Mindkét vegyesúszónk megtette, amit lehet: Holló Balázs és Kapás Boglárka is döntős 400-on. Érzéseink mégis vegyesek, hiszen egyik vegyesváltóban sem sikerült a kvótaszerzés.
Mint általában, a zárónap délelőtti előfutamai egy óra alatt elillannak, hiszen csak a két 400 vegyes, illetve a két vegyesváltó marad ilyenkor a programban. A férfiaknál nagyon vártuk Holló Balázs úszását, ő elsősorban nem a döntőt vette célba – bár az elmúlt két vb-n sikerült kvalifikálnia –, hanem a tavaly centiken múló olimpiai szintet. Nos, a finálé megvan (6. helyen), a szint sajnos nincs: Balázs saját bevallása szerint úgy kalkulált, hogy az amerikai Foster rendszeresen 4:10-eket jön reggelenként, ehhez próbálta igazítani magát. Ám az amerikai is csak fürdött, így amiről Balázs azt gondolta, hogy jó idő, az végül 4:13.93 lett, csaknem 1.4-gyel rosszabb az olimpiai A-szintnél. „Kiúsztam magam, mert próbáltam most megcsinálni a szintet… Ráadásul elvisznek doppingra is, nem tudom, hogy fogom kipihenni magam estig…” – mondta nem túl rózsás hangulatban.
Kapás Boglárka viszont elsősorban a döntőre ment rá, ami be is jött, némi izgalom árán. A második futamban ugyanis ötödiknek érkezett 4:43.53-as idővel, „azt gondoltam, 4:43 simán elég lesz, de lehet, hogy elszámoltam magam…” – vágott némi grimaszt, miközben a harmadik előfutam zajlott. Aztán kiderült, hogy neki volt igaza: csak ketten tudtak jobbat az utána következők közül, így hetedikként döntőbe került. „Azért nem rossz, hogy ezen a távon sikerült a finálé, és nem is úsztam ki magam teljesen, azaz örülök ennek.”
A vegyesváltókban ugyanakkor egyáltalán nem a finálé volt a cél, hanem a fukuokai-dohai viszonylatban a legjobb 16 közé kerülés, amit itt kellett megoldani, hiszen ezen a két távon tavaly nem indultunk. Igazából most sem lehettek igazán vérmes reményeink, itt ugyanis igazán klasszis mellúszó nélkül nincs esély jobb eredményre – és Németh Nándort leszámítva a 100-as távokon sem állunk túl fényesen a többi úszásnemben (azt a gumicsontot meg nem kezdenénk rágni, hogyha Kós Hubert úszná a száz hátat, Milák Kristóf meg a száz pillangót…)
Ami tény, mindenki kipréselte magától a jelenlegi legjobbját, ám ahhoz, hogy esélyünk legyen, alighanem az egyéni csúcsok környékén kellett volna úsznia mind a nyolc versenyzőnek, ami februárban, egy még oly napos dohai reggelen sem reális. Maradjunk annyiban, sem a férfiak (Jászó Ádám, Márton Richárd, Sós Dániel, Németh Nándor), sem a hölgyek (Komoróczy Lora, Ugrai Panna, Békési Eszter, Senánszky Petra) nem jártak közel ahhoz, hogy odaérjenek a legjobb 16-ba, amire olimpiai kvótát ért volna. Egyénre lebontva egyértelműen visszajött az, hogy jelenleg Németh jár elitszinten: beszórt a 47.81-es százat, ami a második legjobb volt az egész mezőnyben.
„Nem gondoltam volna, hogy csak három váltóban leszünk érdekeltek, ennél többre számítottam, de be kell látni: most ez a realitás. Innentől nincs más cél, mint a lehető legjobban összerakni a két döntőesélyes négyest Párizsra, a férfi 4×100-ast és a női 4×200-ast” – értékelt röviden Sós Csaba szövetségi kapitány.
Ami pedig a zárórészt illeti, este Holló Balázs és Kapás Boglárka mellett Betlehem Dávidnak szoríthatunk még az 1500 gyors döntőjében.
A Ketten négyvegyesen: Holló Balázs és Kapás Boglárka is döntős bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
