Ma ünnepli hetvenedik születésnapját Juhász István, a Ferencváros korábbi olimpiai bajnok, Eb-negyedik labdarúgója.
Juhász István 1945. július 17-én született Budapesten. 1959-ben igazolt le a Ferencvárosi Torna Clubhoz, 1963. november 7-én mutatkozott be az élvonalban, és nem is akárhogyan. A Ferencváros–Pécsi Dózsa (5:1) bajnokin a sérült Albert Flórián helyén játszva négy gólt rúgott. 1965-ben Vásárvárosok Kupáját nyert a Ferencvárossal, 1968-ban ezüstérmet szerzett ugyanezen a sorozaton. 1975. május 14-én KEK-döntőt veszített a Fradival a Dinamo Kijev ellenében (0-3) Bázelban. Csak a két István (Géczi, Juhász) játszott az FTC mindhárom nemzetközi kupafináléjában. Juhász István a Ferencvárossal négy bajnoki aranyat (1964, 1967, 1968, 1975–1976), hat ezüstöt (1965, 1966, 1970 tavasz, 1970–1971, 1972–1973, 1973–1974), három bronzot (1963 ősz, 1969, 1974–1975) szerzett. Négy Magyar Népköztársasági Kupa-döntőn képviselte a zöld-fehér színeket.
1969. június 15-én debütált a nagyválogatottban, és 1974. május 29-ig huszonháromszor hivatalos mérkőzésen ölthette magára a címeres mezt, amelyben egy gólt ért el. Az 1972-es belgiumi Európa-bajnokságon a 4. helyen végzett a csapattal.
Az 1972–1973-as idény végén, mint a legjobb átlagosztályzatot elért játékos, elnyerte a Népsport Kupát. Fél évvel később az MLSZ az 1973-as Év játékosának választotta.
1974-ben a Ferencváros örökös bajnoka címmel tüntették ki. 1976-ban átigazolt a MEDOSZ ERDÉRT csapatába, majd egy év múlva visszatért a Ferencvároshoz, de már nem játékosként, a népligeti sportközpont építési munkálatait felügyelte. A hetvenes évek végén az Egyesült Államokba költözött. „Először a Kansas Citybe igazoltam, de amikor jött egy hozzá nem értő angol edző, hatan-heten felbontottuk a szerződésünket. Floridában telepedtünk le a családdal, ott kezdtem el edzősködni meg szerszámokkal kereskedni. Később San Diegóban három korosztályos ificsapatot is irányítottam, nyári táborokban egyszerre harminc-negyven gyereket is edzettem, szépen lehetett keresni” – mesélte egy későbbi interjúban. 1996-ban tért haza, immár nyugdíjasként él Alsónémediben.
