– Áprilisban mentették fel a munkavégzés alól Diósgyőrben. Eddigi karrierje alatt egyszer sem volt hosszú ideig csapat nélkül, nem is nagyon kedveli az ilyen időszakokat. Most hogy bírja?
– Valóban azt szeretem, ha van feszültség, vannak mérkőzések, az ember dolgozhat. Most ezt úgy hidalom át, hogy járok a találkozókra, edzéseket látogatok, próbálom hasznosan eltölteni az időt.
– Mit figyel ilyenkor elsősorban?
– Nézem a játékosokat, azt, hogy melyik együttes milyen rendszerben játszik, és hogy ez miként működik, ezekből is lehet tapasztalatokat leszűrni. Kintről még jobban is látja az ember, mint a saját mérkőzésén, mert utóbbit a kispad magasságából kell néznie, kívülállóként pedig föntről, a lelátóról, ahonnan jobban áttekinthető minden. Ezért okosabbak is azok, akik a nézőtéren vannak, mert azok másképp látják.
– A nyáron volt jó néhány edzőváltás az NB I-ben és az NB II-ben is. Nem keresték Önt?
Csak június 30-án kaptam meg a papírokat Diósgyőrből, akkor szűnt meg a státuszom, addig nem is léphettem volna sehova, mert akkor szerződést szegtem volna.
Persze bízom benne, hogy valahol szükség lesz rám. Puhatolózási szinten voltak érdeklődések, de ezek még nem komolyak. Szerintem várni kell minimum augusztus végéig vagy a válogatott szünetig, akkor történhetnek esetleg váltások. Bár a mai világban bármi előfordulhat, nincs sok türelem.
– Ennek az Ön esetében ilyenkor még örülhet is az ember?
– Én más kárára nem szeretnék sehova sem odakerülni. Nem vagyok olyan ember, aki tolja magát, amikor még egy csapatnak ott az edzője. Soha nem szoktam ajánlgatni magam, játékosként sem tettem, most sem fogom. Ha rám van szükség, majd szólnak, ha meg nem, akkor nem.
– Bemutatni nem kell senkinek, zsákbamacskát nem vesznek Önnel.
– Zsákbamacskát nem hiszem, de sose lehet tudni, ki hogy gondolkodik.
– Volt egy kis déjà vu érzése, amikor elküldték? Arra gondolok, hogy egy évvel korábban, Debrecenből is úgy kellett távoznia, hogy vezették az NB II-t, most ugyan csak a másodikok voltak, de az is feljutó helynek számított.
– Igen, a Lokinál is ez volt. Valamiért úgy döntöttek Diósgyőrben, hogy váltani kell. Nem az én stílusom, hogy sárdobálásba kezdjek visszafelé, bár Diósgyőrben ezt megteszik néhányan, még vissza-visszatérnek és a múltat emlegetik.
Én csak tényeket tudok mondani: a csapatot feljutó helyen adtam át egy győztes mérkőzés után, ők meg az utolsó hét meccsen az ötpontos előnyből csináltak öt pont hátrányt, inkább ezzel kellene foglalkozni, és nem visszafelé mutogatni.
Ezzel saját magukról próbálják elterelni a figyelmet, holott amiket én említettem, a számok, azok makacs tények, ezekkel nem igazán lehet vitatkozni. Nem szeretek visszafelé mutogatni, de azt se szeretem, ha rám mutogatnak.
– Azért az nyilván bármelyik edzőt meglepi, ha egy győztes meccs után elküldik.
– Persze. Igaz, hogy előtte ott volt a Szegedtől elszenvedett vereség, de minden csapat életében van olyan, amikor nem úgy jönnek össze a dolgok. Két nap után korrigáltunk és nyertünk. Ellentétben azzal, amit mondtak, hogy mentálisan és fizikálisan rossz állapotban voltak a játékosok, az a csapat egyben volt. Ha fizikálisan rossz állapotban lett volna, nem tudott volna a 93. percben nyerni, aki meg látta, hogyan örült az az együttes a Dorog elleni győztes mérkőzés után, tudja, hogy mentálisan milyen állapotban volt.
– Ön rontott el valamit, tenne bármit másképp?
