Off-road
2016. február 22. hétfő, 12:02
Exkluzív interjút adott lapunknak a formulaautózásról a ralikrosszra váltó Kiss Pál Tamás, aki egy világbajnoki futamgyőztes autóval tör magyar bajnoki címre és Eb-dobogóra a 2016-os szezonban.
A 2014-ig hazánk elsőszámú formulaautós versenyzőjének számító Kiss Pál Tamás immár a ralikrosszban vitézkedik, s a tavalyi „tesztszezon” után idén már nem kisebb célokat tűzött ki maga elé, mint az országos bajnoki cím megszerzése, s az Európa-bajnoki dobogó ostromlása. A komoly célokhoz persze komoly technika is szükségeltetik, ami „KPT”-nek szerencsére rendelkezésére is áll – mindenekelőtt erről, a vadonatúj versenyautóról kérdeztük vele készített interjúnkban:
„A Peugeot 208 WRX egy 2014-es vb-s autó, ilyen, sőt ehhez hasonló autó sem versenyzett még Magyarországon, hiszen a hazai ralikrossz-bajnokságban még nem indult ennyire friss, nemzetközi sikereket is elérő autó. Ennek a versenygépnek az ikertestvérével nyert Timmy Hansen Olaszországban világbajnoki futamot. Az elektronika és a kábelezés a Magneti Marellitől származik, a motorvezérlés pedig az Orecáé, maga az erőforrás durván 600 lóerőre és 800 Nm forgatónyomatékra képes.”
„Az autóban 6 sebességes rövidített váltó van” – folytatta a magyar versenyző. „Így 2-2,5 másodperc alatt gyorsul fel 100-ra 0-ról, s 180 kilométer per órás végsebességre képes. Az autó fürgesége részint a lágy Avon-gumiknak is köszönhető. A karosszéria az R5-ös Peugeot 208 alapjaira épült, ebből a raliautóból indult ki a versenygép építése – a fix hajtásrendszer ugyanis tökéletesen megfelel a ralikrossz elvárásainak is, hiszen itt szintén nem lehet aktív hajtásláncot használni.”
Ráadásul ezt a remekbeszabott versenygépet Kiss Pál Tamás nem bérli, hanem sikerült megvásárolnia azt, ami nagyon komoly lépést jelent a siker felé vezető úton: „Erről az autóról immár saját tulajdonomként beszélhetek, ami azért fontos, mert a ralikrosszban nagyon nehéz megteremteni a hosszú távú bérléshez szükséges szponzori hátteret, a legtöbb versenyző saját csapattal szerepel. A bérlés esetén nagyon szűk a piac, nagyon csekély a kínálat, a saját autó esetén ráadásul sokkal több a lehetőség a teszteket tekintve is. Így tehát összefoglalva a bérlés csak pár futam esetén megfelelő megoldás, hosszabb távon viszont minden szempontból célszerűbb a saját autó használata. Ez egy hosszútávú befektetés, hiszen egy ilyen autó nagyon jól megőrzi az értékét, akár 3-4 év múlva is.”
A ralikrossz viszonylag egységes szabályrendszere azt is lehetővé teszi a magyar versenyző számára, hogy különböző szériákban vegyen részt ugyanezzel az autóval: „A szabályok a különböző szériákban viszonylag egységesek, inkább csak az előfutamok számát tekintve van eltérés, a műszaki követelményeket illetően viszont nagyon kicsit a különbség. Olyan autót akartunk vásárolni, mely 3-5 évig megteremti annak lehetőségét, hogy hazai bajnokság mellett az Európa- és a világbajnokságon is versenyezhessek. A projekt hosszú évekre szól, a tavalyi próbaévet követően született meg a döntés, hogy pályafutásomat a ralikrosszban folytatom majd.”
S hogy milyen út vezetett egy elmaradt németországi Eb-futam-részvételtől a Hansen-autó megvásárlásáig? Kiss Pál Tamás ezt is elmesélte nekünk: „Az autót a tavalyi olaszországi Eb-futamon vezethettem már, valamint ezt megelőzően egy augusztusi teszten. Miután a németországi Eb-részvétel nem jött össze, akkor kezdtem egyeztetni Timmy Hansennel, akit még a formulaautós időkből ismerek. Elmondtam neki, hogy van egy nevezésem, amit nem szeretnék eldobni, ki szeretnék próbálni egy komoly autót, és megkérdeztem, hogy tudna-e valamilyen lehetőséget ajánlani a számomra. Innen indult minden, telefonon és személyesen is egyeztettünk, s végül megállapodást kötöttünk egy tesztről, majd az olaszországi részvételről. Abban maradtunk, hogy ha Olaszországban versenyképesnek érzem az autót, akkor tárgyalhatunk a végleges megvételről is, így végül a bérleti díj egy részét is sikerült a későbbi vételárba beszámíttatni.”
„Az olaszországi verseny nagyszerű élmény volt a számomra, fantasztikus az a pörgés, amit egy világ-, illetve Európa-bajnoki esemény nyújtani tud az ember számára. A fegyelem óriási, a hétvége sokkal izgalmasabb volt a szokottnál, elég csak azt említeni, hogy a bemelegítésnek 40-50 supercar indul neki, s az ember alig fér fel a pályára, vagy éppen azt, hogy milyen csapatok vesznek körül minket, Solbergéktől Ekströméken át egészen Hansenékig. Nagy élmény volt látni ezt a profizmust, ezt a felkészültséget, s nem mellesleg az is, hogy velük mérhettem össze a tudásomat. A versenyzés során kissé visszajöttek azok a formulaautós finomságok, melyeket egyébként nem ad meg a ralikrossz – a csúszás és a por persze több… Különleges érzés ilyen neves pilóták és ilyen komoly autók ellen versenyezni.”
„Nem mondhatnám, hogy meseszerűen ért véget az olaszországi verseny, hiszen bár jól indult a dolog, nem éreztem azt, hogy úgy szoknék bele ebbe az egész környezetbe, mint ahogyan szeretnék. Eljutottam egy szintre, mellyel többé-kevésbé elégedett voltam, sőt meg is nyertem a saját elődöntőmet, de a döntőben egy generátorhiba miatt nem állhattam be a megszerzett második rajthelyre. A keserűség ellenére pozitív élmény volt, hogy láthattam a csalódottságot a szerelők arcán, hogy nem rajtunk múlott a dolog…”
A célkitűzés pedig teljesen egyértelmű: „Az idei szezon sokkal zsúfoltabb lesz a tavalyinál, hiszen hét magyar és öt Európa-bajnoki futamra neveztünk be. A célkitűzéseket nem egyszerű megfogalmazni, szeretnénk az autót problémamentesen üzemeltetni, s megteremteni annak feltételeit, hogy eredményesek tudjunk lenni. A legfontosabb konkrét cél a magyar bajnokság megnyerése, ami nem lesz könnyű, hiszen sokan készülnek jó technikával az évre, s emellett az Európa-bajnokságon is szeretnék minél többször a döntőbe jutni, s lehetőség szerint egy-két alkalommal a dobogóra is felállni.”
