Élvezi a sorozatterhelést a 17 éves Gábor Marcell, aki ifjúsági korú létére már második éve edz a Grundfos Tatabánya felnőttkézilabda-csapatával. A Ystads elleni EHF-kupabúcsút gyorsan felejtené, a bajnokságban tovább menetelne a társasággal.
reb • Noha a Tatabánya férfikézilabda-együttese is számít a fiatal játékosokra, a vasárnapi, Ystads elleni EHF-kupa mérkőzés nem a magyar, hanem a svéd ifjakról szólt: csupa korosztályos klasszis szórta meg a házigazdát, amely hazai pályán 31-20-ra kikapott, és így ismét a sorozat harmadik körében búcsúzott.
„Még keressük a választ, mi történt velünk – kezdi Gábor Marcell, a tatabányaiak 17 éves balátlövője. – Összeomlottunk, és mi, a játékosok, de még a vezetőség vagy az edző sem tudja, mi történt. Nagyon fáj a szívünk a búcsú miatt, hiszen az idén talán nagyobb esélyünk volt bejutni a csoportkörbe, mint tavaly.”
Gábor Marcell több fronton is jól szerepel
Bár nem esett jól átélni a nagy különbségű vereséget, bizonyos szempontból jó volt látnia, hogy a rivális alakulatban 18-19 éves fiatalok szórták a gólokat, olyanok, akikkel a nyári U19-es világbajnokságon a válogatott tagjaként is összecsapott. „Ők bátrabban számítanak a fiatalokra” – mondja, bár hozzáteszi, ebből a szempontból Tatabányán is jó a helyzet.
Csupán a hajrában, már tét nélküli periódusban kapott szerepet vasárnap, de nem bánja, hogy még nem alapember: rengeteg ideje van azzá válni. A különböző sorozatokban tavaly nagyjából hatvan bajnoki mérkőzést játszott, és az aktuális szezonban is jó úton halad hasonló meccshalmozás felé, hiszen az ifjúsági és a felnőttélvonalban, továbbá az NB II észak-nyugati csoportjában is szerepel. Utóbbiban például a góllövőlista harmadik helyén áll, hat találkozón 58 alkalommal volt eredményes.
Nyilvánvaló, hogy a korosztályos, illetve az alacsonyabb osztályú sorozatban vezérgyéniség (annak is kell lennie), a felnőttek között azonban egyelőre epizodista.
„Furcsa helyzet, amikor szombaton van NB II-es meccs, aztán vasárnap már az élvonalban szerepelek. Rövid idő alatt kell átállni, márpedig a felnőttek között kisebb a hely a mozdulatokra, minden sokkal gyorsabb, már a meccs előtti bemelegítés alatt tudatosítanom kell magamban, hogy ez más helyzet, más feladatokkal.”
A klubcsapata szárnyal a bajnokságban – hazai pályán még a listavezető Szegedet is legyőzte –, a legutóbbi kiírás bronzérmeseként ebben az idényben sem adná alább. Egyénileg pedig remek játékosoktól tanulhat, Bodó Richárd vagy Katzirz Dávid szerepel a posztján.
„Jó a viszony az edzővel, Vladan Maticcsal, tanít, segít, érzem a bizalmát. A rutinosabb játékosoktól szintén sokat leshetek el, illetve persze az is segít, hogy több, hozzám hasonló korú játékos is az együttes tagja. Remek a hangulat az öltözőben és a pályán is.”
Most már neki is jobb a kedve, bár nehezen lendült túl a nyári utánpótlás-világbajnokságon, amelyen a tizedik helyen zárt a tavaly az egy évvel fiatalabbak között még Európa-bajnoki ezüstérmes alakulat.
„Nagyon sokat, összesen hét hetet készültünk, előtte és utána sem volt pihenő, mégsem mutatkozott meg, hogy mennyit dolgoztunk. Nehezen léptem túl a tizedik helyen, de ahogyan hazatértem, vártak a klubfeladatok, így persze túl sokáig mégsem foglalkozhattam vele. De nem is érdemes: biztos vagyok benne, hogy jövőre jobban szerepelünk.”
(Már januárban is írtunk Gábor Marcellról, azt a cikket itt olvashatja.)
