Kivételes élményről maradtak le azok, akik bármily okból nem voltak ott pénteken délután a Testnevelési Egyetem aulájában. A Magyar Edzők Társasága, a Magyar Sportújságírók Szövetsége és a Testnevelési Egyetem közös rendezvényén Szőllősi György, az MSÚSZ elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd a kilencszeres olimpiai bajnok úszó, Mark Spitz beszélt pályafutásáról. Ezt követően Dr. Mocsai Lajos és Dr. Sós Csaba is tartott egy-egy, önálló előadást.
A Testnevelési Főiskola alapító zászlaja előtt (fotók: JochaPrerss)
A Kaliforniában, szerény körülmények között nevelkedett Spitz kilencévesen kezdett el úszóedzésekre járni. Négyhétnyi felkészülést követően már elindult első versenyén, ahol azután az eredményhirdetéshez is szólították. Ötödik lett és ezzel együtt egy lila szalaggal a nyakba akasztható érmet kapott, amivel nem volt megelégedve. Megkérdezte hát, aki kéket kapott, mivel érdemelte azt ki?
Molnár Zoltán, Köpf Károly és Wladár Sándor
– Ő lett az első – válaszolták nekem – így München hőse. – Na, akkor elhatároztam, hogy nekem is a kék szín lesz a célom, a lilát és a vele járt ötödik helyet pedig igyekeztem elfelejteni. Olyannyira, hogy mindmáig nem szeretem ezt a színt, s ezért semmiféle lila ruhadarabot sem vagyok hajlandó viselni.
A következő, pályafutása igen jelentős mérföldkövének azt tartotta, amikor a Santa Clara Egyetem csapatában, George Haines edző keze alatt vele együtt úszó, nála négy esztendővel idősebb Don Schollander négy aranyéremmel tért haza az 1964-es, tokiói olimpiáról.
– Ő lett a konkrét példaképem, akinek legyőzését számtalan formában és irambeosztással megálmodtam. Ez végül 1967-ben sikerült először, ráadásul mindjárt világcsúcstartó is lettem.
A várakozásokkal ellentétben 1968-ban, Mexikóvárosban a tervezetthez képest csak részsikereket ért el.
– Az olimpián versenyezni egészen más, mint bármely más világversenyen – hangsúlyozta. – Kétszáz pillangón például az előfutamban öt másodperccel jobb időt úsztam, mint a döntőben. A korábbi időmmel már ott olimpiai bajnok lettem volna. Végül ez csak két váltóban sikerült. Egyébként igyekeztem praktikusan úszni, miután rájöttem, hogy ha a rövidebb távokon is jól megy, akkor felesleges 400 métert megtenni az aranyéremért.
1972-ben már kellő rutinnal, a kettő mellé további hét első helyet sikerült megszereznie. Kilenc olimpiai arannyal a gyűjteményében még bőven úszhatott volna tovább.
– Alapvetően más lehetőségeink voltak akkoriban, mint a mai legjobbaknak. Az utódok ugyanis összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között nyújthatják meg pályafutásukat. Ha a mostani viszonyok lettek volna az én időmben, egészen biztosan én is tovább versenyzek.
Wladás Sándor, Sós Csaba, Mark Spitz
Természetesen még számos kérdés szóbajött az egyórás előadás során. Itt és most az egyik, nagyon érdekesnek vélt felvetésre adott választ idézném. Az firtatta ugyanis az egyik kérdező, hogy Michael Phelpshez képest ma mire lenne képes?
– Ha ugyanazok a feltételek lettek volna mindkettőnk számára, akkor vele egyenlő eredményeket én is elérhettem volna.
Mark Spitz dicséretére legyen mondva, előadása végeztével nem távozott, hanem visszaült a hallgatóság soraiba és végigülte a következő két előadást is.
(jochapress / Jocha Károly)
