Lékó Péter a várakozásokhoz képest gyengébb eredményekkel kezdte a 2008-as évet.
Lékó Péter (fotó) a várakozásokhoz képest gyengébb eredményekkel kezdte a 2008-as évet. A Wijk aan Zee-i ötödik hely után a linaresi tornán nyolcadik lett, és bár a nizzai rapidverseny ezüstérme némi szépségtapaszt jelentett, a szegedi sakknagymester játéka kapcsán az elemzők egy csoportja már a vészharangot kongatja – számol be a Délmagyarország.
– Nem én lettem gyengébb, hanem a konkurencia sokkal nagyobb – reflektál a megyei lap hasábjaink Lékó Péter. – Korábban elég volt három-négy versenyre felkészülni egy idényben, ma viszont jóval intenzívebb a tempó, és ehhez alkalmazkodni kell. A linaresi torna félidejében hasított belém a tudat, hogy hullafáradt vagyok, és még két hét hátra van a versenyből.
Ezeket a szerepléseket még az elisztai vb-selejtező előtt elvállaltam, amikor nem lehettem biztos abban, hogy ott leszek Mexikóban. Végül sikerült kiharcolni a részvételt, de a vb után nem tudtam regenerálódni. Linaresben sem szakmai problémák miatt lettem utolsó, hanem mert a sorsdöntő szituációkban mentálisan nem voltam elég friss. Ami az új kihívásokat illeti: a megnyitási változatokat hatékonyabban kell a stílusomhoz alakítani, és kezelnem kell a gyakori időzavart, amely néhány játékos ellen gondot okoz. Egyébként tudja, mikor álltam ilyen hátul a világranglistán? 2002-ben holtversenyben tizedik-tizenegyedik voltam. Aztán abban az évben megnyertem Dortmundot, és én lettem Kramnyik kihívója a vb-döntőben.
