A kerek évfordulók sok mindenre jók. Többek között arra is, hogy megemlékezzünk egy-egy kiválóság aktuális jubileumáról. Így például ez esetben a tokiói olimpia egyik magyar hőséről, a vízilabdázó Dömötör Zoltánról, aki augusztus 21-én ünnepli 80. születésnapját.
Az idő múlása természetesen Zoli bátyánkon is meglátszik: a korábban szőke haja őszbe ment át. Számos, az olimpiai mozgalomhoz kötődő megbízatását szép lassan, sorjában leadta, s ma már kizárólag a családjának él.
Soha nem kereste a népszerűséget, azt megadta neki a történelmi szerep, amit Tokióban szerzett ötödik góljával egy életre megalapozott. A szovjetek elleni döntőben minimum 5-2-re kellett győznie válogatottunknak ahhoz, hogy átvehessék pólósaink az aranyérmet az eredményhirdetéskor. A rádióban mindmáig hallható a helyszíni felvétel, a „Dömötör lőj, lőj, lőj…” felszólítás, amelynek ő csak részben tett eleget, ugyanis lövés helyett ejtése talált utat az ellenfél kapujába.
Itt kell hangsúlyozottan szólni Dömötör Zoltán emberi nagyságáról. Ő ugyanis soha nem akarta kisajátítani a sikert, hanem rendkívül korrekt módon, minden alkalommal szóba hozza csapattársa, a kapus Ambrus Miklós érdemét. Mindig elmondja ugyanis, hogy a szovjetek utolsó ellentámadására még volt idő, és ha Ambrus nem védi bravúrral a kapujára küldött bombát, oda az aranyérem.
Hosszan lehetne értekezni sikerekben gazdag sportpályafutása állomásairól, a 200 méteres gyorsúszásban, váltóban elért Európa-bajnoki és egyéb sikereiről, a jókor történt sportágváltásról és a vízilabda-válogatottban eltöltött évtizedről egyaránt. Ahogy a medencében, úgy civilben is megállta a helyét. Közgazdász diplomát szerzett, s ebben a témakörben pályázott Algériába, ahol végül vízilabdaedzőként fogadták. Ezzel el is dőlt további pályafutása: öt év Algériában, majd itthon a Tungsram után két évtized a Központi Sportiskolában, ahol – mindig megosztva kollégáival a sikereket! – olimpiai bajnokokat is nevelt.
Az 1960-as olimpiai bronzérmes csapat tagjai az 50 éves jubileumi római utazáson (balról: Dömötör Zoltán, Katona András, dr. Bodnár András, Felkai Lszláó, dr. Konrád János és Kárpáti György)
2001-ben vonult nyugdíjba, a 2012-es londoni olimpia után pedig végleg elköszönt a nyilvános szereplésektől. Szerencsés embernek vallja magát, hiszen feleségével, Ellykével immár 58 éve élnek boldog házasságban. Ráadásul két lánya és négy unokája is „lőtávolságon” belül, ugyancsak Solymáron él.
Isten éltesse a ma 80 éves Dömötör Zoltánt!
Érmei:
Vízilabda
Olimpiai játékok
bronz 1960, Róma
arany 1964, Tokió
bronz 1968, Mexikóváros
Európa-bajnokság
arany 1958, Budapest
arany 1962, Lipcse
Universiade
arany 1963, Porto Allegre
Magyar bajnokság
ezüst 1958
ezüst 1959
arany 1960
bronz 1963
ezüst 1965
bronz 1966
arany 1967
Úszás
Európa-bajnokság
arany 1954, Torino 4 × 200 m gyors
Magyar bajnokság
ezüst 1953 200 m gyors
arany 1954 400 m gyors
arany 1954 4 × 100 m gyors
arany 1954 4 × 200 m gyors
ezüst 1954 200 m gyors
bronz 1955 200 m gyors
bronz 1956 200 m gyors
arany 1957 4 × 100 m gyors
arany 1960 4 × 100 m gyors
Rekordjai
200 m gyors
2:13,8 (1951., Budapest) ifjúsági országos csúcs
2:12,0 (1953. augusztus, Budapest) ifjúsági országos csúcs
2:10,2 (1954. július 13., Budapest) ifjúsági országos csúcs
400 m gyors
4:43,8 (1954. december 3., Budapest) ifjúsági országos csúcs (33 m)
Díjai, elismerései
A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1962)
Kiváló Nevelő Munkáért (1995)
Kemény Ferenc-díj (1996)
Bay Béla-díj (2001)
Budapest díszpolgára (2013)
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013)
(Jocha Károly)
