Szerencsére úszóink hangos sikerekkel szerepelnek a kazanyi világbajnokságon, mert ha csak az „élvonalbeli” labdarúgóink vereségei maradnának, hát bizony hovatovább gyászszalaggal járhatnának a sport kedvelői.
Aki azt hiszi, hogy a jochapress.hu nem szívesen dicsérné a magyar labdarúgást, az hatalmasat téved. Azért nem teszi, mert egyszerűen nincs mit dicsérni rajta. Talán bizony indiántáncot kellene járnom azért, mert az évente óvatos becslések és hallomások szerint három milliárdot elpazarló Videoton (ha nem jó a szám, ide kérem és várom a hivatalos Vidi-adatokat?!) újabb „csodás” BL-szereplése láttán? Vagy azért kellene ugrálva tapsolnom, mert az állítólag hatalmas terveket szövögető Ferencváros valójában kiskereskedelmi szinten működteti labdarúgó szakosztályát. Micsoda építkezés az, ahol a bajnokság elején máris egyik legfőbb tevékenysége a klubnak a kiárusítás? Most éppen Somáliát sikerült elpasszolni, de a népszerű ám erősen hullámzó formában játszó Böde Danit is szeretettel lebegtetik, mint eladó portékát…
A legnagyobb pazarlás alighanem a fehérváriaknál folyik. A jochapress.hu már jóval korábban is merészelte leírni, hogy el lehet mondani sok minden jót és még több rosszat a rendkívül pénzéhesnek (is) elhíresztelt dr. Mezey Györgyről, de azért az mégis csak történelmi tény, hogy a 2010/11-es bajnokságban ő vezette első helyig a Videotont. Minden bizonnyal jóval kevesebb pénzből, mint amennyit azóta bármelyik évben szétszórtak a takarékos klubvezetők…
És mi történt? Nem Mezeyvel hosszabbítottak, hanem jóval többért hozták a portugál Paulo Sousát, akinek ugyan hároméves szerződése volt, de másfél év után, máról holnapra, minden indok nélkül itt hagyta a csapatot. (A lojális (?) vezetők pedig elengedték…) Sousa előzőleg emberileg jól levizsgázott – lefejelte a Nemzeti Sport újságíróját, Borbola Bencét azon a barátságos meccsen, amely éppen a sajtóval való kapcsolat megerősítését lett volna hivatott szolgálni. Fél évig letagadta a sokak által látott alávaló tettet, nem ment el a bíróságra sem, majd hirtelen megvilágosodott és elnézést kért… Az ilyen embert Hegyeshalom után bárhol azonnal elbocsátották volna, itt pedig ezerrel „nyaliztak” neki. Sousa ezt lelépéssel köszönte meg, edzői káoszt (is) hagyva maga mögött.
Végül a negyedik idényben csak összejött a bajnoki cím, a játékosállományt pedig nem felerősítették, hanem leépítették. Joggal jegyezte meg Hajdu B. István a BATE elleni, elvesztett BL- visszavágó tévéközvetítés során, hogy egyszer szeretné látni a BL-nek nekifutó Vidit az előző évinél nem gyengébb, hanem erősebb kerettel felállni. És most mi következik? A nyilvánvaló gyengülést és méltatlan búcsút követően a szájhősök ott folytatják, ahol abbahagyták. Most éppen a következő ellenfél, a Lech Poznan elleni EL-meccsekre hangolnak és egymás után adják a zengzetes nyilatkozatokat. Ahelyett, hogy kicsit szégyenkeznének és legalább egy alkalommal tartanának bérletszünetet a locsogásban. Szegény tiszteletbeli elnöknek, a sokszorosan sikeresebb Kovács Ferencnek mindezt végig kell nézni-hallgatni…Ez a klubhűség egyik maximuma.
És a sort vég nélkül lehetne folytatni. A nemzeti identitás és egyebek megcsúfolásával, mert nyilvánvaló, hogy lámpással kell keresni egy-két olyan játékost, vagy vezetőt, akinek egyáltalán van fogalma az ilyesmiről. A Ferencváros 116 éve zöld-fehérben, korábban sokszorosan nagyobb magyarsággal futballozott, évtizedig állandó játékosállománnyal, tiszta magyar csapattal, sokkal jobb eredményekkel. Erre most jön a zöld-fehérhez a piros csík. Micsoda népbutítás?
Sokak között a Fradi egyik igazi „nagy magyarja”, Dalnoki Jenő már évtizede megmondta, pénzzel nem bírjuk a versenyt a nagy nyugati klubokkal. Maradna a saját nevelés, működnek is az akadémiák. Hogy milyen sikerrel, arról „körbenézve” az NB I-ben, meg lehet győződni. Nem is lehet másként, ha a fővállalkozásokban nincsen rend, akkor az alvállalkozók (akadémiák) sem működhetnek másként.
Az évek pedig telnek, egyre nagyobb pénzek mennek a kútba, miközben stadioncsodák épülnek, sokak által vitatott, hatalmas pénzekből. Ha úgy tetszik, előlegbe. A kedvezményezettek, a magyar labdarúgás egésze pedig nem is tud, meg nem is akar törleszteni. Így maradnak a kisstílű adok-veszek-cserélek akciók, meg a végeláthatatlan nyilatkozatdömping.
Most éppen a Lech Poznant verik a fiúk – a szájukkal…
