A Curva Sud Milano hivatalos közleményben reagált a Szuperliga indításának ötletére. Íme a közlemény a Nyugaton már megoldották című Facebook oldal fordításában.
„A szezon végéhez közeledve egy Szuperliga nevű “vihar” érte el a futball világát, mely sorozat a legnagyobb európai klubok által jönne létre, erősen szembemenve az UEFA politikájával. Igazi földrengés a futball világában, amely óhatatlanul szorosan érint bennünket, mivel az AC Milan része annak a tucatnyi “szakadár” klubnak, amelyek életet kívánnak adni ennek az új európai versenysorozatnak.
A legkülönfélébb futball- és politikai intézmények szegmenseinek reakciója olyan gyorsan érkezett, amennyire az nyilvánvaló és várható volt. A kormányfők, a különféle nemzeti és nemzetközi szövetségek vezetői, valamint Európa-szerte a klubok vezetői nem vesztegették az időt azzal, hogy hevesen megnyilvánuljanak ennek az új ligának a tagjai, vezetői ellen, súlyos szankciókkal fenyegetve őket a “futball az embereké” felkiáltás mögé bújva.
Őszintén szólva, az “irányítóközpontban” lévő összes úr mindezzel először is csak mosolyt csal a szurkolók arcára.
A Szuperliga csak egy az utóbbi évtizedek óta tartó számtalan manőver közül, amelyek a futball üzletággá válását eredményezték. Minden bizonnyal ennek az új sorozatnak a megszületése egy újabb lökést jelentene a múlt futballja ellen, amely ma már csak távoli emlék, és elkerülhetetlenül elfedi a különféle nemzeti bajnokságok varázsát és hagyományait, megfosztva a futballt a sport alapvető elvétől; a teljesítményelvtől.
De ami még jobban felháborít minket, mindaz a képmutatás azoktól, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a sport csupán üzlet legyen, és akik ma a szurkolók nevében szólalnak fel, csak egyszerűen azért, mert úgy látják, hogy egy ilyen jövedelmező játék, amelyet érinthetetlennek gondoltak, most szétszakad.
A futball a ’90-es évekig az embereké volt, mindaddig amikor a Bajnokok Ligája megszületett a régi Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) kárára: ettől a pillanattól kezdték azt az áthidalhatatlan szakadékot megvalósítani a nagy és a kis klubok között.
A futball mindaddig az embereké volt, amíg egyetlen ujjukat sem mozdították, hogy megfékezzék a néhány elnök által bevezetett méregdrága belépőjegyeket.
A futball mindaddig az embereké volt, amíg semmit sem tettek az ügynökök megállíthatatlan felemelkedésének megakadályozására, akik a futballisták fizetését csillagászati összegekhez vezették, amely csak a televíziós jogokból származó bevételeknek köszönhetően volt fenntartható, azoknak a tévéknek, amelyek aztán egyre sűrűbb naptárakat vezettek be, mérkőzéseket abszolút értelmetlen napokon és időpontokban.
A futball mindaddig az embereké volt, amíg olyan szabályokat vezettek be, amelyek tiltják a játékosok és a szurkolók közötti bármiféle kapcsolatot.
A futball mindaddig az embereké volt, amíg a Szuperkupa-döntőket más kontinenseken játszották, vagy egyes mérkőzések időpontját a döntést követő néhány napon belül megváltoztatták, azon szurkolók kárára, akik esetleg már vásároltak vonat- vagy repülőjegyet az idegenbeli mérkőzés látogatásához.
A futball mindaddig az embereké volt, amíg a Szövetség néhány nagyon befolyásos elnöke nyíltan megerősítette, hogy az adott eredmény elérése ellenére néhány alacsonyabb népszerűséggel rendelkező klubot megakadályoztak a Serie A-ban való szerepléstől.
A futball mindaddig az embereké volt, amíg egyes kluboknak megengedték, hogy kijátsszák a pénzügyi fair play-t, míg másokat, akiknek kevésbé befolyásos elnökeik voltak, megbüntették.
A futball mindaddig az embereké volt, amíg úgy döntöttek, hogy a 2022-es világbajnokságot Katarnak adják, annak ellenére, hogy ez a november-decemberi világbajnokság zűrzavarral jár, és ennek következtében felborul a futballnaptár. Katarnak ráadásul az emberi jogok számtalan megsértéséért kellene felelni azon munkavállalók ellen, akik hozzájárultak a stadionok építéséhez, gyakran embertelen munkakörülmények között, és ami mintegy 6500 áldozatot is okozott. Igen furcsa, hogy ez közömbössé tette a FIFA-t, pedig általában mindig nagyon figyelmesek a társadalmi kérdésekben. Felmerül a kétség, hogy csak akkor azok, amikor az ő érdekeik vannak terítéken.
Számos más példát sorolhatnánk fel, hogy bemutassuk a futball csúcsainak abszolút következetlenségét ezekben az órákban az évtizedek óta végzett munkához képest, amelynek eredményeként a futball egy népszerű játékból a legvadabb üzlet tiszta eszközévé vált.
A futballt már régóta minden szinten; szövetségnél, klubnál, irányítónál, játékosnál felül kellene vizsgálni.
A Szuperliga csak egy újabb esztelenség, de azok, akik erre a pontra eljuttatták a futballt, nincs visszaút, szóval ne próbáljátok előadni nekünk a retorika és az erkölcs nyűgös színházát.
Most, hogy a pénz kimerülőben, marakodjatok egymással, de ne merjétek a szurkolókat a szátokra venni.
DISZNÓK!”
