Trevor Kennison hat évvel ezelőtt szenvedett olyan súlyos gerincsérülést, amely tolókocsiba kényszerítette, és ezzel valami teljesen váratlan dolog kezdődött az életében.
Az amerikai Trevor Kennison 22 évesen a Colorado államban található Vailben dolgozott vízvezeték-szerelőként, ez a kisváros igazi síparadicsom. Mondjuk, ő sosem volt egy sportőrült, bár a középiskola elvégzése után elkezdett aktívan snowboardozni, de esze ágában sem volt profinak állni.
2014 novemberében súlyos sérülést szenvedett, miután háttal érkezett egy háromméteres ugratóra, amit a haverjaival épített. Mint mesélte, hallotta a roppanást, az esés után mozdulni sem tudott, a hóban fekve három órán keresztül várt a mentőcsapatra.
„Nem hittem volna, hogy valaha lejutok arról a hegyről” – emlékezett vissza Trevor, akit kórházba szállítottak, ott pedig kiderült, hogy két csigolyája eltört, és örökre lebénult deréktól lefelé, így újra kellett építenie az életét.
„Amikor az ember így megsérül, nagyon nehéz időszakon megy keresztül, és senki sem tud segíteni – folytatta Trevor. – Ezért arra fordítottam minden energiám, hogy minél gyorsabban bele tudjak ülni a tolószékembe, hogy gond nélkül eljussak el a mosdóba, a kocsihoz, egy szóval, hogyan lehetek független.”
Trevor érezte, hogy a fizikai állapota miatt lelassult világban egyre inkább szüksége van a sebességre, főleg, amikor hat hónap után hazatért a rehabilitációról, és az egyik barátja kanapéján élt.
„Ijesztő volt, változtatnom kellett. Ilyenkor ülhetsz otthon, és sajnálhatod magad, vagy belevághatsz valamibe. Nem hagyhatod, hogy meghatározza az életed az, amit nem tudsz irányítani” – fogalmazott Trevor, akiről egy barátja mesélte, hogy nem az a belenyugvó típus, végtelenül pozitív a kisugárzása.
Egyszer kiesett a tolókocsija első kereke, de ahelyett, hogy tehetetlenül átkozta volna a sorsot, és segítségre várt volna, inkább elkezdett a két hátsó keréken egyensúlyozva közlekedni.
És bár sosem akart profi síző lenni, a sérülés elindított benne valamit, amiből aztán az lett, ami Trevor üzenete: az, hogy mindig van remény.
„Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz napokat élt át, de az optimizmusa sosem hagyta el – mondta róla az egyik közeli barátja. – Nincs olyan kihívás, amit Trevor ne vállalna, bármit mutatsz neki, megcsinálja, akár tudja mozgatni a lábát, akár nem. Az élet egy másik szintje az, amit ő próbál megélni.”
(csupasport.hu)
