Paolo Maldini, a Milan technikai igazgatója elárulta, hogy 1 évvel ezelőtt nagyon közel volt a távozáshoz, továbbá beszélt a Ralf Rangnick-sagáról, a Zvonimir Bobannal való kapcsolatáról, a kezdetekről és a munkájáról.
Az olasz szakember számos érdekes témára rávilágított az életéről szóló könyvben, amelyet februárban adtak ki “Paolo Maldini, 1041” címmel.
BOBANRÓL
“Az igazság az, hogy Boban kirúgása után én is távozni akartam. Nagyon jó közvetlen kapcsolatunk volt és őszintén beszéltünk egymásnak mindenről. Megbeszéltük, hogy mi tetszik és mi nem egymás elképzelésében. Aztán ott van a labdarúgás ismerete. Ha én nem tudok semmit egy adott játékosról, akkor ő nagyon jól ismeri. Bevallom minden gond nélkül, hogy Boban sokkal jobb nálam egy mérkőzés vagy egy játékos elemzésében. Ő olyan dolgokat látott, amiket én nem vettem észre és nagyon jól kiegészítettük egymást. Ő nagyobb figyelmet fordított a középpályásokra és a támadókra, míg én a védőkre koncentráltam.”
LEONARDÓRÓL
“Az első hat hónapban alkalmatlannak éreztem magam. Sok mindent tudtam és voltak elképzeléseim, de gyakorlati szinten egy új munkát kellett megtanulnom. Úgy gondolom, hogy a munkám valójában akkor kezdődött, amikor Leonardo közölte velem, hogy távozik. Abban a pillanatban feltettem magamnak a kérdést, hogy mégis mi a franc folyik itt. Nem voltam magabiztos, amikor tárgyalni kellett. Volt néhány szempont, amin dolgoznom kellett, majd idővel magam kezdtem el néhány dolgot elvégezni és ez lett számomra a világ legtermészetesebb dolga. Sokszor átgondoltam, hogy mit mondjak és mit ne mondjak a tárgyalásokon. Tudnom kellett, hogy milyen stratégiát válasszak az ügynökökkel való tárgyalások során – kivel kell egyértelműen és kivel diplomatikusan beszélni. Ha mindig is ebbe a világba tartoztál és használod a józan eszedet, akkor ezek a dolgok nagyon egyszerűek.”
RANGNICKRÓL
“Emlékszem, hogy leültem beszélni Bobannal az irodámban. Elmondtam neki, hogy belefáradtam a helyzetbe és ki kellett mondanom a dolgokat. Ezért nyilvánosan elmondtam, amit jónak éreztem. Ő később ugyanezt tette. Ugyanakkor úgy véltem, hogy a játékosok, az edző és a Milan iránti felelősségtudatom miatt maradnom kell a szezon végéig. Azon a ponton, ha aláírják a megállapodást Rangnickkal, akkor távoztam volna a Milantól, de aztán a dolgok másképpen alakultak és most itt vagyok.”
AZ IGAZOLÁSOKRÓL
“Nagy megelégedéssel tölt el, ha követek egy játékost, kiválasztom, le tudom igazolni és aztán látom, hogy jól teljesít. Fiatal játékosoknál, különösen azoknál, akik más országból érkeznek sok tényező van. A siker nagyon szép. Sok fiatal érkezett az első csapatba vagy éppen a Primaverába és nem csupán a játékosokkal illetve az ügynökével találkozol, hanem az édesanyjával, az édesapjával és a testvéreivel is. A szülők arra kérnek, hogy vigyázz a gyerekükre. Ilyenkor azt válaszolom, hogy én is apa vagyok és vigyázunk rájuk. Mindig elmondom, hogy nagyon szívesen látjuk őket. Úgy gondolom, hogy emberileg is képes vagyok átadni bizonyos dolgokat a fiataloknak és a családjuknak.”
A MUNKÁJÁRÓL
“Szeretem az elveimet követve végezni a munkámat anélkül, hogy befolyásolna az adott pillanat, a rendelkezésre álló alacsony költségvetés vagy a csapat eredményei. Nem mindig sikerül megállapodásra jutni és néha le kell mondani egy olyan játékos leigazolásáról, akiben nagyon hiszel. Ezt kiegyensúlyozott módon kell megtenni. Az egyensúly jó nekem is és nekik is, mert a kapcsolat megmarad. A tisztelet és az őszinteség a legfontosabb dolog. Ha őszinte vagy, akkor mire tudnak szemrehányást tenni? Hogy nem vetted meg Messit? Soha nem mondtam, hogy van rá módunk ezt megtenni.”
AZ ELKÉPZELÉSEIRŐL
“Ha visszagondolok a munkám kezdetére, akkor most egy teljesen más jövőkép lebeg a szemeim előtt. Sok minden változott és a világ is megváltozott. Az én elképzeléseim is változtak a klubon belüli belső nézeteltérések és a másokkal való véleménykülönbség következtében. Most eltérő látásmódom van és ha 2 év múlva megkérdezel erről, akkor valószínűleg szintén más lesz.”
