Kulcsár Győző (Fotók: jochapress.hu)
Négy olimpiai aranyérmével a legelsők között van a magyar olimpiai bajnokok sorában. A ma 75 éves párbajtőrvívó Kulcsár Győzőt csak Gerevich Aladár, Kovács Pál, Egerszegi Krisztina és Keleti Ágnes előzi, Darnyi Tamással holtversenyben áll az örökranglistán. A jochapress.hu nagy szeretettel gratulál Kulcsár Győzőnek, aki szombaton jött haza edzőtáborból.
– Önről azt írja a lexikon, hogy általános mérnöki diplomát szerzett, pedig akkor már világhírű párbajtőröző volt.
„Máris helyreigazítást kérek” – villantotta fel sajátos humorát. „Én ugyanis hőerőgépész szakon végeztem. Építészmérnök szerettem volna lenni, ám a budapesti felvételi nem jött össze. A miskolci pótfelvételin viszont pechemre felvettek. Ott minden szinten embertelen viszonyok uralkodtak. Egyszer például a mezőny kétharmadát évismétlésre ítélték az akkoriban igen fontos „A szocializmus politikai gazdaságtana” című tárgyból…
– A vívásra azért ott is talált lehetőséget.
„A budapesti MAFC testvéregyesületébe, a MEAFC-ba be-bejártam, ahol vívogattunk is egy keveset. Másfél év múlva lebuktam, mert beteget jelentettem, miközben külföldön versenyeztem. Erre kizártak.”
– Mi következett ezután?
„ Elmentem műszaki rajzolónak, majd némi hátszéllel Budapesten folytathattam az egyetemet. Úgy „Mexikóváros magasságában”, 1968-ban csak megszereztem a hőerőgépész diplomámat.”
– Vívásban ekkor már sokkal előbbre tartott…
„1962-ben áteshettem a világbajnoki tűzkeresztségen Buenos Airesben, de egyéniben és csapatban is helyezetlenül végeztem. 1964-ben, Tokióban úgy lettem olimpiai bajnokcsapatban, hogy a döntőben mind a négy asszómat megnyertem. Talán ott vívtam életemben a legjobban. Ha jól emlékszem, tizennyolc ellenféllel kerültem szembe a csapatverseny során és valamennyit legyőztem. Élveztem az „utazgatós” életet, amely végig a vámosokkal való csatározások jegyében telt. Természetesen örömömre szolgált, hogy 1968-ban és 1972-ben is az olimpiai bajnokcsapat tagja lehettem, s még 1976-ban, Montrealból is elhoztunk egy negyedik helyet. Azóta ritkán és rendszertelenül találkozunk társaimmal.”
– Ön sosem volt színtiszta profi, mindig dolgozott valahol.
„Az egyetem végeztével másfél évtizedet a VEIKI-nél töltöttem, majd 1979-80-ban a szövetség főtitkára lettem. Gondoltam, ez a főtitkárság jó buli lesz, de jól befürödtem, mert én lettem az ütközőpont. A következő feladat, a kapitányság jobban tetszett, megörököltem feledhetetlen mesterünk, Vass Imre bácsi tanítványait is, de az 1984-es olimpiai bojkott tönkretette az addig elvégzett munkát.”
– Amikor külföldre pályázott, mindig megkapta: „Kulcsár elvtárs, magára itthon szükség van!” Végre 1986-ban az akkori első ember, Deák Gábor felmutatta a zöld tárcsát.
„Nagy fejesugrás volt ez a Milánó és Torinó között fekvő Vercellibe, ahol a nyelvtudás hiánya éppen úgy szorongatott, mint az a feladat, hogy elsők a gyerekek, meg hogy jól érezzék magukat a klubban. Később számos pozitívum is kiderült, a gyerekek is jól érezték magukat, én pedig maradhattam tizenöt évig. Három olimpiai bajnokot – Maurizio Randazzo, Paolo Milanoli, Sandro Cuomo – neveltem, mellette a világversenyek seregnyi felnőtt és junior győztesét-érmesét.
– Gurult a szekér, 2001-ben mégis a hazatérés mellett döntött.
„Igen, bár a helyzet nem sokat változott, hiszen annak idején hazajártam, utóbb pedig én utazgatok Vercellibe, ahol a lányom és családja él.”
– Itthon is folytatta sikeres pályafutását, hiszen Nagy Tímea és a többiek eredményei ezt igazolják. Az utóbbi években pedig Szász Emese az első számú versenyzője.
Nagy Tímeával, Athénban
„Emesével 2002 óta foglalkozom. 2008-ig a Honvédban dolgoztunk együtt, majd amikor onnan el kellett jönnöm, a Vasast választottuk. Ő óriási tehetség, számtalan nagy verseny győztese, Világkupa- sorozatok első helyezettje, akinek azonban olimpián, világ- és Európa-bajnokságon soha nem jött ki igazán a lépés. 2016-ban Rió előtt lesz még egy Európa-bajnokság, utána jön az olimpia. Nagyon szeretném, ha egyszer már végre ő is célba érne.”
– Mit gondol, meddig vívhat ezen a szinten Emese?
„A jövő évi eredményeitől függetlenül biztos vagyok abban, hogy simán kitarthat akár a következő olimpiáig is. Harmincon túl is ragyogóan kondicionálja magát, a technikai vértezettsége pedig ugyancsak kiváló. Hogy velem meddig iskolázik majd? Jelen állás szerint elég jó állapotban vagyok ahhoz, hogy optimista lehessek. Egyelőre nem gondolkodom a visszavonuláson.”
– És a mai ünnepi ebédről már tud valamit?
„Semmi nagy meglepetés nem érhet, hiszen a feleségem pontosan ismeri a kedvenceimet. Jó magyaros ételeket eszem legszívesebben: csülköt, pacalt és hasonlókat. És persze hozzá valami minőségi rosé is dukál…”
