Bő egy év múlva ránk köszönt a 2020-as Tokiói Olimpia, amelyen reményeink szerint az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb lélekszámú és legsikeresebb kerékpáros mezőnye fogja képviselni a magyar színeket. Sorozatunk indításaként azokat a hazai szakágakat vesszük górcső alá, amelyektől méltán várhatunk sikeres szereplést a legrangosabb megmérettetésen. Az első részben Steiner György, a parasport szakág vezetője osztotta meg velünk gondolatait.
Mit érdemes tudnunk a paraválogatottról, és úgy összességében kik alkotják a csapatot?
Nagyon büszke vagyok arra, hogy a kerékpározás az első magyar parasport, amely Tokióra nemzeti kvótát szerzett. Jelenleg mindösszesen négy aktív, több éve válogatott taggal rendelkezünk, és már a négy évvel ezelőtti, riói kvótafutásban is többen érdekeltek voltak. Köztük is Oczelka Róbert a legtapasztaltabb, ő egy látássérült sportoló, akinek Nagy Gergő a pilótája. Mellette van két handbike versenyzőnk, Nagymáté Sándor és Bók László, ők kerekesszékesek, így kézzel hajtott bringán, ún. handbike-on versenyeznek. Végül, de nem utolsó sorban, Wermeser Zsombor, aki normál biciklin versenyez, és mindössze húsz éves kora ellenére már kétszer is letette a névjegyét a világelitben. Múlt héten a világkupán hatodik helyezett lett, tavaly pedig ötödik. Bár a nagy nemzetek 50-60 sportolóval dolgoznak, így nem vagyunk könnyű helyzetben, azonban nemrég csatlakozott hozzánk két újonc, Szénási Péter és Császár Attila. Illetve Czene Gábor és Vaszil György csatlakozása is a küszöbön áll. Ők a kisebb versenyeken egyértelműen pontszerző esélyekkel indulnak, így reméljük, hogy az ő segítségükkel sikerül legalább még egy, vagy – ha minden jól megy – két kvótát szerezni.
Hogyan zajlik nálatok a felkészülés?
Alapvetően – mint sok más válogatott – a klubok munkájára támaszkodunk. Jómagam szakágvezetőként dolgozom, de mellettem Illés Erika, Málnai István díjas edző segíti a csapat munkáját. Erika nagyjából 20 éve dolgozik fizikai és szellemi sérültekkel. Az utóbbi siketlimpián az ő munkásságának is köszönhetően Földi Bence ötödik helyezett lett, Csontó Ádám pedig szintén szépen szerepelt. Ezen felül évente egyszer lehetőségünk van melegégövi összetartó edzőtábort szervezni, amelyet szintúgy Erika vezényel. Próbálunk olyan klubokat, egyesületeket találni, ahol a versenyzők valóban fejlődni tudnak és szakmai támogatást kapnak.
Említetted, hogy két újonc csatlakozott. Talán a parasport esetében furcsa lesz a kérdés, de mi a helyzet utánpótlás szinten?
Én utánpótlás helyett az újonc szót szoktam használni. Adja a Jóisten, hogy egyszer elfogyjon, hisz az azt jelentené, hogy nincs sérült, szellemi, vagy fizikai fogyatékkal élő sportoló. Ezeknek a sportembereknek a nagy része veleszületett testi fogyatékossággal él, de sajnos van olyan is, aki valamilyen betegség, vagy baleset következtében került a parasport közelébe. Talán Szekeres Pál példáját mindannyian ismerjük, aki először az épek között, majd a parasportolók között is megtudta, milyen olimpiát nyerni. Ha példát kellene mondjak, Wermeser Zsombit mondanám, hiszen Rióban még szóba sem került a neve, most pedig egyértelmű esélyes és hosszú távon lehet benne gondolkodni. Mint minden sportban, itt is sok múlik az anyagi forrásokon, hiszen nagyban meghatározza az eredményességet, hogy mekkora csapatot tudunk utaztatni és milyen versenyekre tudunk eljutni. Ezek olyan terhek, amelyekben a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Magyar Kerékpáros Szövetség is segít. A következő világkupa például Kanadában lesz, amely meghatározó a kvótaszerzési esélyek szempontjából is.
Ahány versenyző, annyi féle sérülés. Ők mennyire igényelnek az épekhez képest is kiemelt fizikai vagy lelki felkészítést, figyelmet?
