A világ legnépszerűbb és eladhatóbb sportágának mestereiről kevesebb szó esik, mint a pályán gólokat szóró sztárokról, pedig sokszor nekik köszönhető egy forradalmian új elképzelés, vagy egy tehetség korszakos zsenivé nevelése. Sorozatunkban most egy olyan trénert ismerhetünk meg, aki minden megnyert, amit csak lehet.
Hősünk idegenbe szakadt algériai szülők gyermeke, aki már francia földön látta meg a napvilágot, 1972-ben. Hamar magáévá tette édesapja egyik legfontosabb tanítását, mely szerint a bevándorlóknak mindent legalább kétszer olyan keményen kell csinálniuk, mint a helyieknek, hogy elismerjék őket. Persze emellett azt is az eszébe véste, hogy soha nem szabad feladni az életben a küzdelmet.
A kis Zizou Marseille akkoriban elég balhés környékén, La Castellane utcáin rúgta a bőrt, de a tehetsége és a lelkesedése innen is utat tört magának és megmutatta, hogy a gettóból is el lehet jutni a csúcsra. Aktív karrierjének eredményeiről, emlékezetes mérkőzéseiről nemcsak még egy cikket, hanem egy komplett könyvet is megtölthetnénk. Ha csak a legfontosabbakat nézzük, akkor világ- és Európa-bajnok lett a gall csapattal, klubszinten nyert Bajnokok Ligáját, aranylabdát, spanyol bajnokságot, olasz bajnokságot, év labdarúgója díjat és még sorolhatnánk. Pusztán az előbbiekre támaszkodva is kijelenthetjük, hogy korának egyik legmeghatározóbb futballistája volt.
Életének legnagyobb sikereit a Real Madrid színeiben érte el, és ez volt az a gárda, aki először „nyugdíjazása” után tanácsadóként foglalkoztatta 2009-től. 2011-től sportigazgató lett, később pedig edzőként is számítottak rá, a második számú együttest, a Castillat irányította a korábbi közönségkedvenc.
A nagy ugrás 2016-ban jött el az addigra már a 44. életévében járó nagyságnak, válságba került a királyi gárda, és januárban őt kérték fel, tegyen rendet a Santiago Bernabéu stadionban. A klub addigi 110 éves története során francia vezető még nem ült a kispadon, írásunk főszereplője ebben is újat hozott a spanyol fővárosnak. A frissen kinevezett edző nem pazarolta az időt, és bár sokan féltették, hogy „nagy lesz rá a kabát”, nem kapja meg a megfelelő tiszteletet, azonban ő nem esett kétségbe.
A galaktikusok soraiban ekkor messze a legnagyobb csillag Cristiano Ronaldo volt, aki kulcsfontosságú szerepet töltött be a madridiak életében, így az ő támogatásának megnyerése kritikus volt a siker útján. Zidane ezt a pályán érte el, méghozzá egy átlagosnak induló tréningen. A portugál zseni épp a csavarásokat gyakorolta, amikor a mester odalépett hozzá, és kihívta egy versenyre. 10 próbálkozásból 9-szer volt eredményes, míg a játékosa csak kétszer talált a kapuba, ami után természetesen járt a gratuláció a győztesnek.
Gyorsan felpörögtek az események, az öltözőben megvolt a nyugalom, felnéztek az új karmesterre, akinek a munkájáról talán a legbeszédesebb adat, hogy sorozatban három BL és FIFA-klubvilágbajnoki trófeát zsebelt be a Reallal. Éppen ezért volt mindenki számára rendkívül meglepő, amikor a csúcsok-csúcsán 2018 nyarán lemondott és otthagyta az öltözőt. Szigorúan véve a királyiak nem maradtak Zidane nélkül, hiszen mind a négy fia a madridiak utánpótlásában pallérozódik, és ha lehet hinni a híreknek, akkor egyikőjük sincs tehetség híján.
Nem tartott sokáig a sikertréner nélküli időszak, 284 nap után ismét leült a mester a kispadra és három és fél évre írt alá a klubbal. Vajon meg tudja ismételni a közelmúlt hatalmas eredményeit, vagy belebukik a felfokozott hangulat által támasztott elvárásokba? Nos, ez hamarosan kiderül…
Fotó: straitstimes.com, thenational.ae, vavel.com
