Amennyiben Király Gábor szerepet kap a jövő szerdai, Bulgária elleni mérkőzésen, 86. alkalommal lép pályára címeres mezben, és feljön a válogatottsági örökranglista harmadik helyére, amit holtversenyben foglalhat el Grosics Gyulával.
– Eszébe jut mostanában, hogy Bulgária ellen beérheti az Aranycsapat legendás kapusát, és ezzel feljöhet a válogatottsági örökrangsor képzeletbeli dobogójára?
– Amikor ehhez hasonló kérdést kapok, mindig azt válaszolom, hogy csakis a következő meccsre koncentrálok, de most eljutottunk oda, hogy a következő mérkőzésemen valóban a válogatottsági ranglista harmadik helyén találhatom magam.
Nem tagadom, eszembe jut néha, hogy ilyen messzire eljutottam, de egyelőre óvatosan bánnék azzal, hogy előreléphetek a rangsorban a közeljövőben, mert a csapatot a szövetségi kapitány állítja össze, és az is előfordulhat, hogy nem tudom növelni válogatottságaim számát.
– Ha csak a bolgárokkal vívott mérkőzéseket nézzük, akkor is a keret legrutinosabb tagja, korábban kétszer is pályára lépett szerdai riválisunk ellen. Megmaradt valamilyen emlék a kétezerötös meccsekről?
– Ennyi év után már összefolynak az emlékek, most hirtelen nem tudom felidézni a Bulgária elleni találkozókat. Inkább az ugrik be, hogy a bolgárok legrutinosabb játékosai közül a két Petrov, valamint Berbatov ellen több nagy csatát is megvívtam, ha velük találkozom, már külön is üdvözöljük egymást. Mindhárman nagyon veszélyesek voltak a kapu előtt, nem bánom, hogy ezúttal nem tagjai a bolgár keretnek.
– Nemrégiben egy beszélgetés során Gujdár Sándor, a válogatott korábbi kapusa azt mondta önről, hogy meglátása szerint most van pályafutása csúcsán, hiszen harmincöt évesen még nem számít öregnek, viszont jelentős rutinnal rendelkezik, ami meg is látszik a játékán. Egyetért ezzel a megállapítással?
– Igen, én is hasonlóan gondolom. Az elmúlt években nagyon sokat tanultam a szakmából, jócskán voltak jó és rossz élményeim, amelyekből okulhattam, emellett elsajátíthattam több kapusiskola fogásait is. Próbálom a hasznomra fordítani az eddigi tapasztalatokat, mert a rutin mindig nagyon jól jön a pályán.
eppen a hétvégén kaptam hasonló kérdést a német újságíróktól, ők azt emelték ki, hogy a legkiélezettebb pillanatokban is meg tudom őrizni a higgadtságomat a klubcsapatomban, megfontolt vagyok, nem hamarkodok el semmit a pályán. Magam is érzem, hogy letisztultabb lett a játékom, miközben védéstechnikában is léptem előre.
– Közben kopogtatnak a válogatott kapuján a tehetséges fiatalok. Nem érzi azt, hogy az ő korukban még könnyebben elérte a sarkot egy-egy jól helyezett lövésnél?
– Alkat kérdése is, hogy ki milyen korban kezdi érezni magán az éveket, mindenkinek másképp reagál a szervezete a korosodásra. A reflexek egy idő után elkezdenek kopni, ezzel nem lehet mit tenni, magamon azonban egyelőre nem érzem, hogy bármilyen szempontból visszaestem volna.
Ezt egyébként könnyű lemérni a kapusedzések során, csak azt kell megfigyelni, hogy tudom-e még tartani a lépést a fiatalokkal gyorsaság vagy teherbírás tekintetében. Egyelőre semmivel sem teljesítek kevesebbet, mint korábban, és nem tapasztalom azt, hogy bármilyen szinten lemaradásom lenne a fiatalabbakkal szemben.
– Erre közvetett bizonyíték, hogy az elmúlt hetekben többször is az 1860 München legjobbjai között emelték ki a csapat bajnokijai után…
– Nem csak nekem, az egész csapatnak jól megy az utóbbi időben. Az előző nyolc mérkőzésünkön hét győzelem mellett egy döntetlent értünk el, tehát egészen kitűnő szériában vagyunk. Mindenki bizonyítani akar, ez hozza magával a jó teljesítményt, ráadásul ilyenkor a szerencse is mellénk szegődik, minden bejön a pályán.
elvezzük a sikert, de ezt nem véletlenül értük el, keményen megdolgoztunk érte. Kitartóan edzettünk hóban, fagyban a téli felkészülés alatt, egy percig sem lazítottunk, még mínusz tizenhét fokban is kint voltunk a pályán.
– Az idei remek eredményeknek köszönhetően gőzerővel közelít a dobogóhoz az együttes. Beszédtéma már a feljutás lehetősége csapaton belül?
– Igen, ez már aktuális téma Münchenben, de főleg az újságírók részéről. A müncheni média hírhedten szigorú, de mostanság már-már euforikus hangulatban ír a csapat eredményeiről, egyre többször olvassuk, hogy képesnek tartanak bennünket a feljutásra.
Pénteken például azt az Union Berlint vertük idegenben, amely október óta gólt sem kapott hazai pályán, míg előtte a dobogón álló Fortuna Düsseldorf ellen nyertünk. Szem előtt kell azonban tartani, hogy minden meccs más, nem elégedhetünk meg az eddigi eredményekkel, a következő fordulóban például újabb nehéz csata vár ránk, a harmadik helyezett St. Pauli ellen.
– Nehéz meccs vár a válogatottra is jövő szerdán. Mire számít a bolgárok elleni találkozón?
– Nagy érdeklődéssel várom a meccset, mert kíváncsi vagyok, hogy a jól sikerült tavalyi év után hozni tudjuk-e ugyanazt a csapatjátékot és hozzáállást, amit múlt ősszel láthatott tőlünk a közönség. Jó kis teszt vár ránk, hiszen a bolgárok kemény focit játszanak, rá leszünk kényszerítve, hogy mindent kiadjunk magunkból.
Az idei első mérkőzés az egész évre meghatározhatja az alaphangulatot, ezért küzdelmes, hajtós meccs elé nézünk, biztos vagyok benne, hogy a szurkolóknak érdemes lesz kilátogatniuk a győri stadionba.