Ez olyannyira így van, hogy még betegség típusonként is kategorizálják őket. A C1-C5 kategóriában sérüléstől függően beosztott, de normális biciklivel versenyző sportolók vannak, a H1-H5 kategóriába tartoznak a kerekesszékesek, akik handbike-oznak, a B, vagyis Blind kategóriában egy pilóta ül a látássérült sportoló előtt és tandem biciklivel versenyeznek, végül pedig a T kategóriában háromkerekű kerékpárokkal bicikliznek olyan hölgyek és urak, akik agyi sérülés miatt egyensúlyi problémákkal küzdenek. A paralimpián kívül is vannak egyébként versenyek, az egyik ilyen az értelmi fogyatékosok olimpiája, vagy másnéven speciális olimpia, illetve a már említett siketlimpia. Mindegyiküknél külön-külön szervezést igényel a felkészítés, gondoljunk csak arra, amikor a látássérült versenyző időbeosztása és edzésprogramja meg kell egyezzen a pilótáéval. Most Nagy Gergő, de korábban Ivarics Gergő és Garamszegi László is volt Oczelka Robi vagy Butu Csaba pilótája is. Tőlük hihetetlen alázat és áldozatkészség ez a munka. De, hogy emellett mennyire megéri energiát és időt fektetni ebbe, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy tandemben az épeknél jelenleg az 1000 méteres világcsúcs egy perc körül van, a para-sportban ez a világcsúcs 58 másodperc. Tehát megdöbbentő, de jobb időt futottak a parasportolók, mint az ép társuk. Visszatérve a kérdésre, az edzésmunka szempontjából legalább ugyanazt, ha nem többet teszünk bele, mint az egészségesek.
A sok szervezés akkor nem teszi egyszerűvé, hogy együtt készüljetek. Hogyan néz ki mégis egy versenyszezon, mennyire tervezhető?
Amint mondtam, egy évben egy meleg égövi edzőtábor fix, emellett pálya és országúti Világbajnokságon, Világ Kupán és Európa kupáknak „csúfolt” C1-es és C2-es versenyeken indulunk, főként a szomszédos országokban, Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában, Szerbiában, de a pontok nagy részét Görögországból hozzuk minden évben. Az első megmérettetésre még mindenkit igyekszünk vinni, utána jellemzően már csak azok utaznak, akiknek valódi esélyük van pontszerző helyen zárni.
A sorozat következő írása a pályakerékpár válogatottról fog szólni. Ha jól tudom te az itteni munkád mellett Szalontay Sándor menedzsere is vagy.
Sanyi elsődleges, fő versenye ebben az évben az Európa Játékok, erre készülünk intenzíven. Ezután jönnek a világkupák és a világbajnokság. Nemrég egy CL2-es versenyt nyert meg. A legjobb kvalifikációs idővel 100 világranglista pontot szerzett, ráadásul úgy, hogy a világbajnoki harmadik is a mezőnyben tekert. A következő állomás Brno, ahol egy CL1-es versenyt kerül megrendezésre, és bízunk benne, hogy tartani tudja a mostani formáját, hiszen általában elsők közötti idővel szokott kvalifikálni, így vagy egyel kevesebb futamot kell mennie, vagy gyengébb idővel rendelkező versenyzőkkel kerül össze, ami nagyon fontos, hiszen mindenhol a dobogó a cél. Sanyi nagyon maximalista, így azt kell mondanom, hogy az Európa Játékokra nyerni megyünk.
Neked személyesen mik az elmúlt időszak tapasztalatai és a további célok?
Sajnos nemrég lezárult egy hétéves időszak az életemben a HungaroFondo csapattal. Több tényező, mint például a TAO-rendszer miatti szponzori bevételek csökkenése, a rossz társtulajdonosi viszonyok és a nem megfelelő edzőválasztás miatt a klub szüneteltetése mellett döntöttünk.
Az utánpótlás kapcsán vannak jó kezdeményezések az MKSZ részéről, azonban nagyon oda kell figyelni, hogy az intézkedések megvalósulásáig és az új utánpótlás pályázat lefolytatásáig ne “vérezzenek el” a klasszikus országúti klubok.
Tapasztalt edzők és szakemberek kellenek, és kedvező körülményeket kell teremteni annak érdekében, hogy egy zárt sportág egyre inkább nyitottá tudjon válni, amely vonzó az utca embere számára is. Ezt profi, szakmai szemléletű, nyitott emberek bevonásával lehet elérni, akiket nem csak saját szenvedélyük vezérel, de a nemzeti értékteremtés is céljuk.
A HungaroFondo esetében mindvégig azon dolgoztunk és dolgozunk, hogy a nagyjából 30 gyerek mind új csapatban tudja folytatni a kerékpározást. Szerencsére sokan közülük már megtalálták az új helyüket. Én továbbra is a paraválogatottal, és Szalontay Sanyival készülök az előttünk álló megmérettetésekre.
A következő részben a pályakerékpár válogatottat, és annak szakmai munkáját, eredményeit és céljait mutatjuk be!
