A válogatott mérkőzés miatti szünetet kihasználva csapatunk egyik támogatónk meghívásának tett eleget és a szombati nap délelőttjén vadászaton vett részt.
Természetesen voltak hiányzók, azonban aki nem vett részt a hajtáson az igazoltan volt távol.
Mint egy mérkőzés, a vadászat is „technikai értekezlettel” – eligazítással – kezdődött, amelyen mindenki – vadász, hajtó, kutya – egyaránt részt vett.
Volt, aki már ekkor kijelentette a csapat tagjai közül, hogy már pedig ő leteszi a vadászvizsgát. Meg kell hagyni, a srác jó lő – egyelőre lábbal, hiszen aki kedvet kapott ehhez a szép sporthoz Lencse László volt.
Az elméleti tudás mellett fontos a megfelelő erőnlét, amihez elengedhetetlen a tartalmas étkezés! Vendéglátóink erről is gondoskodtak, sültkolbász várt bennünket. Reggeli után mindenki választhatott a forró tea és a forró bor közül.
Tele hassal kezdődhetett a gyalogtúra, amit vendéglátóink „hajtásnak” neveztek. Minden vadász mellé került egy-egy hajtó és mintegy 40 méteres távközökkel, egy hatalmas U alakban elindultunk a nyuszik és fácánok (kizárólag a kakasok) ellen.
A több kilométeres hajtás végén – vadász-szokás szerint – elkészítették a terítéket. Közreműködésünkkel a vadászok 36 nyulat és 17 fácánt ejtettek el.
A program egy nagyon finom ebéddel zárult, amelynek keretében a csapatkapitány, Balogh Béla köszönte meg meghívónknak, Polyák Imrének a meghívást.
