Mint ismert, az Európa-bajnokság ideje alatt a korábban a magyar utánpótlás-válogatottaknál és az MTK Budapestnél is tevékenykedő, valamint éppen a szombati napon a dán Sönderjyske élére kinevezett Michael Boris elemzi a csakfoci.hu-n a legizgalmasabb találkozókat. Honlapunk szakértője ezúttal a Magyarország-Franciaország (1-1) Eb-csoportmeccsről mondta el a véleményét, valamint egyenként is osztályozta a magyar játékosokat és részletezte teljesítményüket.
– Akárcsak a portugálok elleni találkozó után, most is csak azt tudom mondani, hogy szenzációsan működött a magyar csapat taktikája, ám ezúttal ez az elejétől a végéig kitartott. A keddi mérkőzéshez képest ezúttal a legfontosabb különbség talán az volt, hogy a Nagy-Schäfer-Kleinheisler trió a középpálya közepén legtöbbször csak két franciával, Pogbával és Kantéval találta szemben magát – míg legutóbb három portugállal -, így pedig sokkal több lehetőségük volt bátrabban játszani, támadásokat indítani.
Legfőképpen Nagy Ádámot emelném ki, aki igazi vezérként viselkedett a pályán, rengeteget irányított, beszélt a társaihoz, sokszor mozgott vissza Orbán és Botka közé és kérte el a labdákat – védekezésben ugyanolyan hatékony volt, mint legutóbb, támadásban azonban jóval többet tudott hozzátenni.
Látható volt a mérkőzésen Rossi azon kérése, hogy a játékosok próbálják meg sokszor átfordítani a játékot egyik szélről a másikra, ez rendkívül jól működött, Nego és Fiola is remekül segítette az előrejátékot. A gól is egy ilyen szituációt követően esett, láthatóan megtalálta a magyar csapat a franciák gyenge pontjait a széleken. A labdás és a labda nélküli taktika is nagyszerű volt magyar részről. Az igazsághoz sajnos hozzátartozik, hogy túl könnyű gólt lőttek a franciák, hiszen egy hosszan előre lőtt labdát sikerült Mbappénak végül megszelídítenie és megtartania, ám ezen kívül egyáltalán nem volt nagyobb kilengése a magyar védelemnek. A franciáknál megvolt a minőség, de más nem, hiányzott a játékukból az érzelem, az erőfeszítés, míg a magyaroknál megvolt a szív és a rendkívüli mentalitás, ezáltal fordulhatott elő ez a nem mindennapi eredmény.
Ha csak a minőség döntött volna, akkor két-három góllal nyernek a franciák, de szerencsére a fociban nem csak a minőség számít. Már az első magyarországi napom óta folyamatosan hangoztattam, hogy nagyon szeretek a magyar játékosokkal dolgozni, mert elképesztő hozzáállásuk van, éppen ezért mindig nagyon szomorú vagyok, amikor azt hallom vissza, hogy a magyar játékosok nem tudják kitenni a szívüket a pályára, nem tudnak harcolni. Ezúttal a pályán lévő összes játékos rácáfolt erre a kritikára. Minden magyar ember büszke lehet a játékosokra.
A játékosok egyéni értékelése
Gulácsi Péter (9)
A gólról ezúttal sem tehetett, azon kívül pedig mindent kivédett, amit lehetett. Mit tudott volna ennél jobban csinálni? Szerintem semmit! Lenyűgözően védett, megmutatta, miért is a Bundesliga egyik legjobb kapusa.
Botka Endre (9), Willi Orbán (8), Szalai Attila (8)
A három belső védőt ezúttal egy kalap alá venném, hiszen mindhárom játékosra elmondható a fegyelmezett, agresszív és kiemelkedő játék, jól segítették ki egymást. Botkát viszont azért emelném ki valamivel jobban, mert ő került szembe a legtöbbször Kylian Mbappéval és rendkívül jól oldotta meg ellene a védekezést. Mindössze egy sárga lapot érő szabálytalanságot mutatott be, a többi esetben fair módon sikerült szerelnie. Ezen a napon Mbappénak kellett volna elkérnie Botka mezét a meccs végén…
Loic Nego (8)
Többet tudott támadásban hozzátenni, mint az első meccsen Lovrencsics Gergő, ezáltal aktívabb volt a szélső játékunk. Fizikálisan és gyorsaságban is felvette a versenyt a franciákkal, nagyon jó meccse volt.
Nagy Ádám (8)
Őt már az általános értékelésemben is kiemelten, ugyanazt tudom róla elmondani: igazi vezérként viselkedett a pályán, rengeteget irányított, beszélt a társaihoz, védekezésben ugyanolyan hatékony volt, mint legutóbb, támadásban azonban jóval többet tudott hozzátenni.
Kleinheisler László (8)
Mint egy gép… Rengeteget futott, harcolt, küzdött, a támadások segítésére is maradt ereje, nem véletlenül lett a mérkőzés legjobbja az UEFA-nál.
Schäfer András (8)
Ismét egy jóval masszívabb játékossal találta magát legtöbbször szembe, ezúttal Pogbával, de most sem maradt alul fizikálisan, ami dicséretes, nagyon tetszett a játéka akkor is, amikor nála volt a labda.
Fiola Attila (9)
Számomra ő volt a meccs legjobbja, de nem csak a gólja miatt, az már csak a hab volt a tortán. Hogy mást ne mondjak, az 57. percben egy Barcelona-játékos, Dembélé lépett a pályára friss emberként, ám ellene is nagyszerűen oldotta meg az egy az egy elleni szituációkat, de akkor is határozott és magabiztos volt, amikor Griezmannal vagy Mbappéval kellett harcolnia.
Sallai Roland (8)
Volt egy rosszul és egy jobban eltalált lövése is, ismét ő volt a legmozgékonyabb játékos a támadósorban, igyekezett minél több egy az egy elleni helyzetet teremteni és megoldani a védők ellen.
Szalai Ádám (-)
Nem töltött sok időt a pályán ahhoz, hogy értékelni lehessen.
Nikolics Nemanja (7)
Igyekezett megtartani néhány labdát elöl és kiharcolni néhány szabadrúgást, ő is hatalmasat küzdött a védők gyűrűjében. A második félidőben volt egy labdavesztése a félpályánál, de becsületére legyen mondva, hogy hátra futott és azonnal igyekezett azt visszaszerezni.
Cseri Tamás (7)
Az első két passza nem volt pontos a pályára lépése után, kissé idegesnek tűnt, nem ez volt a legjobb meccse.
Lovrencsics Gergő (-)
Nem töltött sok időt a pályán ahhoz, hogy értékelni lehessen.
A szurkolók (10)
Őket sem szeretném kihagyni az értékelésből…. Nem találok szavakat rájuk, ha ma valaki megérdemli a 10-es osztályzatot, akkor az a szurkolótábor. Már az első percektől kezdve, sőt, már a mérkőzés előtt 20-30 perccel is elképesztő hangulatot teremtettek, megemelem a kalapom előttük. Ha Portugália ellen Schön góljánál azt mondtam, hogy hihetetlen hangrobbanás volt, akkor most ez hatványozottan igaz, most is libabőrös leszek, ha erre gondolok. Nekik is volt köszönhető, hogy a magyar játékosok ki tudták hozni magukból ezt a teljesítményt.
