A Német Labdarúgó Szövetség (DFB) a hét végén Lipcsében ünnepli az NSZK és az NDK futballszervezetei egyesülésének 20. évfordulóját. Keleti szemszögből nézve nem igazán van ok az ünneplésre, mivel a keleti tartományok klubjai ma jobbára csak harmadrangú szereplői a német labdarúgásnak.
Pedig húsz éve még komoly ázsiója volt a Balti-tenger és az Érchegység közötti régió futballistáinak és az NDK válogatottjának. Ékes bizonyítéka ennek, hogy Ricardo Teixeira, a brazil szövetség akkori elnöke 1990 tavaszán nem Frankfurtba, hanem Kelet-Berlinbe telefonált, hogy az itáliai világbajnokság előtt "egy erős német csapat ellen" tesztelje a szambaművészek képességeit. A vb-t aztán megnyerő nyugatnémetekkel semmi esetre sem akart találkozni, ezért a hasonló harcmodorú és fizikai képességű keletnémetekre esett a választása.
A barátságos mérkőzés érdekében a brazil szövetség nem sajnálta a pénzt: ő fedezte az NDK válogatottjának utazási és szállásköltségét – és nem vett zsákbamacskát. A riói Maracana stadion 90 ezer nézője kitűnő meccset láthatott. A braziloknál pályára lépett minden akkori sztár: Alemao, Bebeto, Branco, Careca, Dunga, Jorginho, Taffarel. Nyerni mégsem tudtak a házigazdák: pár másodperccel a lefújás előtt Steinmann (FC Karl-Marx-Stadt) egyenlített, így 3-3 lett a végeredmény.
Sokak véleménye szerint talán soha nem volt olyan jó a keletnémet futball, mint 1990 tavaszán és nyarán, a berlini fal leomlása (1989 novembere) és a két német állam egyesülése (1990 októbere) közötti fordulatos időszakban. Ennek igazán egyszerű oka volt: a játékosok (no meg az edzők is) képességeik maximumát igyekeztek nyújtani minden mérkőzésen. Elvégre a pályán mutatott teljesítményükön múlott a jövőjük: az, hogy leszerződteti-e őket valamelyik nyugatnémet profi egyesület. Nos, a Rio de Janeiróban szerephez jutott mind a 13 keletnémet futballistának sikerült az ugrás a Bundesligába (akárcsak edzőjüknek, Eduard Geyernek).
Amikor szeptemberben az NDK válogatottja az utolsó hivatalos mérkőzésén 2-0-ra legyőzte Belgiumot, a két gól szerzője, Matthias Sammer már a VfB Stuttgart játékosa volt. Hozzá hasonlóan élvonalbeli nyugatnémet klubhoz szerződött Thomas Doll, Ulf Kirsten, Andreas Thom és mások. Ők még az egységes Németország válogatottjába is be tudták verekedni magukat egy időre.
Az elvándorlással viszont megkezdődött a keletnémet futball agóniája, amely a mai napig tart. A 70-es és 80-as évek jó nevű egyesületei, amelyek az európai kupákban is kiválóan megállták a helyüket (Dynamo Dresden, Carl Zeiss Jena, FC Magdeburg, Lok Leipzig), hosszú évek óta a harmadosztályban vagy valamelyik regionális ligában játszanak. Az NDK-időkben afféle Hamupipőkének számító, ám a 90-es évek végén a Bundesliga első osztályába fölkerült Energie Cottbus tavaly óta a második vonalban szerénykedik, míg a keleti régió zászlaját bő másfél évtizedig az élvonalban magasban tartó Hansa Rostock időközben a harmadosztályig csúszott vissza. A Bundesligának a profi futballt megtestesítő első és második osztályában mindössze három keletnémet klub található: a Cottbus (jelenleg 4.) mellett az Erzgebirge Aue (2.) és az Union Berlin (13.) is másodosztályú.
A fenti színvonaleséssel párhuzamosan a keletnémet játékosok is "kikoptak" a nemzeti válogatottból. Jelenleg a szinte folyamatosan sérült Michael Ballackon kívül – aki Zwickauban, majd Chemnitzben kezdte pályafutását, mielőtt a Kaiserslauternhez, majd Bayer Leverkusenhez, onnan pedig a Bayern Münchenhez szerződött – csak René Adler és Toni Kroos rendelkezik keleti gyökerekkel a válogatott kerettagok közül. Előbbi 15 éves fejjel került Lipcséből Leverkusenbe, utóbbi pedig 1990-ben Greifswaldban született, s 16 éves kora óta a Bayern csapatát erősíti.
A ZDF televízióban pénteken megszólaltatott Eduard Geyer elmondta: a húsz évvel ezelőtti megállapodást, amelynek értelmében az NDK Oberligából az első két helyezett került át a Bundesliga első, a 3-8. helyezett pedig a második osztályába, akkor igazságtalannak érezték keleten. Az utókor azonban igazolta az "egyesülési képlet" helyes voltát. Geyer szerint az egész német labdarúgás szempontjából rossz, hogy a keleti régióban egyetlen első osztályú klub sem található. Az első osztályú csapatok jelenléte erős motivációs tényezőt jelent, elsősorban a serdülő és ifjúsági korosztályos fiatalok számára, akik ennek hiányában szinte törvényszerűen vándorolnak el nyugatra.
Az évforduló alkalmából szombaton öregfiúk mérkőzést rendeznek Lipcsében: az 1990-es világbajnok nyugatnémet csapat ellenfele az utolsó keletnémet válogatott lesz.
