A magyar defensive end karrierjét nem törte ketté keresztszalag sérülése, és ma is a Dresden Monarchs kezdőjében szerepel.
Pár hete ért véget a Dresden Monarchs szezonja a German Football League-ben (GFL), amikor is a drezdai alakulat vereséget szenvedett a Frankfurt Universe (26-16) vendégeként a német elitliga rájátszásában.
Krizsai Botond is részese volt az Uralkodók idei sikeres szereplésének. Az ő életútja sok nem csak magyar, de európai játékosnak is példa lehet. Az amerikai játékosok az NFL-be jutásról álmodoznak, de az európaiaknak is meg lehet erre a lehetőségük. A német Kasim Edebalinak (Denver Broncos), az angol Jay Ajayinak (Miami Dolphins), az albán Kristijan Sokolinak (New Orleans Saints) és a lengyel Sebastian Janikowskinak ez sikerült. És ezek csak néhány nevek az öreg kontinens NFL-es képviselőinek listájáról. Elképzelhető, hogy Krizsai Botondnak ez a cél is megfordult a fejében. Ha ezt nem tudná elérni, akkor a képességei még mindig megvannak ahhoz, hogy Európa elitligáiban megállja a helyét.
A zalaegerszegi születésű defensive end 2007-ben csatlakozott a Zala Predators-hoz és 2008-ban volt az első hivatalos meccse, akkor még a támadófal tagjaként. Ekkor egy új élet kezdődött számára. Az amerikai Steven Benefield volt az első edzője, az alapokat pedig Horváth Péter és Hajmási György tanította meg neki. Krizsai Botond ma is Benefield egyik mondása szerint éli életét: „Ne eltölteni akard az idődet, hanem befektetni!”. A magyar amerikaifocista eddigi legnagyobb sikerének azt említette, hogy a Dresden Monarchs játékosa lehet.
Fotók: Krizsai Botond biztosította
Makranczi László: Nehéz bármit is mondani, miután kiestetek a GFL rájátszásából. Hogyan értékeled a szezonotokat?
Krizsai Botond: Egy keresztszalag szakadásból jöttem vissza Európa legjobb ligájába és végigjátszottam a szezont. Napra pontosan a sérülésem után egy évvel közel 8000 ember előtt játszhattam egy nagyszerű meccset a Kiel Baltic Hurricanes ellen még az idény elején, ami leírhatatlan érzés. Hihetetlen, hogy a szezon elejétől a végéig, a lejátszott összesen 16 meccs alatt mennyit fejlődtem. Nagyon hálás vagyok az edzőknek és a csapattársaknak, akik mindenben segítettek. A rájátszás sajnos nem úgy alakult, ahogy terveztük, de nagyszerű hangulat volt Frankfurtban és hatalmas élmény volt! Elégedett akkor lennék, ha a German Bowlban játszhatnék, de erre várni kell még egy évet. Jövőre erősebben, gyorsabban és technikásabban fogok visszajönni. Sajnos most az évnek abban a részében vagyunk, amikor búcsúzni kell a barátoktól, ami az egyik legrosszabb az importéletben. Együtt lakunk, együtt edzünk, motiváljuk-segítjük egymást fél éven keresztül és rengeteg közös élményt szerzünk. Most pedig mindenki hazamegy, vissza a “normális” életbe.
M.L.: Ritkaság, hogy egy magyar játékos eljut a GFL-ig. Hogyan figyelt fel rád a Dresden Monarchs?
K.B.: Ez jó kérdés. 2015-ben elég jó évem volt a GFL 2-ben, ha minden igaz statisztikailag én voltam a legjobb védőfal játékos a ligában. Gondolom ez is segített. Miután a szezon véget ért, minden GFL 1-es csapatnak elküldtem a videóm. Hónapokig nem volt semmi érdeklődés, már kicsit izgultam is, hogy mi lesz velem, és ha jól emlékszem január végén keresett meg a Monarchs és ugyan azon a napon a Berlin Adler is. Drezda jobban érdekelt és most itt vagyok.
M.L.: Nehéz volt a Bielefeldbe beilleszkedned még az elején?
