Három szárnyaló, aranyban csillogó szezon után az idén minden színtéren elmaradtunk a várakozásainktól. Székely Norbert vezetőedzővel beszélgettünk a gyengébb szereplés okairól, és az égető teendőkről.
– Sikerült már valamelyest megemésztened a bajnoki döntőben történteket?
– A kérdésedben a válasz. A napok múlásával, a történtek átgondolásával valamelyest sikerült, de igazán majd csak akkor tudok túllépni rajta, amikor elkezdődik egy új célokat magába foglaló munka.
– Az Euroligáról és a Kupáról már korábban beszélgettünk, nézzük most a bajnoki döntőt. Három meccs, három vereség.
– A felvételek alapján megtörtént a mérkőzések szakmai elemzése, de nem tudom, és szerintem nem is szabad kiragadni ezt a három találkozót az egész éves környezetéből. Az idei szezonban egyértelműen elmaradtunk attól, ami ettől a csapattól elvárható lett volna. Az alapvető problémák a döntő során is fennálltak, de az egyes vereségekben más elemek is közrejátszottak. Az első mérkőzés mindenesetre meghatározó volt, és kihatott a következőkre is. Ellenfelünk a Szeged elleni kiélezett elődöntő miatt sokkal jobb tónusban volt, mi pedig nehezen találtunk rá a ritmusra, és a játékkapcsolataink sem működtek megfelelően. Ráadásul ez a vereség alapvetően kihatott az önbizalmunkra, és nemcsak a mienkre hanem ellenfelünkére is, csak náluk fordított irányba. A pécsi összecsapáson volt esélyünk győzelemre, a szerencse sem állt mellettünk, de nem szabad becsapni magunkat, be kell látnunk, hogy összességében ott sem érdemeltünk győzelmet, nem volt kellő egységben a csapat, ahogy a harmadik mérkőzésen sem, ahol pedig már több jó teljesítmény is akadt. Önmagunkat vertük meg.
– Jól értem, hogy a taktika, a mentális erő, a motiváció terén mind-mind alul maradtunk?
– Sajnos igen. Sok szakmai indokot tudnék sorolni, de alapvetően emberi oldalról veszítettük el ezt a döntőt, és a szezon eredményességét. Nem volt mentális egységünk!
– Érzékeltétek ennek jeleit korábban is? Ha igen, próbáltatok ellene tenni?
– Igen, még pedig abban, hogy a végjátékokat a korábbiakkal ellentétben rendre elbuktuk. Ilyen volt a döntő harmadik összecsapása is, ahol 4 pontos előnnyel mentünk bele a hajrába, mégis vereséget szenvedtünk. Hozzáteszem, véletlenül sem Kata kihagyott büntetőire gondolok, hanem arra, hogy nem gondolkodtunk egységesen, csapatként. Hogy próbáltunk e ellene tenni? Persze, és nem is egy téren. Megnöveltük a játékkapcsolatok számát, több taktikai elemet vetettünk be. Mozgattuk a játékosokat egyes szituációkban, rengeteg egyéni beszélgetést folytattunk, melyek során igyekeztünk felhívni a figyelmüket fontos dolgokra, és amikor lehetőségünk engedte hoztunk még egy irányítót.
– A csúcsról estünk nagyot. Igaz, már a tavalyi kiugró sikerek után is óvatosan fogalmaztál a jövőt illetően, de gondolom nem ilyen kudarcokkal teli szezonra számítottál. Mi történt a sikercsapattal, jóllakottá vált?
– Az idei rossz szereplés körülményeit vizsgálva bizony vissza kell nyúlnunk a tavalyi sikerszériához is, de ennél azért összetettebb kérdésről van szó. Nem szabad kizárólag ebben keresnünk az okokat. Mindenesetre nem egyedi az eset, láthattunk már hasonlóra több példát is a sport világában, ahol egy-egy sikeres generáció a nagy győzelmek kifutását követően hanyatlásnak indult, keresni kezdte önmagát. Ebből tanulni kell, és remélhetőleg kerülünk még hasonló helyzetbe a jövőben, ahol majd elő lehet venni az itt megszerzett tapasztalatokat.
– Török Zoltán ügyvezetőnk a minap a Kisalföld hasábjain romeltakarításról és újjáépítésről beszélt.
– Találó szavak, de azért remélem, hogy nem teljesen a nulláról kell kezdenünk mindent. Bár ez a szezon nemcsak a csapatban, hanem bennem is sok mindent lerombolt, sok kérdést felvetett egy csapat egységének a fenntartását illetően.
– Hogyan tovább? Új játékosok, esetleg változó koncepció, játékrendszer?
Lesznek személyi változások, melyből adódóan sok-sok munkával ki kell dolgoznunk, működőképessé kell tennünk új játékkapcsolatokat, de nem hiszem, hogy változtatni kell magán a koncepción, a játékról vallott elképzelésünkről, mely az elmúlt négy év során háromban is sikerre vezette a klubot.
– Mennyi idő kell ahhoz, hogy újra a tavalyi fényében csillogjon a csapat?
– Ha pesszimista ember lennék, azt mondanám évek. Én azonban pozitívan állok a kérdéshez, így hiszek abban, hogy már a jövő szezonban az ideinél magasabb szintre tudunk lépni.
XLsport –
Forrás: www.hunbasket.hu
