A kiváló szakemberrel szerda délelőtt, a Ramada Resort Aquaworldben, Kiss Pál Tamás hivatalos sajtótájékoztatójának a helyszínén beszélgettünk el hosszabban. A téma természetesen nem is lehetett más, mint az esemény és a hétvége főszereplője: Kiss Pál Tamás.
P1race: – Mikor ismerted meg Tomit? Mióta dolgoztok együtt?
Matics Zsolt: – Elég régre nyúlik vissza az ismeretségünk. Még 2000-ben ismertem meg Tomit, amikor egy csapatban versenyeztünk gokartban. en akkor 10 éves voltam, Tomi pedig 8, és később aztán a junior korosztályban is egymás ellen, egy csapatban versenyeztünk, úgyhogy ez tényleg egy elég régi kapcsolat. Csapattársak voltunk, de lényegében gyerekek, amikor megismertük egymást, és hát minden őrültségben benne voltunk, minden olyan rosszaságban, amiben egy tízéves körüli srác benne lehet a pályán. A közös munkát körülbelül két-három éve kezdtük meg, amikor Tomi vezette a Brit Formula Renault bajnokságot. Aztán a tavalyi évben nagyon szoros munkakapcsolatban álltunk egymással, mert szinte minden versenyén ott voltam és nagyon sokat edzettünk együtt. Idén sajnos mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk, így kevesebbet tudunk találkozni, de nagyon örülök, hogy itt a Hungaroringen ismét együtt tudunk majd dolgozni a versenyhétvége ideje alatt is. Remélem, fogok tudni segíteni Tominak, hogy kihozza magából a maximumot, és akkor nem lesz gond. A versenyekre való felkészülésben egyébként idén is végig a mi tanácsainkat követi, és most is, a verseny előtt elmegyünk majd közösen egy rövid vizsgálatra a „profhoz” (Dr. Petrekanits Máté – a szerk.), aki fel fogja mérni Tominak az állapotát, és el fogja mondani, hogy szerinte hogyan készüljünk fel erre a versenyre, mennyit pihenjen Tomi, mennyit eddzünk , tehát ő is ad nekünk néhány jó tanácsot. Mindannyian azt szeretnénk, hogy Tominak a lehető legjobban sikerüljön ez a hétvége is.
– Idén milyen gyakran szoktatok beszélni a versenyek előtt Tomival? Mennyire tartjátok a kapcsolatot egymással?
– Minden verseny után szoktunk beszélni Tomival, és néha a versenyek előtt is. Amúgy pedig videóanyagban küldöm neki rendszeresen az edzésprogramját, ami alapján nélkülem is tud készülni fizikálisan, de amikor ő is Budapesten van és én is, akkor természetesen személyesen is szoktunk találkozni és edzeni, ám erre az utóbbi időben ritkán volt alkalom. Az is könnyebbséget jelent, hogy Tomival azért már több mint egy éve együtt dolgozom, és tavaly tényleg heti rendszerességgel tartottuk a kapcsolatot, így pontosan tisztában van az edzésmódszereimmel, és ez alapján bármikor tud készülni a versenyekre, akkor is, ha épp nem tudunk találkozni egymással. Persze kell néha a versenyzőnek egy kis külső visszacsatolás, hogy hol áll épp most a felkészülésében, de alapvetően Tomi ezt már érzi, és tudja, hogy mikor mit kell csinálnia. Ő már nem fog homlokegyenest mást csinálni, mint amit kell, ebben egészen biztos vagyok.
– Mennyire jó alany ő a tréningekhez? Szorgalmas? Megcsinál mindent, amit kérsz tőle?
– Abszolút. Ő egy komoly, profi versenyző, tényleg egy igazán profi mentalitású sportoló, aki tudja, hogy csak jót akarok neki és nem kérdőjelezi meg a módszereimet. Tudja, hogy mit miért csinálunk, és hogy mindkettőnknek az a legfontosabb, hogy a maximumot tudja kihozni magából a versenypályán, akkor, amikor ez a legfontosabb. Fizikálisan és mentálisan is teljesen profi módon készül a versenyekre, ezért öröm vele a közös munka.
– Milyenek a fizikai adottságai? Mondhatjuk, hogy ideális versenyzőalkat?
