Egy éve érkezett hazánkba a kanadai vízilabda válogatott balkezese, s egyik alapemberévé vált a gyorsaságáról híres játékos az ezüstérmes Eger csapatának.
– Hogyan tudnád értékelni a szezont? – kérdeztem egy héttel az elvesztett bajnoki finálé után az egriek egyik újoncát, a kanadai válogatott Kevin Graham-et.
– Még mindig érzem a vereség fullánkját, de az élet megy tovább, és a vereség csak extra motivációt ad majd nekem a következő évre. Számomra ez a szezon a sikert és a kudarcot jelenti egyben.
– A kudarcot, gondolom, az elvesztett bajnoki döntő miatt…
– Így van. Azért nem mondhatom, hogy sikeres volt az év, mert a legfőbb célunkat, a bajnoki aranyat nem tudtuk elérni. Igaz, nagyon közel álltunk hozzá, hogy sikerüljön. Két rendkívül erős meccset produkáltunk a döntőben. De a végső találkozón a Vasas klasszisai nagyon odatették ma
gukat, s támaszt nyújtottak a csapatnak, hogy megnyerjék a bajnoki címet. Nekünk pedig nem volt elég erős válaszunk erre.
– Tehát nem vagy elégedett magatokkal?
– Azt sem mondhatom, hogy teljes kudarcként éltem meg a szezont, hiszen az Euroliga legjobb nyolc csapata közé jutottunk idén, s ez a klub történetében eddig a legjobb nemzetközi eredmény. Még csak egy éve vagyok a csapattal, de abból, amit hallottam és éreztem, ez a gárda jó irányba fejlődik.
– És mikor lesz fényes az ezüstérem?
– Azt hiszem, ha tartani tudja az Eger a tendenciát és fejlődni tud a csapat. Ha a következő évben bajnokságot nyerhetne az együttes Eger városának, akkor az idei vereség fájdalma enyhülhet, és akkor talán majd „csak" egy lépésként gondolunk rá a győzelemhez vezető úton. Erre csak az idő adhat választ…
– Honfitársad, Aaron Feltham már harmadik évét tölti itt. Neked hogy tetszett Magyarország?
– Rendkívül jó élményekkel távozok Egerből és Magyarországról. Körbeutaztam az országot, hiszen a legkülönbözőbb helyeken voltak meccseink. Ezen kívül voltam Hévízen és Esztergomban is, nem is beszélve a rengeteg budapesti kirándulásról, amit egytől egyig mind nagyon élveztem. Az emberek közvetlenek és aranyosak, az ételek nagyon finomak, a nők pedig gyönyörűek!
– És a csapat?
– Remek volt a hangulat egész éven át. A vereségek és a győzelmek egyaránt összekovácsoltak minket, egymást támogattuk és egymást segítettük hozzá a fejlődéshez. Egy év után azt mondhatom, minden csapattagot barátomnak érzem.
– Hasznos volt az itt töltött év? Került néhány fogás a tarsolyodba a magyar vízilabdából?
– Úgy érzem, általánosságban is rengeteget tanultam erről a játékról, hiszen sok nehéz meccset játszottunk, magas rangú ellenfelek ellen. De nagyon sok hasznos, személyes tanácsot kaptam Gerendás Györgytől is. Nagyon jó tapasztalat volt, hogy a magyar vízilabda stílusához kellett alkalmazkodnom, hiszen a kanadai szövetségi kapitányunkkal, Dragan Jovanovic-csal sokkal inkább a szerb vonalat követjük, s ezt a stílust tanultam meg a montenegrói légióskodásom alatt is. A szerb vízilabda sokkal szigorúbb, majdnem „katonai stílusú", míg itt, Magyarországon sokkal inkább improvizatív. Jó élmény volt elsajátítani ezt a játékot, azt hiszem, több lehetőséget tartogat számomra ez a terület.
– Mi a program a nyárra?
– Most pihenek kicsit, aztán június hetedikén kezdek edzeni a kanadai válogatottal. Szerbia és Olaszország utazik majd hozzánk edzőtáborba, de Magyarországra is jövünk a nyáron, hiszen júliusban edzőmérkőzést is játszunk majd Tatabányán. Nekünk az idei célverseny egy nemzetközi torna lesz július végén, Olaszországban.
– Az ezüst ellenére pozitív élményekkel távozol tőlünk?
– Persze! Nem tudom elégszer elmondani, mennyire meghatott, hogy az elvesztett döntő után hányan támogatták a csapatot a Dobó téren. A szurkolók szeretete egész évben végigkísért minket, és őszintén remélem, hogy a következő szezonban vissza tudunk adni kicsit abból, amit kaptunk tőlük.
– Ezek szerint maradsz Egerben?
– Megkeresett néhány klub Magyarországról is, és más nemzetektől is. De örömmel jelenthetem be, hogy az Eger marad az én csapatom, és a következő idényre is visszatérek!
Toró Tímea
