A 16 éves Pankotai Luca élete első válogatott meccsén szerepelt néhány napja, a norvég juniorok ellen. A Nemzeti Kézilabda Akadémiára Mohácsról került irányító a pályán kicsit sem látszott lámpalázasnak, pedig izgult.
reb • Nagyszerű, 35-29-es győzelmet aratott felkészülési meccsen a leány kézilabda-válogatott a norvég juniorok ellen. A nyári, U17-es Európa-bajnokságon bronzérmes együttesben néhány új „arc” is feltűnt, többek között Pankotai Luca. A Nemzeti Kézilabda Akadémia játékosa élt a Hajdu János szövetségi edzőtől kapott lehetőséggel: három gólt is szerzett, ügyesen, határozottan kézilabdázott.
„Pedig izgultam, mégiscsak az első válogatott meccsemen léptem pályára – kezdi Luca, aki a cikkünk alapját jelentő beszélgetéstől jobban tartott, mint a debütálástól. – A bemelegítés alatt ideges voltam, de a többiek biztattak, hogy nincs miért izgulnom, ez is csak egy meccs a sok közül.”
Pankotai Luca
A korosztálynál fiatalabb, 16 éves játékos megtisztelőnek érezte a lehetőséget: a mezét nem kapta meg, de a mérkőzésről készült fotókat azonnal összegyűjtötte magának emlékként.
Várhatóan persze nem ez az utolsó jelentős élménye a kézilabdapályán, hiszen akit a NEKA szakmai stábja kiszemel, az előtt általában szép jövő áll. Márpedig Lucát a balatonbogláriak keresték és hívták meg.
„Egészen pontosan tavaly július 28-án érkeztem meg. Először sokat gondolkoztam azon, hagyjam-e ott Mohácsot, de beszéltem pár ismerősömmel, és csupa jót hallottam az akadémiáról. Azért is él bennem ennyire pontosan a dátum, mert nagyon örülök, hogy idejöttem.”
Persze a kezdet neki sem volt egyszerű. Bár az előző klubjában már 14 évesen a felnőtt NB I B-ben is szerepelt és sok önbizalmat szerzett, azért a Balaton-partján olyan műhelybe került, ahol csupa sokra hivatott játékos veszi körül. Ráadásul az edzésmunka és a körülmények is jelentősen eltérnek az addig megszokottól.
„Az elején elnyomva éreztem magamat. Nem azért, mert a többiek gonoszak lettek volna, egyszerűen én nem tartottam magamat velük egyenrangúnak. Szép lassan aztán megszoktam az új helyet, a környezetet, és megbarátkoztam a reggeli edzésekkel, amelyek miatt olyan korán, hatkor kell kelni.”
Energiája pedig mindenre kell legyen, hiszen már gyerekkorában is azért kezdett sportolni, mert – saját megfogalmazása szerint – kissé hiperaktív volt. Testnevelő tanára aztán az általános iskola második osztályában a kézilabda felé terelte. Bár először nem vonzotta, a társaság miatt hamar megkedvelte. „A szüleim dolgát is megkönnyítette a sport, mert mindig kellően elfárasztott.”
A felmenők nem féltették a NEKÁ-tól a szerintük a korához képest nagyon éretten gondolkodó lányt, tudták, megállja helyét az új környezetben is. A tanulásból viszont nem enged az édesanya, így Luca sem.
„A családban apa az első számú sportpárti, anyának fontosabb a tanulás. Szeretem a dicséretét hallani, igyekszem megfelelni neki. Emiatt talán komolyabban veszem az iskolát, mint a csapattársaim. Sokszor kell választanom, hogy szabadidő vagy lecke, de általában a kötelességtudat győz.”
A pályán is gyors játékosnak a matek és a fizika a kedvence, de amikor nem a labdával vagy a könyvekkel van elfoglalva, szívesen görkorcsolyázik vagy futballozik a húgával.
„Öt évvel fiatalabb, de muszáj elismernem, fociban ő a jobb” – teszi hozzá nevetve Luca.
A kézilabdával viszont a nővér a nyerő.