– Teljes mértékben. Amikor voltunk a terheléses vizsgálaton tavaly a profnál, akkor ő is egyből mondta, hogy Tomi abszolút jó kondiban van és teljesen beleillik a formulaautózás világába. Picit a testsúlyára kell figyelnünk néha, de itt tényleg 1-2 kilóról beszélünk csupán, ami nem is nevezhető igazából súlyfeleslegnek. A formulaautózásban viszont ez az 1-2 kiló is sokat számít, ezért nem tehetjük meg, hogy nem figyelünk oda erre is. De hát Tomi ehhez is hozzá van már szokva, hiszen a súlyfelesleg a gokartban sem volt megengedhető és ez a formulaautózásra is fokozottan igaz.
– Mit tartasz általánosságban véve a legfontosabbnak egy versenyző felkészítése kapcsán? Melyik a fontosabb: a fizikális vagy a mentális felkészülés?
– A mentális, de a kettő teljesen összefügg. A GP2-ben és a Forma-1-ben már kicsit tolódik az arány, de a GP3 esetében 60-40 százalékot mondanék a mentális felkészítés javára. De ezt a kettőt tényleg nem lehet egymástól különválasztani. Egy pilóta csak akkor tud mentálisan topon lenni, ha fizikálisan topon van. Ha fizikálisan bármi apró kis probléma felmerül – például nem kap elég levegőt, náthás stb. –, akkor már nem tud mentálisan sem a topon lenni, mert egész egyszerűen elkezd fáradni, és ha az agy nem kap elegendő oxigént, akkor jönnek az apró koncentráció-kihagyások és a hibák. Ha egy versenyző nyugodt tud maradni az éles szituációkban, például a rajt előtti pillanatokban, akkor jó időben jó döntéseket fog hozni a pályán, és ez a kulcs. Nem véletlenül vannak olyan versenyzők, akik állandóan valami galibába keverednek a pályán, a Forma-1-ben is látunk ilyeneket. Az ilyen versenyzők esetében vagy fizikálisan, vagy mentális nincs valami rendben. Egyszer vagy kétszer még véletlenül is bele lehet kerülni egy-egy ütközésbe, de ha ez tényleg sorozatosan megtörténik egy pilótával, akkor ott egészen biztosan valami probléma van.
– Tomi nyugodt típus alapvetően?
– Alapvetően nagyon nyugodt típus. Sőt, valamikor épp, hogy fel kell őt rázni picit. Viszont úgy gondolom, hogy ha például az időmérő előtt ezen tudunk segíteni egy kicsit, hogy meglegyen ez a kikapcsolt állapot – mint, amikor a számítógép vezetékét kihúzzák a falból –, akkor ezzel még tudunk egy kis plusz javulást elérni a teljesítményében. De alapvetően tényleg egy nyugodt versenyzőalkat, és ez a jobbik eset. Egy ideges típust sokkal nehezebb visszanyugtatni, mint egy picit túl nyugodt versenyzőt felpörgetni. Ez egy sokkal jobb szituáció. Úgy gondolom, hogy Tominál most az időmérő előtt kell egy kicsit több relax, illetve akkor kell még őt kicsit lenyugtatni, amikor valami külső körülmény felidegesíti, amúgy meg jobban fel kell őt pörgetni.
– A GP3-ban idén volt már egy-két vitatható versenybírói döntés, illetve több „kámikáze”-jellegű manőver egy-egy pilótától, aminek mások is megitták a levét. Tomi néha egy-két ilyen külső hátráltató körülményen azért fel tudja húzni magát kicsit. Ez segíthet szerinted, hogy utána a legjobbját nyújtsa?
– Nem, nem, ez nem segít, és éppen ez az egyik terület, amiben még úgy érzem, hogy segítenem kell egy picit Tominak. Itt most hadd beszéljek kicsit az ún. flow-ról. Flow az, amikor egy versenyző azt érzi, hogy ’én ma legyőzhetetlen vagyok’, és nem tudja, hogy miért, de minden összeáll neki. Ez viszont agyban dől el, és ez csak akkor működik, ha teljesen egyben van mentálisan a pilóta. Ilyenkor van az, hogy ki tud kapcsolni a versenyző, teljesen nyugodt és harcra kész. Viszont ha bármi kis idegeskedés bejön, vagy valaki felhúzza az agyát, vagy valami feszültség, frusztráció van a versenyzőben, akkor eltolódik az agy működése vagy a bal- vagy a jobb agyfélteke irányába (idegesség esetén a bal irányába), és onnantól kezdve nincs meg ez a flow. Ilyenkor már nem tud kijönni a versenyzőből az igazi extra teljesítmény, ahhoz tökéletes egyensúly kell.
