A született művész. A legnagyobbjaink egyike. Négy olimpián hat aranyat nyert, kardozóink közül az egyetlen, aki kétszer egyéniben is diadalmaskodni tudott. Ma lenne 100 esztendős Kárpáti Rudolf, az egyik legsikeresebb sportolónk.
Az ’56-os hazai események mindenkit megzavartak, úgy tűnt, Melbourne-ben csak az acélidegzetűek nyerhetnek. Vagy a művészek, akik a saját világukban léteznek, s onnan csak a döntő pillanatokban jönnek elő. Kárpáti Rudolf ez utóbbiak közé tartozott. Nem hallgatott rádiót, nem olvasott újságot, egyszóval, mindent kizárt, csak a csapatversenyre és az egyéni viadalra koncentrált. A döntőben előre kitalálta, hogy milyen lesz a győztes találta. Hiába akart mást a francia, Kárpáti addig csalogatta, amíg az össze nem hozta neki a külső kézvágást. Azt mondják, úrnak születni kell, mint ahogy azt is, hogy a tartást és az eleganciát tanulni nem lehet. Kárpáti mindezt hozta magával. Minden mozdulatából, megnyilvánulásából, öröméből, s még a bánatából is áradt az elegancia. Pengeéles esze klasszikus zenén, irodalmon és sakkon edződött, s azt, hogy lazán, szinte repülve vívott a páston, kivételes fizikumának köszönhette. A zeneakadémiát is végzett tábornok, instruktorként katonák ezreit kalauzolta a zene világában.
Fotó: joreggelt.blogstar.hu
