A koronavírus felborította mindennapjaink korábban bevált életritmusát. Nem kivétel e változások alól a sportélet sem. A jochapress ez alkalommal Könye Irmát, a Honvéd SE atlétaedzőjét kérdezte: az ő élete hogyan alakul ezekben a napokban?
Könye Irma optimista (fotó: JochaPress)
– Alapvetően minden megváltozott – válaszolta mindenki Irmácskája, aki egyébként nem kevesebb, mint harmincöt felnőtt magyar bajnoki címet gyűjtött be atléta pályafutása során. – Minket elküldtek egy hét szabadságra a Honvédból, de félő, hogy ebből további hetek lesznek. Így nem tehettem mást, én is visszavonultam a fóti lakásunkba.
– Ilyenkor azt szokták mondani, a kényszerű bezártságban sok mindent el tud végezni az ember, amire a normál időszakban nincs ideje. Igaz ez Önre is?
– Részben így van, hiszen az edzéstervek folyamatos írása mellett jut másra is időm. Például soron kívüli nagytakarítást is programba iktattam és több időm jut olvasásra is.
– Hány fiatallal foglalkozik, s hányan igénylik az edzői irányítását, útmutatásait?
– Nagyságrendileg negyvenen tartoznak hozzám, akik között a legfiatalabbak 2007-es születésűek, a legidősebb évjárat pedig az 1998-asoké. Csoportom mintegy a felének vannak komolyabb versenyzési ambíciói. A többiek még túl fiatalok ahhoz, hogy következetesebb edzésmunkára sarkallhassam őket, de ettől még néhány év múlva akár komoly tehetségek is kikerülhetnek közülük. Eléjük is példaként tudom állítani korábbi, sikeres tanítványaimat, Pauer Gézát és Dobos Gábort. Géza két olimpiára is kijutott, míg Gábornak ez egyszer sikerült. Ezek a korábbi sikerek bizony majd mindenkinek megmozgatják a fantáziáját a saját jövőjüket illetően.
– Miközben olvasgatja a kedvelt sorozatokat és várja a tévében a történelmi filmeket, gondolom azért az idei évben esedékes olimpia is témát jelent?
– Természetesen a jelenlegi gondok ellenére és azok közepette is foglalkoztat ez a kérdés: lesz-e olimpia vagy sem? Ami engem illet, nyolcvan százalékra teszem az ötkarikás játékok megrendezésének valószínűségét. Ha ez így lesz, akkor azon fogok drukkolni, hogy a szerintem kijutásra esélyes tizennégy magyar atléta közül többen is döntőbe jussanak saját versenyszámukban. Abban is reménykedem, hogy lesz közöttük legalább egy, aki fel is állhat majd az eredményhirdetéskor a dobogó valamelyik fokára.
(jochapress / Jocha Károly)