– Akkor az egy totális tévhit, hogy vannak, akik jobban tudnak teljesíteni akkor, ha előtte valamin felhúzták magukat?
– Vannak ilyen esetek, de ez a kivétel, ami erősíti a szabályt. Ott volt például a kiváló teniszező, John McEnroe, ő ilyen volt, de ez nála tényleg úgy működött, mint egy gomb, amit megnyomtak és akkor tudott igazán jól teljesíteni. Minden versenyzőnek kell egy ilyen „gomb”, de ideális esetben ez nem azt jelenti, hogy a versenyek előtt fel kell húznia őt valakinek. Például ismerek olyan versenyzőt, aki az időmérőn a gyorskör előtt megszorítja a kormányt, és ez az ő agyát átkattintja gyorskör üzemmódba, mert ez így rögzült be neki. Itt igazából azon van a hangsúly, hogy ezeknek tényleg előre be kell rögzülniük, mert csak akkor működnek. Ha spontán módon felidegesíti magát valamin a versenyző, attól csak kizökken, és ez semmiképp sem segíti a teljesítményét. Onnantól felborul a balansz a két agyfélteke működése között, és szinte biztosan nem fog kiemelkedő teljesítményt elérni a pilóta az adott futamon.
– A GP3-ban azért elég komoly G-erők is hatnak. Mennyire kell másképp felkészítened Tomit a versenyekre, mint mondjuk a túraautós Michelisz Norbit?
– Nagyon, mert ebből a szempontból teljesen más a kettő, tényleg két külön történetről beszélünk. Tomi esetében sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a nyak-, a váll- és a karizmok erősítésére, vagyis az erő-állóképességi gyakorlatokra, mint Norbi esetében. Ott sokkal inkább eltolódik a felkészülés az érzékelés, a finomkoordináció és a szem-kézkoordináció irányába. Ezeket persze Tominál is folyamatosan fejlesztenünk kell és szinten kell tartanunk, de neki sokkal nagyobb erő-állóképességre van szüksége, és pontosan a G-erők miatt. Ha egy átlagember komoly G-terhelést kap, akkor automatikusan benntartja a levegőt, úgy, hogy észre sem veszi, ez tényleg egy természetes reflex. A GP3-ban viszont nem tarthatja vissza egy egész kanyarkombináción keresztül – ami akár 10 másodpercig is eltarthat – a levegővételt az ember. Csak képzeljük el, hogy mi van akkor, ha ez egy körön belül mondjuk megtörténik ötször. Akkor máris ott tartunk, hogy alig vesz levegőt a pilóta, márpedig ha nem jut elég oxigén az agyába és a véráramába, akkor óhatatlanul elkezd fáradni és jönnek a hibák. A GP2-ben és a Forma-1-ben fokozatosan nő majd a versenytáv is, úgyhogy Tomi edzettségi állapotát is folyamatosan fejlesztenünk kell majd, ha feljebb lép, mert egyre nagyobb fizikai igénybevételnek lesz kitéve.
– Ha már a versenytáv szóba került, a GP3-ban elég kevés időt töltenek a pilóták a pályán. Erre hogyan lehet felkészíteni egy versenyzőt, hogy nincs ideje szöszmötölni még a szabadedzésen sem, hanem egyből „robbannia” kell?
– Van egy görbe, amit a szakmában arousal szintnek szoktunk nevezni, és ezen a görbén középre kell tennünk Tomit. Két végletes típus van, az egyik a „sleepy”, akinek megalszik a tej a szájában és „fel kell pofozni”, és van a másik, aki lényegében remeg az idegtől. Na most ezt kell középre tennünk, mert akkor robbanni fog. Ilyenkor van az, hogy egy versenyző azt érzi, hogy harcra kész, és őt itt ma senki nem fogja legyőzni, márpedig mindig ez az, amit el kell érnünk, mert ez a sikeres szereplés alapja.
