Tatabányán, a Kortárs Galériában mutatták be dr. Szilvási Csaba: Barangolás a labdarúgás szókincstárában című művét. A kötet nyelvészeti szempontból közelíti meg a futballt, többek között az edzők, a játékosok, az újságírók által használt szakzsargont, kifejezéseket, szlenget is elemzi. Az elkészült könyv több mint három esztendős gyűjtőmunka eredménye.
A Barangolás a labdarúgás szókincstárában tudományos és hétköznapi megközelítésben is bemutatja a labdarúgáshoz kapcsolódó szavak etimológiáját, esetenként irodalmi, művészettörténeti példákon keresztül jut el a focihoz, máskor szórakoztató, humoros köntösben tár az egyes szavakhoz kapcsolódó futballtörténeti példákat az olvasók elé.
A kötetet bemutató sajtótájékoztatón Khéner László, az MLSZ megyei igazgatója említést tett arról, hogy a mű kiadása hármas összefogás eredménye, hiszen az MLSZ Komárom-Esztergom Megyei Igazgatósága, az MLSZ, illetve Tatabánya város önkormányzata támogatásával valósult meg. Dinnyés Márton, az MLSZ kommunikációs osztályvezetője arról szólt, hogy a szövetség törekszik arra, hogy felkaroljon minden olyan történetet, gyűjteményt, ami a futball kultúrtörténeti hátterével foglalkozik. A könyv tudományos, tényekre alapuló fejezetei mellett a játékosságát, szellemességét emelte ki, pontosabban, hogy a hétköznapok realitásával közelíti meg a futballt.
Az elmúlt évtizedekben tanárként, költőként, nyelvészként is munkálkodó dr. Szilvási Csaba a sajtótájékoztatón hangsúlyozta: a könyv megírásakor nem az egyéni becsvágy fűtötte, hanem a témát gondolta érdekesnek. A kiadáshoz azonban szükség volt egy csapatra, s végül egy hármas összefogás tette lehetővé a kötet kiadását.
A kötet szerzője a kilencvenes években háromszor is elnyerte a Pro Cultura Renovanda ösztöndíjat, 2002-ben Tatabánya Város Kultúrájáért díjban részesült, 2005-ben a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjével tüntették ki, 2007-ben pedig megkapta a Fehérgyarmat város Pro Urbe díjat. Számos gyerekeknek és felnőtteknek szóló verseskönyv mellett több tárca- és riportkötete is megjelent, a magyar nyelv, az irodalom és a futball szerelmese. A szerző
Részlet a könyvből:
„A gól, annak ellenére, hogy az angol goal szóból származik, a gördülékeny g és a szárnyalól által közrefogott, a labda gömbölyűségét és az örömteli felkiáltás hangos áhítatát visszaadó ó-jával teljes értékű, hangulatos, szinte már-már tősgyökeres magyar szóvá vált. Gól az, amikor a labda akár a földön, akár a levegőben, teljes terjedelmében áthalad a kapuvonalon, a kapufák és a felső „léc” között, anélkül, hogy a támadócsapat bármelyik játékosa kézzel vagy karral beütötte, besodorta vagy bedobta volna. Nem lehet érvényes az a gól, amelyet az ellenfél, a gólt szerző csapat játékosának valamilyen szabálysértése idézett elő, vagy előzött meg. „Kossuth-díj, siker, nők, pénz, ez mind szép-szép, de egy gól a bal felső sarokba, tudjátok,az lehet az igazi” – mondta a legendás „Cini”, Karinthy Ferenc, aki – ha maga nem is művelte magas fokon a futballt – ösztönösen érezte a férfiember számára a gólöröm semmihez sem hasonlítható boldogságát. A gól, a dugó, a találat, a fúró vagy furesz a játék lényege. Van szabályos és érvénytelen, vezető, egyenlítő, győztes gól, van arany-, gyémánt-, fejes-, becsületgól, és van mesterhármas. Beszélünk gólhelyzetről, gólszerzőről, gólkirályról, házi gólkirályról, gólszegény és gólgazdag mérkőzésről, gólesőről, gólzáporról, gólkülönbségről (korábban gólarányról) is. A világbajnokságok történetének leggyorsabb találata Hakan Sükür nevéhez fűződik, aki a 2002-es vb bronzmeccsén már a 11. másodpercben gólt szerzett. Az 1970-es mexikói világbajnokság 4:1-re végződő Brazília-Olaszország mérkőzésén Carlos Alberto 86. percben szerzett gólja azért volt érdekes, mert minden csapattársa a labdához ért, mielőtt a brazil kapitány a hálóba talált volna, anélkül, hogy ebbe egyetlen olasz játékos is „bele tudott volna szólni”.
A játékosok gyártják, futószalagon lövik, vagy számolatlanul rúgják a gólokat. Előfordul, hogy hosszú időn keresztül 0-0-ra áll a mérkőzés, de a végén az egyik csapat talál egy gólt. Van öngól is. A világbajnokságok történetében az elsőt 1938. március idusa előtt két nappal, 13-án, a svájci Ernst Lörtscher lőtte saját kapujába, ezzel 2:0-s vezetéshez juttatva a németeket. Az ominózus nap ennek ellenére sem bizonyult szerencsétlen dátumnak Tell Vilmosék számára, sőt! Sikerült 4:2-re fordítaniuk, és kiejteni ellenfelüket a további küzdelmekből. Az 1974-es németországi vb előtt aztán egy holland pénzintézet háromezer guldent ajánlott fel minden egyes tulipános gólért. A bolgárok ellen Ruud Krol is betalált, üzent is a banknak, hogy számít a „lére”. A dolog pikantériája csak az volt, hogy a derék narancssárga harcos Jan Jongbloed kapuját vette be, vagyis öngólt rúgott.”
