,,Rég volt – szép volt” című sorozatunk második részében a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét, Borkai Zsoltot kértük meg arra, hogy hasonlítsa össze a hajdani idők utánpótlás-nevelését a maival. Az 1988-as szöuli olimpián lólengésben aranyérmes sportvezető úgy látja, hogy negyven évvel ezelőtt kis hazánkban könnyebb volt a fiatalok és az edzők helyzete is. Nagy-Pál Tamás – Tavaly volt negyven éve, hogy elkezdett tornázni. – Így van, még hétévesen. Győrben volt egy fantasztikus edző, aki járta az általános iskolákat, megnézte az elsős fiúkat. Aztán levelet kaptam tőle, melyben jelezte, hogy az egyik iskolában indulnak tornafoglalkozások, és sok szeretettel vár engem is. Vagy fél évvel később mentem csak le, de nem éreztem jól magam, mert a többiek már rég cigánykereket hánytak, nekem pedig persze még nem sikerült. El is ment a kedvem az egésztől, de aztán otthon széttoltuk a bútorokat és édesanyám meg…
Folytassa a cikk olvasását: Kinyílt a világ