– Tomira most nyilvánvalóan hatalmas nyomás nehezedik a hazai futama előtt, hiszen ilyenkor mindenki sokat, talán irreálisan is sokat vár tőle. Michelisz Norbi idén nagyon magasra tette a lécet a Hungaroringen, a közönség hozzá van szokva a jóhoz, és Tomi is biztosan megfeszül majd a jó eredményért, de mit tudsz tenni Te, hogy mindez ne csapjon át görcsbe, és a bizonyítási kényszer a legjobbat hozza ki belőle?
– Ez alapvetően egy kétélű dolog. A görcs oldalát teljesen ki kell zárni, de a szurkolók szeretetét pedig használni kell, és a versenyző előnyére kell fordítani, hiszen a hazai közönség buzdítása mindig egy plusz motivációt ad, amivel élni kell. Igazából ezt kell most elérnünk Tominál, hogy a szurkolói elvárások ne görcsöt jelentsenek számára, hanem motivációt. Nem véletlen, hogy a versenyzők általában jól szoktak szerepelni hazai pályájukon, mert a szurkolók szeretete tényleg egy plusz előnyt jelent, ha megfelelően használja fel az ember. Norbinak is rengeteget segítettek a Hungaroringen a szurkolók, és biztos vagyok benne, hogy Tomira is pozitív hatással lesz a hazai közönség. Ráadásul, Tomi azért amúgy is hozzászokhatott már a bizonyítási teherhez, elvégre a GP3-ban csupa olyan fiatal tehetség közül kell kitűnnie, akik ugyanúgy a Forma-1-be vágyakoznak, mint ő, és mindig is kiválóan kezelte ezt a rá helyeződő nyomást.
– A tavalyi barcelonai győzelem előtt hogyan készítetted fel Tomit?
– Mindenekelőtt hadd mondjam el gyorsan ennek kapcsán, hogy Tominak ott jött elő először ez a flow, amiről az imént már beszéltünk, ott mondta azt, hogy úgy érzi, ez most az ő napja lesz, és senki nem tudja őt legyőzni. erdekes módon előtte egy elég komoly edzésprogramon voltunk túl, kicsit meghajtottam Tomit, és azon a hétvégén tényleg minden összeállt neki. De már úgy ment ki, hogy előtte a prof is mondta, hogy ez most csúcsforma, és ez az, amit hosszútávon fenn kell tartani, úgyhogy remélem, hogy hasonlóakat fog mondani most is, vagy ha nem, akkor közösen megtaláljuk azt az utat, ami segíteni fog. Azóta már van egy készülékünk is, az alfamonitoros elmefitnesz-rendszer, ami kimondottan azt vizsgálja, hogy mennyire tudja magát kikapcsolni a pilóta, és ennek a segítségével fogom tudni követni Tomit a hétvégén, és mondani neki, hogy esetlegesen min változtasson egy picit. Egyébként ez a készülék egy magyar találmány, Lovas László fejlesztette ki, és tényleg egy csodálatos műszer, úgyhogy remélhetőleg ez is tovább segíti majd Tomi szereplését az előttünk álló hétvégén.
– Mekkora szerepe van annak a jó szereplésben, hogy élvezze a pilóta a versenyzést és azt, amit éppen csinál? Ezt most konkrétan a monacói hétvége kapcsán kérdezem, mert ott az elejétől kezdve lehetett hallani Tomi hangján, hogy piszkosul élvezi az egészet, és talán nem véletlen, hogy ott sikerült eddig idén a legkiugróbb eredményt elérnie.
