BringaSport – 2016.05.02 – Az Epronex-Special Bikes csapata április 23-24-én a Belgrád-Banja Luka UCI 1.2- es besorolású versenyeire nevezett és szerepelt eredményesen. A csapat ezúttal egy külföldi versenyzővel állt rajthoz Patrick Dolleschall személyében, illetve négy magyar bringással: Kriván Andris, Solymosi Márton, Popovics Gergely és Kiss Gergely. Az alábbiakban a csapat beszámolóját tesszük közzé.
Az alábbiakban a csapat beszámolóját tesszük közzé:
A 2 napos viadal a Belgrád-Bijeljina és Teslic-Banja Luka útvonalon zajlott: 130, illetve 180 km-es távokon. A várakozásoknak megfelelően mindkét versenyt 3-4 csapat dominanciája határozta meg – az ukrán Kolls, a szlovén Sava, az olasz GM Europa Ovini és az azeri Sinergy Baku. Az ukrán különítmény – Kolls – erőfölénye érezhető volt egész idő alatt, kontrolláltak, támadtak és pillanatok alatt zilálták szét a mezőnyt a keleti blokkra jellemző, „szakítsuk meg a szélező mezőnyt, ha az élen haladók erőaránya nekünk kedvez” szellemben.
A Kolls számításai helyesnek bizonyultak, mert a 130 kilométeres táv harmadánál egy 9 fős sornak sikerült elszakadnia és tetemes, majdnem 1’40”es előnyre szert tennie. Az elmenést sajnos többek között mi, az olasz, és a szerb csapatok „elaludták”, így jobb híján forogni kezdtünk a szökevények után Buktával. Erőnkből nem telt több, mint a távolság tartása, amin csak a Sava csapat teljes mozgósítása változtatott – mert az élmezőnyből leszakadt az emberük. A tempó egyre fokozódott- egy idő után már csak Bukta tudott érdemben „hozzátenni” az üldözéshez. Így is csak lassan akart fogyni az előny, olyannyira, hogy a szökevénycsoport –nem meglepő módon – haza is ért, hacsak tizenegynéhány másodperccel is! Gyors (48kmh-s átlagú) és kiszámítható szakasz volt, mely részben a terepviszonyoknak, részben az idejekorán eltávolodott szökésnek köszönhetően, a Kolls győzelmével végződött. A remek rendezést, zökkenőmentes versenyt csak a helyi amatőr versenyzők okozta bukások „fűszerezték meg”, melynek Pogi is áldozatul esett az utolsó kilométeren belül- a vasárnapi viadalt emiatt kénytelen volt kihagyni.
A verseny után következett, amit azok ismernek igazán, akik többnaposokon részt vettek, versenyeztek: öltözés, mosakodás egy főtéren, a parkoló telis tele kísérőautókkal, csapatbuszokkal, rajszámmal telitűzdelt koszos bringákkal. Majd irány a közeli Teslic városa: 170km-es autótranszfer. Késő esti érkezés, még később tálalt vacsorával, majd a szálláson a csapat eligazítás az etapon történtek értékelése, a másnapi teendők kiosztása. A defektes kerék, a kulacsok , a frissítők, .. „no majd reggel befejezzük”..
Másnap ébredéskor konstatáltuk, hogy 7°C fokra süllyedt a hőmérő higanyszála, szakad az eső és szinte egész nap viharos erejű pofaszéllel kell majd megküzdenünk. A rajt az előző naphoz hasonlóan délután volt, így volt idő eltöprengeni mi is lenne a megfelelő öltözet ilyen cudar körülmények között.
A szakasz 15km lassúrajttal indult, ami szerencsére elég tempós volt ahhoz, hogy ne fagyjunk kockaformára, majd néhány perc ácsorgás után ellőtték az éles rajtot is. Ami az elkövetkező 100km-en történt: egy „véget- nem érő lószparádé”, egymást érték a próbálkozások, a Kolls és a Sava is megpróbálta néhányszor kenyértörésre vinni a dolgot, leszélezni a mezőnyt, de ezek a kegyetlen ritmusváltások csak megrostálták és szétszórták a mezőnyt, igazi előnyre sehogy sem sikerült szert tennie senkinek. Bukta és Patrick is jócskán kivette a részét, számtalan alkalommal helyzetbe, elmenésbe kerültek, de mindhiába. A büfé zóna utáni dombokon -115. km- végül három versenyzőnek mégis sikerült eltávolodnia 25-30”-re. (Sava, Kolls és 1 szerb versenyző). Innen hiába próbált bárki felzárkózni előre, remekül szerelték a szlovén, ukrán srácok a támadásokat így az előnyük másfél percre duzzadt Banja Lukára érve.
A végjáték mégis az olasz sprinter sikerét hozta, valószínűleg a nyílt terepen a pofaszél megtette a hatását 40 km alatt, mert a városi 24km körözés utolsó 10 kilométere alatt elképesztő gyorsasággal olvadt el a szökevények előnye. A Kolls szólózó versenyzőjét az utolsó 300m-en csaptuk hátba a lószparádéban elől ragadt 25 fős sorral. 195km jeges ülőfürdőben töltött kilométerrel a lábakban egész más érzés sprintelni.
Végül mindkét napot 15. helyezéssel zárhatta a csapat, az I. etapon Patrick, míg a II. etapon az én jóvoltomból, de ami sokkal fontosabb, hogy mindenki remekül helytállt, tette a dolgát, aktívan és támadó szellemben kerékpározott. Kriván Andrisnak volt alkalma a kocsisoron való közlekedést gyakorolni defektjeinek köszönhetően. Pogi remélhetőleg hamar felépül, és már a hétvégén rajthoz tud majd állni.
Külön köszönet illeti a csapat kísérőit, segítőit, akik etettek, furikáztak és „tutujgattak” bennünket!
Köllő Zsuzsanna, Bacsek Zoltán, Krupánszky Zoltán – alias MR WHEEL.
Hétről hétre versenyről versenyre egyre könnyebben esnek a versenyek, most sorban magyar, cseh versenyek,majd a Gemenc kupa megmérettetései várnak a csapatra.
Mindenkinek hátszelet és szerencsét kívánunk!
Az Epronex csapata, támogatói és segítői!
