A Magyar Edzők Társasága (MET) immár visszatérően megünnepli az Edzők Napját, amely szeptember 25-én van. A MET erre az alkalomra 2021-ben is a „Magyar Edző” című szakfolyóirata mellékleteként különszámot jelentetett meg. Ebben a kiadványban a magyar sport kiválóságai mondják el edzőikről tapasztalataikat és ami a legfontosabb: rendre köszönetet is mondanak egykori mestereiknek.
A jochapress.hu az év végi ünnepek idején – kihasználva a viszonylag kevesebb sportesemény adta lehetőséget is – folyamatosan leközli ezeket az érdekes és tanulságos beszélgetéseket. Ez alkalommal Kökény Beatrixról, Sydney (2000) kézilabdázó olimpiai ezüstérmeséről olvashatnak.
Kökény Beatrix (fotó:nemzeisport.hu)
“Nehéz csupán egy edzőről beszélnem, mert több meghatározó szakember kísérte végig a pályafutásomat, és szeretném, ha mindegyiket megemlíthetném, legalább egy-két mondatban” – kezdte a beszélgetést Kökény Beatrix, az FTC Kézilabda Akadémia sportigazgatója.
–Az első az az ember, aki megismertette és megszerettette velem a kézilabdát, vagyis a nevelőedzőm, Hajnal József. Tizenkét éves koromban kezdődött, és hat éven át tartott a kapcsolatunk. Időrendben Laurencz László következett, aki az Építőknél, majd a válogatottban is az edzőm, kapitányom volt. Ő volt az első, aki hitt bennem, és 17 évesen bedobott a mélyvízbe az NB I.-ben, Nála indult el a felnőtt karrierem. Tíz év alatt sok mindent megéltünk, rengeteg élmény köt össze minket. Nem volt vele egyszerű…, de ma már csak a szépre és a jóra emlékezem” – elevenítette fel a múltat az FTC 245-szörös válogatott játékosa, majd megemlítette Adorján Jánost, akivel rövid ideig, mindössze egy évig dolgozott együtt, ám emberileg nagy hatással volt rá. Kiemelte Mocsai Lajos nevét, akivel a legnagyobb sikereit érte el a válogatottban.
“Ha egy személyről kell beszélnem, az Németh András, mert számomra ő jelentette a legtöbbet pályafutásom során. Huszonhárom évesen kerültem a Fradiba, és egy 12. helyezett együtteshez érkeztem. András is akkor jött a csapathoz, de ő előtte már fiúkkal dolgozott a klubnál. Hamar megtaláltuk a közös hangot, amit az is jelez, hogy az első év végén bajnoki ezüstérmes és Magyar Kupa-győztes lett a csapat, azután sorra következtek a sikeres évek. Úgy érzem, szakmailag nála fejlődtem a legtöbbet, és ezt ő hozta ki belőlem” – meséli Kökény Bea, akivel azt is megbeszéltük, hogy az ő játékos kora óta sokat változott a világ.
“Abban az időben az iskolában a tanárnak, az edzésen pedig az edzőnek volt mindig igaza, és otthon a szüleim is ezt hangoztatták. Úgy emlékszem, rossz gyerek voltam, nagy igazságérzettel. Mindig elmondtam a véleményemet, és ez nem minden esetben volt szerencsés…. Ma már megengedőbb a közeg, az edzők kikérik a játékosok véleményét, meghallgatják őket. Az Utánpótlás Akadémiánkon tapasztalom, hogy az edzők bizonyos szintig partnerként kezelik a gyerekeket, például ha fáradtnak látják őket, módosítanak az előzetes edzésprogramon, és ez jó. Ma már a fizikai és lelki fájdalmakra is jobban odafigyelnek a szakemberek. Emlékszem, a mi időnkben egy sérülés után minél hamarabb vissza kellett térni a pályára, ma viszont biztosra megyünk, nehogy rásérüljön a játékos…Szóval, változnak az idők, és úgy látom, a gyerekek jól fogadják, ha a felnőttek partnernek tekintik őket, beszélgetnek egymással, elmondják a véleményüket, tapasztalatukat”.
A jelenből visszakanyarodtunk a múltba, saját versenyző korára, a Németh Andrással megélt időszakra.
“András szigorú edző volt, sok munkát követelt, de mivel ennek megvolt az eredménye, sosem kérdőjeleztük meg, hittünk benne. Azt hiszem, csapatépítésben a legjobb szakember volt! Rendszeresek voltak nála Gödön a kerti partik, amelyeken összekovácsolódott a társaság. A pályán tudtunk érte és egymásért is küzdeni. Ez a szellemiség nem csak a meccs idején tartott, ugyanis életre szóló kapcsolatok születtek. Ezek a barátságok, mint ahogy a kerti partik, ma is tartanak. András szakmailag felkészült volt, évről évre megújult, új feladatokat talált ki nekünk. Külföldön is összetartott minket, programokat szervezett a szállodában is. Olyan szakember volt, aki a magánéletünkre is figyelt, sokat beszélgetett velünk, mindenkivel megtalálta a közös hangot.”
(Magyar Edzők Társasága / Füredi Marianne)
Post Views: 23