– Igen, abszolút, ott is ez volt a kulcs, de ez is nagyon összefügg a már sokat említett flow-val. Egy pilóta akkor tud igazán jól szerepelni, ha minden szempontból egyben van – ha a motiváció topon van, ha harcra kész és ilyenkor tudja igazán élvezni is a versenyzést. De ha már bejön egy kis stressz, vagy bármi zavaró körülmény, akkor ez egyből elkezdi rossz irányba elvinni a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy akkor tudja magából a maximumot kihozni egy pilóta, ha élvezi a versenyzést, és akkor fogja élvezni a versenyzést, ha minden zavaró körülményt ki tud iktatni és teljesen ki tudja kapcsolni az agyát. Mondok egy példát a Forma-1-ből. Sebastian Vettel tavaly egész évben ebben a „legyőzhetetlen” állapotban versenyzett, de idén láthatjuk, hogy most kicsit kizökkent ebből az állapotból, és ez elég ahhoz, hogy le tudják győzni a többiek. Pedig mindenki biztos lehet benne, hogy Vettel nem felejtett el autót vezetni tavaly óta, egyszerűen arról van szó, hogy amint nem klappol száz százalékig minden egy pilóta körül, egyből sebezhetővé válik és elmaradnak a kiugró sikerek.
– Szerinted mennyire van most csúcsformában Tomi? Mire számítasz tőle ezen a hétvégén?
– Igazság szerint elég régen edzettünk együtt, de így ránézésre nem állunk rosszul, hiszen ha most ránézek vagy beszélek vele, akkor azt látom, hogy nagyon egyben van Tomi. De a vizsgálat után többet tudok majd mondani, most csak annyit látok, amennyit bárki más is láthat, aki ránéz – nyugodt, jó kedvű és nincs benne semmi stressz, úgyhogy reméljük a legjobbakat. (Azóta már Tomi túl van egy sikeres vizsgálaton, valamint edzésen, és trénere elmondása szerint mindkettőn biztató eredményeket produkált – a szerk.).
– Mi lehet a kulcsa a jó szereplésnek ezen a hétvégén, ha nem a mentális-fizikai felkészítést nézzük? Miben kell szerinted javulnia egy picit Tominak?
– A kulcs mindenképpen az időmérő lesz. Ha ott az első 5-be tudja magát kvalifikálni, akkor biztos vagyok benne, hogy egy jó eredménnyel fog megörvendeztetni minket a versenyeken. Tomi egy igazi versenyzőalkat, olyan értelemben is, hogy ő általában a versenyeken szokott jobban teljesíteni, és nem egyszer bizonyította már idén is, hogy még hátulról indulva is képes jó eredményeket elérni. A tavalyi csapatfőnöke is azt mondta, hogy ha Tomi az időmérőn jól tud szerepelni, akkor a versenyen nincs ember, aki meg tudja őt verni, mert versenykörülmények között elképesztően jól, konstans módon és agresszívan teljesít, és nagyon érzi a különféle éles szituációkat. Ez persze technikai sport, úgyhogy az autón és a beállításokon is rengeteg múlik, amit mi tudunk befolyásolni az az, hogy Tomi összerakja a maga ideális körét akkor, amikor a legjobban kell majd.
– Tehetsége alapján képesnek tartod rá Tomit, hogy egy nap eljusson a Forma-1-be?
– Abszolút. Egyrészt a tehetsége miatt, másrészt pedig, mert megvan benne az a munka iránti alázat, ami eljuttathatja őt a Forma-1-be. Ez az alázat egyébként véleményem szerint fontosabb, mint maga a tehetség. Vannak versenyzők, akik nagyon tehetségesek, viszont nincs meg bennük az az alázat, az a munkához való hajlam, ami elengedhetetlenül fontos a tartós sikerekhez. Kell persze a tehetség is, de egy átlagos tehetség átlagon felüli alázattal és szorgalommal sokkal magasabbra tud jutni, mint egy őstehetség, aki kevésbé szorgalmas. A legjobb példa erre szerintem a 2008-as év a Forma-1-ben, amikor mindenki arra számított, hogy a Ferrarinál Räikkönen Massát összecsomagolja és megeszi reggelire, erre föl azt láttuk, hogy Massa megverte Räikkönent, pedig a brazil közel sincs szerintem olyan tehetséges, mint a finn, viszont neki megvolt az a képessége, hogy minden csapattársától tudott tanulni valami újat. en azt érzem, hogy Tomiban is megvan ez a fajta alázat és a tehetsége is megkérdőjelezhetetlen, úgyhogy szerintem mindenképpen szép jövő előtt áll.
Szöveg: Borbás Bálint – P1race.com
Fotó: Kovács-barna Károly, Matics Zsolt
