Cikkünk folyamatosan frissül.
Ha a holland válogatott játszik, akkor az a meccs a bulihangulatról is szól normál esetben. Ez a vasárnap is így indult, narancsba borult Hamburg, de aztán rossz irányba fordultak az események: egy férfi csákánnyal fenyegetőzött a szurkolói zónánál, a rendőrök rálőttek, súlyos sérülésekkel került kórházba.
Egy kicsit nehéz ezek után ráhangolódni a focira, de akkor nézzük, mi történik a pályán: miután az A és a B csoport első körét letudtuk, ugrunk egyet és a D csoport első meccsével kezdjük a napot, Lengyelország-Hollandia. (Rajtuk kívül Ausztriát és Franciaországot sorsolták még ide.) A meccs előtt elég egyértelműen Hollandia számított esélyesnek – a nagy kérdés az volt, hogy miután Németország és Spanyolország nagyon sima győzelemmel jelentkezett be az Európa-bajnoki címre, Olaszország pedig haloványabban, de hozta a három pontot, Hollandia mennyire meggyőzően indít.
Illetve az: mire megy a lengyel csapat Robert Lewandowski nélkül. A legjobb lengyel focista combsérülést szenvedett, ezért a kispadon ül, nem úgy számolnak vele, mint aki ma pályára lép, és egyébként is sok lengyel játékos volt mostanában sérült. A hollandoktól Frenkie de Jong a legfontosabb hiányzó, aki a tavasszal sérült meg.
A két csapat eddig 19-szer játszott egymással, ebből 9-szer a hollandok nyertek, 7 döntetlen volt, és 3-szor győzött Lengyelország, de mivel ezeknek a nagy többsége az 1970-es és az 1990-es években volt, semmi következtetést nem érdemes levonnunk ebből. Egy érdekesség azért akad, ha a régmúlt szóba került:
a holland keret egyetlen tagja sem élt még 1988 nyarán, amikor a válogatottjuk utoljára Eb-t nyert.
Ami használhatóbb támpont: 2020 óta négyszer játszottak egymással a Nemzetek Ligájában, 3 holland győzelem, 1 döntetlen a mérleg – persze az NL-t fenntartásokkal kell kezelni attól függően, mennyire veszik komolyan a csapatok. A legutóbbi Eb-n Hollandia egy parádés csoportkör után azonnal kiesett a legjobb nyolc között, Lengyelország pedig egyetlen ponttal lett utolsó a csoportjában (igaz, azt az egyet épp a spanyolok ellen szerezte). Másfél éve a vb-n Lengyelország a legjobb 16-ig jutott el, Hollandia a negyeddöntőig.
A kezdőcsapatok:
Lengyelország: Szczesny – Bednarek, Salamon, Kiwior – Frankowski, Zielinski, Romanczuk, Zalewski – Urbanski, Buksa, S. Szymanski
Hollandia: Verbruggen – Dumfries, De Vrij, Van Dijk, Ake – Schouten, Reijnders, Veerman – Simons, Depay, Gakpo
A 2. percig kellett csak várni az első komolyabb lehetőségre, Gakpo kemény lövését Szczesny védte. Nem túl meglepő módon Hollandia szorította be a lengyeleket a meccs első perceiben. A 10. percben szerencséjük volt a lengyeleknek, Reijnders nagyjából 13 méterről megküldött lövése alig ment kapu mellé, ez nem a lengyel védelmen múlt, hogy megúszták. Ezt a helyzetet követően viszont lazult kicsit a holland nyomás, ekkor látszott először az, hogy a lengyeleknek nem az a terve, hogy bekkelve hozzák le a teljes meccset.
De még mennyire nem! Egy lengyel támadásnak szöglet lett a vége, abból pedig Buksa mindenki másnál magasabbra ugorva az ötös sarkáról fejelt a kapuba. 1-0 Lengyelországnak a 15. percben.
Nem sokkal később Van Dijk lövését kellett Szczesnynek nagy bravúrral védenie, egy újabb perc múlva pedig Depay lőtt nagy helyzetben fölé, és egyébként is, Hollandia újra ráállt az agresszívebb támadásokra, ahogy azt hátrányban tenniük is kellett. Ettől lett igazán látványos a meccs, a holland csapat szép focival folyamatos támadásban volt.
És a kilencedik holland kapura lövésből már gól is lett! Gakpo lőtte kapura a labdát, az pedig Salamonon megpattant, amikor Szczesny már a másik irányba tartott, úgyhogy esélytelen volt a kapus. Ebben volt némi szerencse, de ekkora nyomás után nem lehet azt mondani, hogy érdemtelen lett volna az egyenlítés. 29. perc, 1-1.
Az egyenlítés után sokkal töredezettebbé vált a játék. Jó focit láttunk ekkor is, de nem volt az a mindent elsöprő holland nyomás, mint korábban. Igazi meglepetést csak az hozott, amikor a 45. percben valaki a nézők közül belefújt hármat egy sípba, mire pár játékos megindult lefelé és a bíró sem értette elsőre, hogy mi történik -szép volt a játék, amíg eljutottak a szünetre, de azért nem az első félórához mérhető volt ez.
A második félidőt is Hollandia kezdte aktívabban, de mielőtt elhittük volna, hogy egy fokozattal feljebb kapcsoltak, újra beálltak nagyjából az első félidő végén mutatott tempójukra. Nagy helyzetig az 52. percben jutottak el, amikor egy kontrából Gakpo és Simons vezethette a kapusra a labdát, de Simons mellélőtt. Ez után viszont a meccsen nagyjából először Lengyelország vált aktívabbá, több veszélyes szabadrúgásig vagy egész jól felépített szögletig eljutttak – ekkor csak ennyi.
Írta a HVG
A Lengyelország–Hollandia 1-1 – ÉLŐ bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.