Koch Róbert hat éven keresztül a magyar férfi röplabda-válogatott elsőszámú feladója volt. Csütörtökön bejelentette: nem kíván többé a nemzeti csapatban szerepelni. Felhívtuk a Cataniában játszó előkészítőt, és az okokról, döntése hátteréről kérdeztük.
Koch Róbert egy nem hivatalos edzőmeccsen már 1994-ben szerepelt a magyar válogatottban, hivatalosan 1998-ban mutatkozott be, kezdőként az első tétmeccse a Görögország elleni Európa-bajnoki selejtező volt, 2001-ben. „Az utóbbi három-négy évben szinte változatlan a válogatott kerete, a csapat magja legalábbis állandó – folytatta a feladó. – Elgondolkodtató, hogy időközben olyan csapatok nőttek fölénk, amelyek ellen korábban simán győztünk. A szlovák, a szlovén és a finn játékosok nem jobbak, mint mi, de a válogatottjuk sokkal több időt tölt együtt, sokkal több meccset játszik, ezáltal sokkal összeszokottabb, mint a magyar együttes. Ez nagyon zavart. Bárhonnan indulunk, mindig a pénzhez jutunk. Pénz kell! De nem a játékosoknak. Sokan azt hiszik, hogy magunknak követeljük a pénzt. Ez nem igaz. A feltételeket, a megfelelő körülményeket kellett volna megteremteni, jó menedzselésre, rendszeres versenyeztetésre lett volna szükségünk.”
Koch úgy véli: optimális körülmények híján, rossz feltételek között a tehetséges, külföldön sikeres röplabdázók sem tudnak bizonyítani a válogatottban. „Ha a műtőben lekapcsolom a lámpát, és azt mondom az orvosnak, hogy műtsél, mit fog csinálni? – teszi fel a költői kérdést a feladó. – Tapostunk, tapostunk, de nem tudtunk előrelépni. Jó lenne, ha egy válogatott játékosnak nem azzal kellene törődnie, hogy nem jók a mezek, csak a játékra lehetne koncentrálni. Egy statisztikusért és egy normális statisztikai programért is könyörögni kell, holott a mai világban egy mérkőzés hatvan százalékban eldől már a kezdés előtt, a taktika kiválasztásnál. Tíz nap alatt nem lehet behozni másfél év lemaradást. Az olimpiai előselejtező előtt a minőségi munka helyett a mennyiségen volt a hangsúly, ezért a rajtra alaposan elfáradtunk, de nem tudtunk megfelelően felkészülni taktikailag, technikailag és fizikailag sem. Nagy lehetőségek voltak a mi generációnkban, de ezek most már biztosan megmaradnak kihasználatlan lehetőségnek – legalábbis válogatott szinten. Üzletté kellene tenni Magyarországon a röplabdát, jelenleg eladhatatlan. Csodát tenni a Magyar Röplabda Szövetség új vezetése sem tud, de ahogy a lengyelek, úgy mi is képesek lehetünk öt-hat év alatt magasabb szintre jutni.”
Vélemények Koch Róbertről
Nyári Sándor, szövetségi kapitány (1997–2001)
„Koch Robi soha nem variálta agyon, nem színezte túl a játékot. Nem volt pengés, nem volt virtuóz, de így vált igazán nagy játékossá. Nagyon precíz, nem kockáztat felelőtlenül, tehát megbízható, jól ugrik, a sáncmunkája is kiváló. Ésszerűen, taktikusan alakítja csapata játékát a pályán, ebben segíti kiváló periférikus látása is. Jó szellemiségű, emberileg nagyon alkalmas a csapatjátékra.”
Demeter György, szövetségi kapitány (2001–2007)
„Céltudatos játékos, aki sosem lazított, hiszen maximalista. Igazi profi! Még csak harmincegy éves, tehát három-négy jó éve lehetett volna az újjáalakuló, megfiatalodó válogatottban. Pályafutása példaértékű, mert töretlen és sikeres. A céltudatosságát ismerve biztos vagyok benne, hogy a civil életben is megállja a helyét. Edzőként is el tudom őt képzelni.”
www.roplabdaszovetseg.hu
