Marco Rossi (Fotó: MTI)
Hét csapatból négy továbbjut a férfi vízilabda-Eurokupa szerdától vasárnapig zajló budapesti, népligeti selejtezőiből, de ez valójában inkább ötből négy, mert a német Esslingent és a francia Strasbourgot azért mindenki a kiesők közé sorolja, talán ők maguk is.
Öt nap alatt hat meccset játszani még pólóban is szokatlan erőpróba, a két magyar gárda, az FTC-PQS és a Szeged azonban a kvalifikáció határozott céljával vágott neki a sorozatnak.
A meccsáradat és a legalább öt komoly gárda vonzerejének megfelelően a hazai sportági elit apraja-nagyja ott volt az FTC uszodájában, ám a lelátón feltűnt egy ismerős, de közegidegen arc is: Marco Rossié, a Honvéd labdarúgócsapatának vezetőedzőjéé. Még nagyobb lett volna a meglepetés, ha nem látjuk nyáron, a Volvo-kupán, a Margitszigeten a magyar–olasz válogatott találkozón, de így sem kellett sokat gondolkodni beszélgetésünk felütésén.
– Mi járatban errefelé?
– Apaként jöttem, a fiam az Acquachiara csapatában játszik.
– Olasz gyerek, aki ráadásul labdarúgóedző fia, hogyan választhatja a vízilabdát?
– Még kiskorában én kezdtem foglalkozni vele, de rövid idő után azt mondtam az anyjának, futballista biztosan nem lesz belőle, nézzünk más sportág után. Ő pedig levitte az uszodába. Játszott a Bresciában, aztán a Posillipo Napoliban, s most az Acquachiarában.
– A következő csapata magyar lesz?
– Szeretném, ha itt játszana, legalábbis amíg itt edzősködöm. Sőt, szerintem ő is szeretné, mert mindig mondja, hogy a magyarok támadójátéka a legjobb a világon, sokat lehet tanulni tőlük. Más kérdés, hogy ő inkább védő.
– A Honvédhoz szerződése előtt is volt fogalma a magyar pólóról, vagy nálunk szerezte a benyomásait?
– Ugyan, dehogy. Az olasz vízilabda tele volt magyar klasszisokkal, akiket csodáltak nálunk is.
– Tudja, hogy egyikük éppen most is ön mellett ül? (Horkai György volt az – a szerk.)
– Nem, nem tudtam. De a fiamnak majd megmondom.
(magyaridok.hu/Ballai Attila)
