A nagy búcsúzásokról is szólt a női kézilabda NB I utolsó fordulója. A DVSC 50-szeres válogatott jobboldali átlövője, Kovács Anna pályafutása utolsó mérkőzését játszotta, egy makacs térdsérülés miatt kellett 30 évesen a visszavonulás mellett döntenie. A Győr elleni meccs (25–28) után a debreceni szurkolók elénekelték neki a Nélküledet is, amit a karrierjét befejező játékos és a csapattársai sem tudtak könnyek nélkül végighallgatni.
Kovács Annát méltó módon búcsúztatták (fotó:Szabó Miklós)
– Mi volt az első gondolata, amikor reggel felkelt?
– Hogy mennyi teendőm van még a meccs előtt… – válaszolta Kovács Anna a Nemzeti Sportnak. – Szerencsére el tudtam terelni a gondolataimat, egészen addig, amíg be nem léptem a csarnokba, akkor fogott el igazán az érzés, hogy ez lesz pályafutásom utolsó mérkőzése. Próbáltam elvonatkoztatni tőle, de a lefújás után már nem ment, amikor a szurkolók a nevemet skandálták, elöntöttek az érzelmek. Számítottam rá, hogy nehéz lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire.
– A vereség ellenére szépre sikerült a lezárás?
– Teljes mértékben! Megvalósítottuk, amit elterveztünk, fantasztikus hangulatban szoros mérkőzést játszottunk a világ egyik legjobb csapatával. Teher nélkül kézilabdáztunk, élveztük a játékot, és bebizonyítottuk, hogy nem véletlenül zártuk a dobogón a bajnokságot. Nagyon elfáradtam, de a díjátadás után még mindenkivel megálltam egy közös képre, mert sokat jelent nekem az a szeretet, amit a debreceni szurkolóktól kaptam.
Kovács Anna elköszönt lelkes drukkereitől (fotó:Szabó Miklós)
– Otthonra lelt a cívisvárosban?
– Bátran mondhatom, hogy igen, a magánéletben is van, aki ideköt, a csapat pedig az évek során a második családommá, a sportcsarnok a második otthonommá vált. Debrecenben tervezem a jövőm, nagyon megszerettem a várost, mostantól pedig készülök a civil életre. Hogy mit hoz a jövő? A tervek megvannak, de a többi még a jövő zenéje, egyelőre fel kell dolgozzam, ami ma este történt.
(nso.hu)
