A Milan történelmének számos kiválósága, nevezetesen Paolo Maldini, Carlo Ancelotti, Ricardo Kaká, Andriy Shevchenko és Alessandro Nesta is megosztotta emlékeit a Derby della Madonninákról a ma esti Inter elleni Bajnokok Ligája-elődöntőt megelőzően.
Paolo MALDINI: „A milánói derbi és más mérkőzések – mint a Milan-Juventus vagy a Milan-Napoli – különböző érzelmi töltetet adnak. Ez az érzelmi töltet talán kissé korlátozott engem, különösen az első éveimben. Amint hozzászoktam az ilyen jellegű stresszhez, a milánói derbi vált az egyik legjobban várt mérkőzéssé számomra.”
„2003-as BL-meccs? A két mérkőzés között hat nap telt el. Szerdán és kedden játszottunk és a városban is érezni lehetett a feszültséget. Ez izgalom és félelem érzetet vált ki, ami része a sport világának. Ilyen érzéseket ezen kívül csak a Bajnokok Ligája-döntő vált ki.”
Carlo ANCELOTTI: „Szerencsésnek mondhatom magam, hogy 2003-ban a Bajnokok Ligája elődöntőjében irányíthattam a Milant a milánói derbin. Nagy volt a nyomás. Taktikailag és technikailag a derbi egy nagyon kiegyensúlyozott összecsapás.”
Ricardo KAKÁ: „A milánói derbi egy egyedülálló mérkőzés. Bárhova mész, mindenhol erről beszélnek. Ez egy olyan meccs, amely megváltoztathat egy szezont. Nagyon jó érzés visszaemlékezni az első gólomra a derbin. Örökké emlékezni fogok a gólra, az ünneplésre és a szurkolók örömére. Nem is álmodtam volna, hogy egy derbin fogom megszerezni az első találatomat a Milan mezben.”
Andriy SHEVCHENKO: „A 2003-as BL-mérkőzésen nagy volt a feszültség. Nagy várakozás előzte meg a meccset, hatalmas szenvedéllyel. A milánói derbi nagyon szívhez szóló, mert soha nincs gyűlölet. Arra is emlékszem, hogy a meccs előtt két-három nappal nehéz volt elaludni, de amint belépsz a San Siróba, minden véget ér és csak arra koncentrálsz, amit tenned kell a pályán.”
„Mondanom sem kell, hogy a milánói derbiket tekintve a 2003-as elődöntőn lőttem a legfontosabb gólomat. Aztán a manchesteri döntőben a tizenegyes volt a valaha volt legfontosabb találatom.”
Alessandro NESTA: „2003-as derbi? A megérkezésem után kevésbé éreztem a feszültséget, mint azok a csapattársaim, akik többé-kevésbé egy életet húztak le a Milanban, de mindenesetre pszichológiailag nagyon kemény hét volt. Azt láttam, hogy Gattuso és Ambrosini is nagyon nehezen viselte. Mindig nevettek és viccelődtek, de akkor csendben voltak. Maldini látszólag nyugodt volt, de mint később bevallotta, ha csapatkapitányként ő idegességet mutatott volna, akkor a többiek is pánikba esnek. Pirlo viszont megfejthetetlen volt, mint mindig. Volt szerencsém a mérkőzés előtt egy szobában lenni vele, így nagyon jól aludtam. Az első és talán az egyetlen alkalom, amikor a mérkőzés előtt küszködtem az alvással, az a 2003-as Bajnokok Ligája-döntő előestéjén volt a Juventus ellen. Nem az ellenfél miatt, hanem a trófea miatt. A Bajnokok Ligája-serleget addig csak a tévében láttam, míg másnap a kezemben tarthattam.”
Christian ABBIATI: „Nagyon intenzív élmény volt a 2003-as mérkőzés. Tulajdonképpen néhány derbin butaságokat csináltam, mert nagyobb volt a feszültség. Az összes csapattársam, aki Milánóban született vagy innen származott kicsit nagyobb feszültséget érzett, mint mások. Hatalmas rivalizálás van és mindenki meg akarja nyerni a derbit. Nem azon a mérkőzésen mutattam be életem leggyönyörűbb védését, de mégis hatalmas jelentősége volt, mert a meccs vége felé történt és lehetővé tette számunkra, hogy bejussunk a döntőbe. A végső sípszó felszabadító volt, ahogy megszabadultam a tehertől. A fellegekben éreztem magam, mert akkor a Milan hosszú évek után jutott be újra a döntőbe.”
SERGINHO: „A szurkolók nagyon sokat várnak el a derbiken. A milánói derbi egy fontos mérkőzés, mert egész Milánó megáll és a város is átveszi a mérkőzés atmoszféráját. Ez dupla derbi volt, hiszen nálunk sok brazil, míg náluk sok argentín játékos volt. Ez egyben egy dél-amerikai derbi is volt Brazília és Argentína között. A rivalizálás még nagyobb lett. A célunk az volt, hogy bejussunk a Bajnokok Ligája döntőbe, mert az a csapat győzelemre volt ítélve. Szerencsénkre és balszerencsénkre a legnagyobb ellenfelünkkel kellett szembenéznünk, az Interrel. Azt mondhatom, hogy az elégedettség hihetetlen volt, mert továbbjutottunk ellenük és bejutottunk a döntőbe. Varázslatos pillanat volt a klub történelmében.”
