztályos bajnokságának küzdelemsorozatán. A felnőtt férfik között fel kellett figyelni a Veresi Küzdősport SE színeiben indult Kerstner Róbertre, aki a +115 kilósok kategóriájában megismételte tavalyi bajnoki sikerét. A jochapress.hu hosszan beszélgetett a duplázó bajnokkal.
– Tulajdonképpen edzőm, Ilyés Gyula ötletétől vezérelve szerettem, bele a szumózásba, miután eredeti sportágamban, a judóban nem tudok eleget tenni a válogatottsághoz elengedhetetlenül szükséges feltételek teljesítésének – vallotta be az 1993-ban született 165 kiló körül mozgó testsúlyú fiatalember. – Szumóban mások a válogatási elvek, így a munkámat is el tudom látni és az itt szükséges erőállapotot is el tudom érni.
– Ha kérhetem, meséljen valamit a judóban volt „előéletéről”?
– Veresegyházon jártam általános iskolába, ahol a „problémás” gyerekek közé tartoztam. Ez a finom megfogalmazás annyit jelent, hogy gyakorlatilag minden verekedésben én is benne voltam. Tízéves lehettem, amikor a szüleim beírattak a veresi iskola kis tornatermében helyet kapott judós foglalkozásokra. Edzőmet, Kovács Ernőt egy év múlva követtem Kistarcsára, majd újabb egy év elteltével már Szadára jártam edzésekre.
– Szada még koránt sem a végállomást jelentette…
– Bizony nem, mert évekig ragaszkodtam első mesteremhez, Kovács Ernőhöz, akinek kapcsolatai révén eljutottam a Titán Klubba, Leányvárra, ahol az ugyancsak jó szakember, Pfluger Antal vett pártfogásába. Onnan már csak egy ugrás volt Tatabánya, ahol Csernoviczki Csaba kezei közé kerültem. Hogy az utánpótlás korosztályt lezárjam, összesen négyszeres magyar bajnoknak mondhatom magamat.
– Idő közben a versenysúlya 145-ről 163 kilóra kúszott fel, Ön pedig a jelek szerint 2013-ban hosszabb távra kikötött Veresegyházon.
-Meggyőződésem, hogy Ilyés Gyulánál vagyok a legjobb kezekben! Ő ismer engem a legjobban, ami pedig az esetleges, téves gondolataimat illeti, Gyuszi felesége, Ilyés-Dubecz Dorottya sport-coachként teszi rendbe a fejemet. Gyuszi nagyon jól ismer engem, pontosan tudja a lehetőségeimet és a korlátaimat is, és ennek megfelelően igyekszik felépíteni a formámat. Nagyon jó edző, több sportágban is készít fel versenyzőket fizikailag, és mentálisan is világversenyekre. Gyuszi bácsi a sportvégzettségei mellett pszichológus, és sport-coach.
– Ön pedig az adott keretek között mindkét sportágában megpróbálja a maximumot teljesíteni.
– Igen, bár azt előre bocsátottam, hogy a judóban sokkal inkább behatároltak a lehetőségeim. Azért ott is elértem hét felnőtt bajnoki harmadik helyet. A dobogó első és második fokától olyan kiválóságok tartottak távol, mint a világbajnoki ezüstérmes, több olimpiára is eljutott Bor Barna.
– Akkor a szumóban kiharcolt két, felnőtt bajnoki első hely egyfajta kárpótlást is jelent Önnek?
– Úgy is felfoghatjuk. A szumózókhoz egyébként 2017-ben jelentkeztem be, elsősorban Ancsin László elnök és Ilyés Gyula edzőm közötti jó kapcsolat következtében. Ők hívtak, én jöttem és mindmáig élvezem ezt az új kihívást, ahol ráadásul igen hamar komoly sikerélmények értek. Alig néhány hónapnyi gyakorlás után a grúziai Európa-bajnokságon az „open” kategóriában húsz induló között sikerült megszereznem egy harmadik helyet.
– Miután már majdnem minden kiderült az immár kétszeres felnőtt szumó bajnokról, talán arról is szó eshetne, ugyan miért nem tudott cselgáncsban még előbbre jutni?
– A történet egyszerű. Egyesületemtől a Veresi Küzdősport Egyesülettől, melynek megbecsült tagja vagyok, kaptam egy remek ajánlatot: mint edző segítem a klubban folyó munkát. Így a megélhetésem biztosítva van, nincs okom panaszra. Több külsős helyszínen is tartok foglalkozásokat, sőt a Magyar Judo Szövetség „Esélyegyenlőség” programjának keretében is tanítom a judót, mint szövetségi edző. Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek. És ott van még a judo versenyzés is, ami oly fontos nekem. Lassan egy évtizede a TOP 3-ban versenyzem a hazai mezőnyben. Hálás vagyok a judónak, illetve szeretett klubomnak, hogy eddig eljuthattam. „Kirándultunk” több küzdősport versenyeire is, természetesen judós alapokon. Kempoban világ- és Európa-bajnokságot nyertem, sport-jitsu-ban is kijutottam a vb-re, amit azután sikerült megnyernem. Ezek talán a legjelentősebbek, de nyertem érmet barantában, grapplingban és erőemelésben is rangos nemzetközi mezőnyökben. Célom, hogy a sumo sportágban kvalifikáljam magam a 2021-es Világjátékokra, és onnan érmesként jöjjek haza. A Veresi Küzdősport Egyesület tanulmányaimban is támogat. Előbb judoedzői képesítést majd ezt követően sumo edzői végzettséget, később pedig Cross-trainig instruktori oklevelet szereztem.
– Komoly párkapcsolatban élek, közös jövőt tervezünk. Szerencsém van, mert kedvesem, Gabi támogatja törekvéseimet, igazi társ minden helyzetben. Építkezünk, reményeink szerint hamarosan költözünk. Boldog vagyok, úgy érzem teljes életet élek, választott hivatásomban, az edzői létben maradéktalanul kiteljesedhetek. Az tény, hogy szerencsére nem unatkozom.
– A judosport csatáit figyelemmel kíséri?
– Természetesen! Bátran mondhatom, több, sokra hivatott versenyzője van szerintem a sportágnak. Szabó Frigyest még Leányvárról ismerem. Ha Ungvári Miki egyszer visszavonul, ő lehet az, aki átveszi a helyét a válogatottban. A férfiaknál elsősorban Tóth Krisztiánnak és Sipőcz Richárdnak szurkolok, a nőknél pedig Pupp Réka és Gercsák Szabina okozhat kellemes meglepetéseket.
(jochapress.hu)
