Nincsenek szép emlékei Sztanyiszlav Szalamovics Csercseszovnak, a Fradi orosz edzőjének Kiprich Józsefről. A tréner futballista korában hatalmas kapustehetség volt, a szovjet, majd az orosz válogatottban 49-szer lépett pályára. Már szépreményű ifjoncként helyet követelt magának a szovjet korosztályos válogatottakban. 1980-ban a hagyományos taskenti ifjúsági tornán a magyar válogatott ellen is szerepelt. Csercseszov a mai napig emlegeti a találkozót, ugyanis egy ütközés során a magyar válogatott lelkes ifjonca, Kiprich József – igaz, teljesen véletlenül, de – több fogát is kirúgta!
Kiprich József (fotó:Grnák László)
– Én is hallottam, hogy
Csercseszov azt nyilatkozta, egyszer 17 éves koromban kirúgtam három fogát
egy korosztályos válogatott mérkőzésen. Bevallom, én nem emlékszem rá, ám többen felelevenítették azt a régi sztorit. Egyidősek vagyunk, többször is meccselhettünk ifjúkorunkban is. Remélem, már ő is fátylat borított erre az incidensre – árulta el Kiprich.
A két focista tizenegy évvel később már felnőttválogatott-meccsen futott össze, s Kiprich akkor máshogy szomorította el Csercseszovot. Az utolsó szovjet–magyar meccsen két gólt is szerzett Moszkvában a 2-2-re végződött Eb-selejtezőn 1991-ben.
A hetvenszeres válogatott Kiprich József sokáig beszélhetne erről. És a többi felejthetetlen góljáról és sikereiről: a fénykorát élő Tatabányával ezüstöt és bronzot nyert a bajnokságban, gólkirályi címmel büszkélkedhetett Détári Lajossal holtversenyben. Aztán a mámorító rotterdami időszak, bajnoki elsőség és kupagyőzelmek a Feyenoorddal, majd újabb aranyérem és gólkirályi cím Cipruson az Apoel Nicosiával.
Mindezek után Kipunak, ahogy mindenki becézi őt, már semmiféle kapcsolata nincs a labdarúgással.
– Néhány éve még edzősködtem a megye egyes Vértesszőlősnél, aztán hiába nyertünk bajnoki címet, nem volt pénz az NB III-ra – mondta Kiprich József. – Majd dolgoztam Felsőgallán, és ez volt az utolsó fejezet. Eltávolodtam a szakmától. Egyszerű szurkoló lettem. Korábbi játékostársaimmal tartom a kapcsolatot, Plotár Gyulával, Vincze Piluval, Csapó Karcsival és a többiekkel. Nyugodt, visszavonult ember lett belőlem. Sokszor kártyázom a haverokkal és rengeteget játszom, sétálok a két kutyámmal. Ők az én igazi társaim. Korábban voltak különböző vállalkozásaim, de feladtam ezeket. Szerencsére elég pénzt kerestem annak idején Hollandiában, azt élem most föl. Nincs okom panaszra. Annak persze
jobban örülnék, ha a magyar futball sikeresebb és népszerűbb lenne,
mert elkeserítő, hogy az új stadionokban szinte mindenhol üres lelátók előtt játszanak a csapatok.
– Persze nézem a tévében a magyar bajnoki találkozókat, és folyton azt kérdezem magamtól: hol vannak a magyar tehetségek? Hol vannak a mi tejben-vajban fürösztött, tökéletes körülmények között nevelkedő akadémistáink? S miért kell nekem, nekünk tucatlégiósokat néznünk szinte minden csapatban? Ezért is kedvelem és nézem a Paksot, csupa magyar srác, Böde Dani és Ádám Martin a kedvencem… – szomorkodott a focilegenda.
(blikk.hu)
Post Views: 24
