Ki is volt ő? Egy autóversenyző a jobb egyből. A hetvenes, nyolcvanas évek versenyeinek népszerű, vidám figurája, akinek a rally volt az élete. Szívvel, lélekkel és hihetetlen precizitással végezte a dolgát. Pont úgy, mint a munkahelyén, hiszen tűzoltó volt. Miről írjon az, aki a hét együtt töltött versenyév emlékei között keresgéli a legszebb, legfelemelőbb, vagy talán legemberibb pillanatokat? Az éjszakába nyúló szerelések, a pályabejárások, a versenyek, vagy a mindennapok eseményei közül kerüljenek ki az arra méltó emlékek? Nehéz szelektálni, hiszen akkor és ott, nekünk minden fontos volt, de a leírt szavak csak a régi versenyek nézői és versenyzőtársai számára állnának össze képekké, és töltenék meg a sorokat tartalommal, így inkább csak kiragadok pár dolgot, amiből talán kiderülhet, milyen is volt Ő.
A versenyzés volt az élete. Milyen navigátor volt? Megbízható, és a végletekig lelkiismeretes. A volt versenyzőtársak bizonyára a mindig vidám, napestig vicceket mesélő, ,,Lakatosimire” emlékeznek majd. Pályafutását a Gép és Vegyipari Spartacus után a Lapkiadó SE színeiben folytatta, és 1984-ben elnyerte a kategória és abszolút bajnoki címet, ezzel is bizonyítva, hogy a legjobbak közé tartozott! Barát volt és versenyzőtárs, a szó legjobb értelmében. Mindig lehetett rá számítani! A híres, hírhedt Polonéz neki is élete nagy kihívását jelentette. Imádta a lengyelországi versenyeket. Küzdeni akarásával, lelkesedésével és hozzáértésével ott is kivívta az ellenfelek és a nézők szimpátiáját. …majd egy nem várt döntéssel, a Rajd Warszawski EB futam céljában, miközben a sok ezres nézősereg tapssal díjazta a teljesítményét, minden kérlelés ellenére szögre akasztotta a bukósisakot és befejezte a versenyzést. Miért? Mert maximalista volt. Úgy érezte hibázhat, és ezt egy igazi mitfahrer nem engedheti meg magának. Ebbe szinte beleroskadt, hiszen a versenyzés az élete volt, de nem másította meg a döntését. Viszontagságos éveket élt meg. Mostanában végre úgy látszott révbe ért, de bizonyára jobb ajánlatot kapott egy égi versenyautó navigátori ülésébe, ahol újra az újai között érezhette a filctollat, az itiner lapjait, így fejébe húzta jellegzetes kék sisakját és szélsebesen száguldva búcsút intett ennek a sokszor rázós, poros földi versenypályának… és a motor bömbölését túlkiabálva most valami ilyesmit olvashat… kettőszáz egyenes, jobb három bedob a ball négybe..fogod… és háromszáz.. – Mi pedig szurkolunk a pálya szélén állva, figyelve, ahogy egy felhő mögött eltűnik.. , hogy abban a világban egy jobb élet várja. – Jó száguldást! Ég veled! Sosem felejtünk el!
Július 31-én 11.15 kor az Új köztemető ravatalozójában kerül sor a búcsúztatására.
