Óriásit játszott a magyar férfi kézilabda-válogatott az olimpiai-, és világbajnok dánok ellen az osztrák, norvég, svéd közös rendezésű Európa-bajnokság csoportkörének második mérkőzésén. A mieink alaposan meglepték ellenfelüket, hiszen Dánia az 58-ik percben vezetett először Gulyás István szövetségi kapitány együttese ellen, de végül Szita Zoltánék 24-24-es döntetlenre hozták a találkozót.
Az utolsó pillanatban, a dánok elleni Európa-bajnoki csoportmérkőzés reggelén Gulyás István szövetségi kapitány még változtatott egyet a magyar férfi kézilabda-válogatott keretében, és Fekete Bálint helyett az oroszok ellen pihentetett jobbátlövőt, Bartók Donátot rakta be a tizenhat fős csapatba. Miután fiatal együttesünk bravúros győzelemmel kezdte a kontinensviadalt, nagy kérdés volt, meddig tudja tartani a lépést az Izlandtól elszenvedett vereségük miatt feltüzelt dán világklasszisok ellen. Akik ráadásul szinte hazai pályán játszhattak, a telt házas Malmö Aréna szinte pirosan világított a dán mezek miatt, annyi drukker jött át „a szomszédból” buzdítani őket.
A dánok viszont egyáltalán nem estek nekünk, mi pedig éltünk ezzel, és kifejezetten jól kezdtük a meccset. Védekezésben ráálltunk a legjobbjaikra, Boka Bendegúz Rasmus Laugéra, Ligetvári Patrik pedig Mikkel Hansenre lépett ki, a másik oldalon pedig René Toft Hansen és Henrik Möllgaard igyekezett beállónkat, Bánhidi Bencét már a kilences vonalon megfogni.
Az első öt percben 3–1-re elmentünk, Mikler Roland óriási bravúrral védte Mads Mensah Larsen ziccerét, Bóka pedig szemtelen cunderral csapta be a világ egyik legjobb kapusát, Niklas Landint. Az olimpiai és világbajnok dánok többször is pontatlanul játszottak, rosszul indítottak, körbelőtték a kapunkat, még a mindig megbízható, de legalább annyira flegma Mikkel Hansen hetese is a kapukeret felső részén csattant.
Miközben az egyik karéjban a lelkes magyar szektor igyekezett felvenni a versenyt hangerőben tízezer dánnal, a 17. percben Chema Rodríguez kapott sárga lapot, miután olyan hevesen reklamált a játékvezetőnek, hogy Nagy Lászlónak kellett csitítgatnia és visszahúznia a padra. Az első félidőben a védekezésünk nagyon jól működött, látszott az elképzelés a védő- és támadójátékon is. A két szélsőnk, Bóka és Hornyák Péter is nagyon megbízhatóan játszott, húsz perc után már 10–6-ra vezettünk, és bár az ellenfél bizonyította, hogy pillanatok alatt képes visszajönni, szinte bármekkora hátrányból, a végre bátran kapura lövő húszéves Máthé Dominik száz kilométer/órás bombájával 13–11-re mi nyertük meg a félidőt úgy, hogy az első harminc percben egyszer sem vezettek a dánok. És azt követően sem még hosszú ideig!
Az Eb-n a negyedik félidőnket is jól kezdtük, a védelmünk nem fáradt. Bánhidinek ugyan nem ment a támadás, de védelemben rengeteget számított, Mikler elképesztő bravúrokkal, Szita pedig remek átlövésgólokkal segített az előnyünk megtartásában. A kérdés az volt, az utolsó negyedórát, amikor az Eb-kiesés rémétől fenyegetett dánok majd rákapcsolnak, mentálisan bírja-e a fiatal magyar csapat. Egy kisebb hullámvölgy után az utolsó öt percet megint egyenlő állásról kezdtük, a csarnok felállva üvöltött, amikor 57. percben a meccsen először vezettek a dánok (23–24). A magyar csapat az utolsó percekben is bátor és szervezett volt, sikerült egyenlíteni, és bár 8 másodperccel a vége előtt a győzelemért támadhattak a mieink, a döntetlen is hatalmas bravúr az olimpiai és világbajnok Dánia ellen (24–24).
Forrás, fotó: Nemzeti Sport, promotions
