A magyar tornasport nagy feladat előtt áll: az I. Ifjúsági Olimpián két versenyzőnk is szőnyegre lép. Az FTC YBL Tervező edzője, Janik Pál tíz éve edzi Vágner Leventét.
Közös munkájuk legújabb gyümölcse egy szingapúri repülőjegy. Az egy pedig számnév, mert a tréner nem utazik Ázsiába. A két tornászt Láng Géza kíséri el az olimpiára. Janik Pált (fent, középen) arra kértem, meséljen a birminghami Eb-n olimpia indulási jogot kiharcoló magyarokról:
– A szűkös kvótarendszerben sikerült Vágner Leventének és Rédl Roxánának kvalifikálnia magát Szingapúrra. A leendő körülményekkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A legnagyobb probléma az átállás lehet, hiszen csak pár nappal a játékok előtt érkeznek meg az országok az olimpiai faluba és az időeltolódást kell majd valahogy áthidalni. Az ázsiaiaknak ez előny lesz, mivel ők helyben vannak, míg a más kontinensről jövők meg fognak vele szenvedni. Ráadásul a két tornászunkkal csak egy edző mehet ki, ami nem a legelőnyösebb. Ezzel kapcsolatban volt egy csapatvezetői megbeszélés a helyszínen, ám a további fők delegálására egy határozott nem volt a válasz.
– 32 éves vagy. Mióta foglalkozol gyerekekkel?
– Már 18 éves korom óta edzősködöm. Tornászpályafutásomnak egy sérülés vetett véget, és így kerültem át a túloldalra. Akkor azért még nagyon fiatal voltam trénernek, de hamar beletanultam; mégis csak 16 éves sportolói múlt van a hátam mögött.
– Hol tart ma a tornászélet Magyarországon?
– Megkíséreljük követni a világot és felzárkózni. A jelenlegi anyagi lehetőségeink messze elmaradnak a tőlünk nyugatra és keletre lévő hatalmaktól. A szakadék széles és mély. A lényeg, hogy a gyerekeknek életcéllal tudunk szolgálni. Fegyelmet, kitartást tanulhatnak és igyekszünk sikerorientálttá tenni őket. Például egy cottbusi versenyért hatalmas harc dúl csapaton belül, hogy ki utazzon. Az olimpiai kvótáért is nagy csata volt. Az Eb mezőnye kimondottan acélosra sikerült, ezért is nagy teljesítmény a két kvóta.
– Mit várhatunk Szingapúrban?
– Úgy számolgattuk az átlagos pontszámok alapján, hogy a 15. hely környéke a realitás. Az állami támogatások megszűnése miatt Levente után kicsit beszűkült a korosztály. Sok vidéki városban megszűnt a torna-élet. A fővárosra korlátozódott jószerivel a sportág. A kiemelkedő versenyzők száma lecsökkent; így például Levinek sincs vetélytársa a vele egyidősek között.
– Meddig juthat el az ifjú Vágner?
– Londont nem merem kijelenteni, de Riót már igen. A célunk a 2016-os olimpiai részvétel. Lovas nemzet vagyunk, ez látszik rajta is: leginkább a lovon érzi jól magát. Akárcsak Magyar Zoltán, vagy Berki Krisztián. A sport mellett azonban a tanulás is nagy hangsúlyt kap, a Ferencváros tornászai egy sportiskolába járnak, ahol rugalmasan és segítőkészen kezelik a helyzetüket.
– Hogy alakul a felkészülés Szingapúrig?
– Még több verseny is lesz addig. Június közepén lesz egy moszkvai verseny, ahova Tóth Levente, a vésztartalék tornászunk is megy. Ez egy komoly nemzetközi megmérettetés. Lesz még hazai viadal is több ország részvételével, no és edzőtábor Tatán.
