„Megérkeztünk vasárnap Texasba, kedden egyből hosszú edzés volt, nem kímélt minket Bob Bowman, egyből beletett a nehezébe és mondta, »valamikor el kell kezdeni dolgozni«, de igaza is van. Most még lesz két edzés, aztán megyünk magaslatra, Coloradóba, úgyhogy itt a bulinak vége és újraindul az egész, az edzés és a nehéz része ennek a sportnak. Egy hét felhozó lesz, magaslaton nehéz úszni és beleszokni, utána elkezdődik az a fajta munka, amit itthon is végzünk, a hosszabb és intenzívebb. Nehéz lesz, de ez erről szól, hogy ott kikészüljünk, ebből lesz a fejlődés. Két héttel a US Open előtt jövünk haza, ami idén az utolsó versenyem lesz” – idézte őt az m4sport.hu.
Kós szót ejtett a tengerentúli fejlődéséről is.
„A kinti fejlődésem rövid pályán jobban kijön, mint hosszún, mert Magyarországon nincs fókusz a rövid pályán, a 25 méteres medencén. Itt azért van, mert az egyetemi bajnokság 25 yardos medencében zajlik, úgyhogy meg kell tanulni fordulni. Ha megnézzük, a világcsúcsokat azért döntöttem meg, mert nekem volt a mezőnyben a legjobb delfinem a víz alatt. Száz háton végig kitoltam 15 méterig a delfineket, tehát a táv felét víz alatt töltöttem. Egyértelmű, hogy mennyit segített rövid pályán, de ez szerintem a hosszún is hasznos, mert ha visszanézünk például Párizsra vagy a vb-re, mindig harcoltam valakivel.
Azt gyakoroljuk, hogy amikor a legjobban fáj, akkor is ki kell tolni ezt a delfint és mindkét versenyen azzal az utolsó delfinemmel nyertem meg, mert annyira nagy sebességet kaptam a falról, hogy utána könnyebben tudtam hajrázni. Ezek fontos dolgok, amiket otthon nem tanultam és gyakoroltam, nem is gondoltam volna, hogy fontos, de itt ez az egyik legnagyobb prioritás.”
Nem hitte volna, hogy 50 háton nyerhet, de mint elárulta, igazából abban sem volt biztos, hogy akár 100 vagy a 200 méter háton aranyérem lesz a vége.
„Minden meglepett, az egész világkupa meglepetés volt. Lement a világbajnokság, akkor már elértem a pontot, hogy mentálisan le voltam fárasztva, ott nagyon kellett egy többhetes pihenő, az fontos volt. Úgy voltam ezzel a vk-val, hogy mindent megpróbálok kihozni magamból, de ilyen elvárásaim nem voltak, az főleg nem, hogy összejön a világcsúcs. Tudtam, hogy valamilyen szinten jól tudok majd teljesíteni és talán nyerek számokat, de például az 50 háton nem gondolkoztam, hogy azt meg fogom tudni nyerni. Az is nagy meglepetés volt, a világcsúcsok is, és a kilenc per kilenc egészen elképesztő dolog volt.”
Írta a Magyar Hírlap