– Természetesen, aki dolgozik, hibázik. Mentségemre legyen mondva, március környékén, amikor volt egy kis visszaesés, nagyon sok játékos betegséggel bajlódott. Ebből kellett kijönni, ki is jöttünk, csak akkorra már elfogyott a türelem.
– Úgy tudom, sokáig nem is tudott Diósgyőr-meccseket nézni. Most már tudna?
Nem nézem. A találkozók után úgyis hívnak az ismerősök, és elmondják, hogy mi történt. Az összeállítást, illetve a statisztikai adatokat meg szoktam nézni, de azóta nem láttam Diósgyőr-mérkőzést.
– A korábbi csapatainál is így volt, hogy amint távoznia kellett, nem tudta nézni a meccseit?
– Nem mindegyik csapatnál volt így. De ez különösen rosszul esett, mert úgy éreztem, fel tudunk jutni, a közönség meg is érdemelte volna. Ezt a döntést hozták.
– Meglepte, hogy a távozása után ezzel a kerettel, a feljutó helyen állva nem sikerült kiharcolni az NB I-et. Vagy Ön is úgy volt vele, amit sokan említettek, hogy az ellenfél edzőjének leigazolása rossz ómen lesz?
– Pontosan.
Azzal volt a probléma, hogy ezzel a döntéssel két csapatot sikerült tönkretenni: a Diósgyőrt, meg a Szegedet. Két napra rá ott volt a Tiszakécske elleni mérkőzés, amelyet nem tudtak megnyerni. Ott eldőlt. Akkor azt mondtam az egyik vezetőnek, hogy sajnos ez elment.
– Mit szól ahhoz, hogy az MLSZ új rendelkezése értelmében, most már nem fordulhat elő olyan, hogy közös megegyezés híján az egyik edző azonnal ugyanannak az osztálynak a riválisánál folytatja?
Lehet, hogy jobb lett volna, ha hamarabb meghozzák ezt a döntést.
– Most kit tart az NB II esélyeseinek?
– A Gyirmót magabiztosan tudott nyerni, jó csapatot alkot, kollégám, Csertői Aurél jó munkát végez. Ugyanúgy az MTK is győzelemmel tudott nyitni, biztos, ott lesznek a végén is. De az NB II-ben mindig van 5-6-7 csapat, amely megcélozza a feljutást, és ott is tudnak lenni az élmezőnyben, aztán a végelszámolásnál eldől, kinek mennyire hosszú a kispadja, ki mennyire bírja a stresszt. A Győr is bejelentkezett, a Nyíregyháza is mindig szeretne feljutni, nyilván a Diósgyőr és a Szeged is. Vannak jelentkezők, de meg kell várni 6-7 fordulót, hogy kirajzolódjanak az erőviszonyok. És az ősz még semmit nem jelent, tavasszal jönnek a nehéz mérkőzések.
– Mit szólt a nemzetközi kupacsapatok mérkőzéseihez?
– Örülök neki, korábbi csapatom, a Kisvárda is szépen menetel, bízom benne, hogy jól fognak szerepelni a továbbiakban is. A Fradinak is egyértelműen megvan az esélye a továbbjutásra hazai pályán, és várom a Vidi szereplését is. Nyilván az EKL-ben fontos, hogy alakulnak az odavágók a harmadik körben.
– Önnel kapcsolatban kikerülhetetlen kérdés a Debrecen helyzete is, ahol komoly változások voltak. Önnek szánnak szerepet ebben?
Nagy átalakulások vannak, eddig még nem szóltak, és meg is van a Debrecennek az edzője.
– Mennyire nyugodhatnak meg a debreceni szurkolók? Anyagilag és szakmailag is jobb korszak jön?
– Bízom benne, hogy minden téren előrelépés lesz.
– Mire számít az NB I-ben? Lesz megint meglepetéscsapat ott is?
– A Zalaegerszeg jól kezdett, idegenben nyert, előtte edzőmérkőzésen megverték a Milant. De a 12 csapatos bajnokságban 2-3 győzelem az élmezőnyt, 2-3 vereség a kiesés elleni harcot jelenti. Fontos a kiegyensúlyozott teljesítmény, azzal tudnak tartósan az élmezőnyben lenni és ott is zárni. A Fradit nagyon nehéz megközelíteni, de a többi hely kiadó. Debreceniként persze a Lokinak szurkolok, de nagyon közel áll a szívemhez a Kisvárda is.