K.B.: Azt azért hozzá kell tenni, hogy Bielefeldben még nem kaptam fizetést a csapattól, csak lakást, autót és más egyebet. De egy költöztető cégnél is dolgoztam a foci mellett. Először voltam távol az otthonomtól és mindezt egy másik országban, ahol nem is igazán beszéltem a nyelvet. Meg kellett tanulnom bevásárolni, mosni. Valamint én úgy jöttem ide, hogy egész jól tudok angolul, de amikor amerikaiakkal és angolokkal laktam együtt, akkor az elején volt nyelvi problémám is, de szerencsére hamar belejöttem. Magával a beilleszkedéssel annyira nem volt gond, mert mindenki nagyon kedvesen fogadott. Sokat segített az is, hogy a családom nagyon sokat támogatott engem.
M.L.: És a Monarchs-nál is ilyen könnyen ment?
K.B.: Igen. A többi importtal lakunk együtt és mind ugyanazért jöttünk, szóval megvolt a közös hang. Valamint a csapatnál sem volt probléma, mert szerintem 10-15 éve jönnek ide már importok és pontosan tudják, hogyan tudják segíteni a beilleszkedést
M.L.: Nyilván azért a német liga magasabb szinten van, mint a magyar. Ez szerinted miben mutatkozik meg?
K.B.: Én Magyarországon utoljára 2013-ban játszottam, és ahogy látom, azóta többet fejlődött a hazai foci, mint az előző 10 évben. Szerintem, ami a legfontosabb, az edzők. Nálunk jelenleg 4 profi edző van. A DL edző, akivel én dolgozok német, de 17 évet edzősködött az államokban. Az edzők után az importjátékosok, akik nagyot dobnak a színvonalon és a németeket is segítik. Valamint az egész show. Több ezer ember van kint minden meccsen és ez is hatalmas erőt ad a játékosoknak. Volt olyan meccsünk, ahol 7600 ember volt!
M.L.: Idén meg is volt az első sacked. Milyen volt ezt átélni?
K.B.: Óriási!. Ez a második évem Drezdában, de tavaly sajnos elég hamar lesérültem. Viszont amiatt is volt hatalmas élmény, hogy pont a New Yorker Lions ellen sikerült ez.
M.L.: Említetted, hogy keresztszalag-szakadásod volt. Óriási lelkierő kellett, hogy visszatérj, ilyenkor ráadásul sok amerikaifocista összeroppan. Mik keringtek a fejedben, amikor ezt az időszakot át kellett vészelned. Gondoltál arra esetleg, hogy a Monarchs meg fog válni tőled?
K.B.: Első keresztszalag és meniscus sérülésem volt. Igazából a legnagyobb erőt az adta, hogy amint kiderült milyen sérülésem van, a csapatvezetés és az edzők mellettem álltak és biztosítottak róla, hogy várnak vissza. Ez adta a legnagyobb erőt plusz hatalmas bizonyítási vágy van bennem és meg akartam mutatni, hogy képes vagyok rá. A csapat és a biztosító mindenben segített. A műtét itt Drezdában volt, de a rehabot már otthon csináltam nagyon profi szakemberrel és nagyon jó körülmények között. Plusz, a repülőről láttam a pályánkat, amikor mentem haza, és megígértem magamnak, hogy visszatérek!
M.L.: Kicsit hazai vizekre evezve: Meglepő számomra, hogy nem vagy a válogatott keretének tagja.
K.B.: Nem sok játékost ismerek a válogatottból, mivel én 2013-ban játszottam utoljára otthon, akkor is a Divízió II-ben. Amikor kezdődött az egész 2015-ben, akkor nem tudtam hazamenni edzőtáborra, és az akkori vezetőedző azt mondta, hogy sajnos így nem játszhatok. Tavaly sérült voltam, idén pedig abban egyeztünk meg a válogatott head coach-csal, hogy miután végzek az itteni szezonnal beszélünk. Mint mondtam, évek óta nem játszottam otthon és hatalmas élmény lenne, ha a válogatottnál mutatkozhatnék be újra.
Forrás: American Football International
